A betéti társaságok egy népszerű üzleti struktúra, amely legalább két tulajdonost foglal magában, akik közül az egyik az általános partner, a többiek pedig a betéti partnerek. Az általános partner általában korlátlan felelősséggel tartozik a társaság tartozásaiért és kötelezettségeiért, míg a korlátolt felelősségű partnerek felelőssége a társaságba történt befektetésükre korlátozódik. A korlátolt felelősségű társaságok egyik alapvető szempontja a tőkeszámla, amely az egyes partnerek vállalkozásba történő befektetését követi nyomon.
A betéti társaságban a tőkeszámla azt a pénzösszeget jelenti, amelyet az egyes partnerek a társaságba fektetnek be. Ez a befektetés a partner tőkeszámláján jóváírásként kerül rögzítésre. A tőkeszámla követi a partnerek részesedését a társaság nyereségéből vagy veszteségéből is, amelyet terhelésként, illetve jóváírásként könyvelnek. A tőkeszámla egyenlege az egyes partnerek saját tőkéjét jelenti a partnerségben.
A tőkeszámla alapvető eszköz az egyes partnerek partneri befektetésének nyomon követésére. Arra szolgál, hogy meghatározzák az egyes partnerek részesedését a nyereségből és veszteségből, valamint a partnerség megszűnése esetén felosztott eszközökből való részesedésüket. Tegyük fel például, hogy egy betéti társaságnak két partnere van, akik közül az egyik 100 000 USD-t, a másik pedig 50 000 USD-t fektet be. Ebben az esetben az első partner tőkeszámláján 100 000 $ jóváírás szerepel, míg a második partner tőkeszámláján 50 000 $ jóváírás szerepel.
A tőkeszámla döntő szerepet játszik az egyes partnerek adókötelezettségének meghatározásában is. Egy betéti társaságban a partnerek részesedése a társaság nyereségéből és veszteségéből átkerül a személyes adóbevallásukba. A tőkeszámla egyenlege alapján számítják ki az egyes partnerek tulajdoni hányadát a partnerségben, és így a partnerség jövedelméből vagy veszteségéből való részesedését. Az egyes partnerek tőkeszámlájáról pontos nyilvántartást kell vezetni annak érdekében, hogy adókötelezettségüket helyesen számítsák ki.
Összefoglalva, a tőkeszámla létfontosságú eszköz az egyes partnerek betéteinek nyomon követéséhez a betéti társaságban. Segít meghatározni az egyes partnerek nyereségből és veszteségből való részesedését, valamint a partnerség megszűnése esetén felosztott eszközökből való részesedését. A tőkeszámla az egyes partnerek adókötelezettségének meghatározásában is döntő szerepet játszik, ezért elengedhetetlen a pontos nyilvántartás vezetése. A tőkeszámla fontosságának megértésével a betéti társaságok biztosíthatják, hogy minden egyes partner befektetése pontosan szerepeljen, és hogy érdekeik védve legyenek.
Egy betéti társaság tőkeszámláinak kiszámítása magában foglalja annak meghatározását, hogy az egyes partnerek mekkora saját tőkével rendelkeznek a vállalkozásban. Ezt úgy lehet elvégezni, hogy a partnerek vagyonrészéből kivonjuk a kötelezettségekből a partnerek részesedését.
A partner tőkeszámlájának kiszámításához kezdje az összes eszköz összeadásával, amelyek a partnerség tulajdonában vannak, beleértve a készpénzt, a berendezéseket és a készleteket. Ezután vonja le a társaság összes kötelezettségét, például a kölcsönöket, a fizetendő számlákat és a fizetendő adókat. Az így kapott szám a partnerség nettó vagyona vagy saját tőkéje.
Ezután ossza el a nettó vagyont a partnerek számával, hogy meghatározza a társaság teljes tőkéjét. Például, ha két partner van, és a nettó vagyon 100 000 $, a partnerség teljes tőkéje 50 000 $.
Végül számítsa ki az egyes partnerek egyéni tőkeszámláját úgy, hogy megszorozza a társaság teljes tőkéjét a tulajdonrészük százalékos arányával. Például, ha A partner a partnerség 60%-át birtokolja, akkor az ő tőkeszámlája 30 000 $ (50 000 $ x 0,6). B partner tőkeszámlája 20 000 $ (50 000 $ x 0,4).
Fontos a tőkeszámlák rendszeres frissítése, mivel a partnerség eszközei és kötelezettségei idővel változnak. Ez biztosítja, hogy az egyes partnerek tőkerészesedése a vállalkozásban pontos és naprakész maradjon.
A tőkeszámla azt a számlát jelenti, amely a vállalat tőkéjében bekövetkezett változásokat rögzíti. A tőke lehet készpénz, eszközök vagy saját tőke formájában, és a vállalat tőkeszámlája nyomon követi ezeket a változásokat egy adott időszak alatt. Ez egy fontos számviteli fogalom, amely segít meghatározni egy vállalat pénzügyi állapotát.
A tőkeszámla két részre oszlik – a befizetett tőkére és a megkeresett tőkére. A befizetett tőke a részvényesek által a vállalatba befektetett pénzösszegre utal, míg a megkeresett tőke a vállalat által idővel elért nyereséget jelenti.
A befizetett tőke magában foglalja a részvények eladásából, kötvénykibocsátásból és a befektetők által biztosított egyéb finanszírozási formákból származó bevételeket. A megkeresett tőke viszont azokat a nyereségeket foglalja magában, amelyeket a vállalat visszatart, ahelyett, hogy osztalékként szétosztanák a részvényesek között.
A tőkeszámla változása különböző okok miatt következhet be, például ha a vállalat új részvényeket bocsát ki, visszavásárolja saját részvényeit, vagy nyereséget termel. A tőkeszámla megértése kulcsfontosságú a befektetők számára, mivel segít nekik értékelni egy vállalat pénzügyi teljesítményét és megalapozott befektetési döntéseket hozni.
Az üzleti és pénzügyi kontextusban a tőkeszámla azoknak a pénzeszközöknek a nyilvántartása, amelyeket egy vállalat a tulajdonosaitól és befektetőitől felvett, beleértve a saját tőkét, az eredménytartalékot és a hosszú távú finanszírozás egyéb formáit. Íme néhány példa a tőkeszámlákra:
1. Törzsrészvények: Ez a vállalat tulajdonosai által a tulajdoni részesedésekért cserébe eszközölt kezdeti befektetést jelenti. A törzsrészvénytulajdonosok jogosultak szavazni a vállalati ügyekben és osztalékot kapnak.
2. Elsőbbségi részvények: Ez egy olyan részvénytípus, amely fix osztalékot fizet, és felszámolás esetén elsőbbséget élvez a törzsrészvényekkel szemben. Az elsőbbségi részvényesek a legtöbb esetben nem rendelkeznek szavazati joggal.
3. Visszatartott nyereség: A vállalat nyereségének az a része, amelyet nem osztottak ki osztalékként a részvényeseknek. A visszatartott nyereséget vissza lehet fektetni a vállalatba, vagy adósságok törlesztésére lehet felhasználni.
4. Befizetett tőke: Ez az a pénzösszeg, amelyet a befektetők a részvények névértékén felül a vállalatba befizettek. A befizetett tőkét befektetések finanszírozására vagy osztalékfizetésre lehet felhasználni.
5. Saját részvények: Ez az a részvény, amelyet a vállalat visszavásárolt a részvényesektől. A saját részvények jövőbeli felhasználásra tarthatók vagy bevonhatók, csökkentve a forgalomban lévő részvények számát.
6. Pótlólagosan befizetett tőke: Ez az a pénzösszeg, amelyet a befektetők a részvények névértékén felül a vállalatnak juttattak, de nem a befizetett tőkének minősül. A pótlólagosan befizetett tőkét befektetések finanszírozására vagy osztalékfizetésre lehet felhasználni.
Ez csak néhány példa a tőkeszámlákra, amelyekkel egy vállalat rendelkezhet. Egy vállalat tőkeszerkezetének pontos összetétele számos tényezőtől függ, beleértve az iparágat, a méretet és a növekedési potenciált.