A vezeték nélküli átvitel forradalmasította a kommunikáció és az információcsere módját. A mobiltelefonoktól a wifi hálózatokig a vezeték nélküli technológiák lehetővé tették számunkra, hogy bármikor és bárhol kapcsolatban maradjunk. Azonban nem minden vezeték nélküli átvitel egyforma. A vezeték nélküli kommunikáció egyes típusai a látótávolságon belüli kommunikációra korlátozódnak, ami bizonyos alkalmazásokban komoly hátrányt jelenthet.
A látótávolságú kommunikáció a vezeték nélküli átvitel olyan típusa, amely tiszta, akadálymentes utat igényel az adó és a vevő között. Ez azt jelenti, hogy a jel nem haladhat át szilárd tárgyakon, például falakon vagy épületeken. Ehelyett egyenes vonalban halad az adó és a vevő között. Ezt a fajta kommunikációt általában kis hatótávolságú alkalmazásokhoz, például távirányítókhoz vagy garázskapu nyitókhoz használják.
A látóirányú kommunikáció egyik fő hátránya a korlátozott hatótávolság. Mivel a jel nem tud áthaladni szilárd tárgyakon, könnyen akadályok, például épületek, fák vagy akár emberek is blokkolják. Ez azt jelenti, hogy a látótávolságon belüli kommunikáció hatótávolsága legfeljebb néhány száz lábra korlátozódik. Emiatt nem alkalmas olyan alkalmazásokhoz, amelyek nagyobb hatótávolságú kommunikációt igényelnek, mint például a mobilhálózatok vagy a műholdas kommunikáció.
A látóirányú kommunikáció másik korlátja az interferenciára való érzékenység. Mivel a jel egyenes vonalban halad, érzékeny az egyéb forrásokból, például más vezeték nélküli jelekből vagy elektromágneses sugárzásból származó interferenciára. Ez a jel torzulását vagy akár teljes elvesztését is okozhatja, ami bizonyos alkalmazásokban megbízhatatlanná teszi a jelet.
Korlátozásai ellenére a látóirányú kommunikáció bizonyos alkalmazásokban még mindig hasznos eszköz lehet. Például katonai alkalmazásokban gyakran használják a katonák vagy járművek közötti rövid távú kommunikációra. Bizonyos típusú távérzékelési alkalmazásokban is használják, mint például az időjárás- vagy környezetfigyelés.
Összefoglalva, a látótávolságon belüli kommunikáció a vezeték nélküli átvitel olyan típusa, amely az adó és a vevő közötti tiszta, akadálymentes útvonalakra korlátozódik. Bár megvannak a maga korlátai, mégis hasznos eszköz lehet bizonyos alkalmazásokban, ahol kis hatótávolságú kommunikációra van szükség. A nagyobb hatótávolságú vagy megbízhatóbb kommunikációhoz azonban más típusú vezeték nélküli átvitelre, például cellás hálózatokra vagy műholdas kommunikációra van szükség.
A látótávolságú átvitelt biztosító átvitelt rádiófrekvenciás (RF) átvitelnek nevezzük. Az RF átvitel elektromágneses hullámokat használ a jelek levegőben történő továbbítására, és ezek a hullámok szabad látóvonalat igényelnek az adó és a vevő között. Ez azt jelenti, hogy az adó és a vevő közötti bármilyen fizikai akadály zavarhatja a jelátvitelt. Az RF átvitelre példa a rádió- és televíziós műsorszórás, a műholdas kommunikáció és a Wi-Fi technológia. Az RF átvitelt gyakran használják különböző iparágakban, például a távközlésben, a műsorszórásban és a katonai alkalmazásokban.
Azt az átvitelt, amelyhez nincs szükség látóvonalas átvitelre, „nem látóvonalas (NLOS)” átvitelnek nevezzük. Az NLOS átvitel a vezeték nélküli kommunikáció olyan típusa, amely képes áthatolni a fizikai akadályokon, például falakon és épületeken. Ez a fajta átvitel olyan rádióhullámokat használ, amelyek a falakról, mennyezetekről és más tárgyakról visszaverődve elérik a vevőt. Az NLOS átvitelre példa a Wi-Fi, a Bluetooth és a mobilhálózatok.
Üzleti környezetben az NLOS átvitel hasznos lehet olyan helyzetekben, amikor a dolgozóknak közvetlen látótávolság nélkül kell kommunikálniuk egymással, vagy távoli helyről kell hozzáférniük adatokhoz. Például egy raktárban dolgozókból álló csapat Wi-Fi-kompatibilis eszközökkel kommunikálhat egymással és hozzáférhet a leltáradatokhoz, még akkor is, ha nincsenek azonos látótávolságban. Hasonlóképpen, az értékesítési képviselők mobilhálózatokat használhatnak arra, hogy útközben hozzáférjenek az ügyfelek adataihoz, anélkül, hogy közvetlen látótávolságra lenne szükségük az irodai hálózathoz.
Összességében az NLOS átvitel kényelmes és megbízható módot biztosít a vállalkozások számára a kapcsolattartásra és a fontos adatokhoz való hozzáférésre a közvetlen látótávolságú kommunikáció korlátai nélkül.
A látóvonalas átvitelt igénylő vezeték nélküli technológia az infravörös (IR) technológia. Az infravörös technológia olyan vezeték nélküli kommunikációs technológia, amely fényhullámokat használ az adatok vagy jelek továbbítására. Az infravörös jelek közvetlen látóvonalat igényelnek az adó és a fogadó eszköz között, ami azt jelenti, hogy nem lehetnek közöttük akadályok. Ha vannak akadályok, például falak, ajtók vagy tárgyak, az infravörös jelek nem tudnak áthaladni rajtuk, és a kapcsolat megszakad.
Az infravörös technológiát általában a televíziók, DVD-lejátszók és más eszközök távirányítóiban használják. Egyes vezeték nélküli számítógépes perifériák, például billentyűzetek, egerek és nyomtatók is használják. Az infravörös technológia viszonylag egyszerű és olcsó, de a látótávolság követelménye miatt vannak bizonyos korlátai. Például nem alkalmas nagy hatótávolságú kommunikációra, és az erős megvilágítás vagy a napfény is befolyásolhatja.
Összességében az infravörös technológia hatékony vezeték nélküli kommunikációs technológia, amely jól működik olyan helyzetekben, ahol az eszközök között szabad látóvonal van. Korlátozásait figyelembe kell venni, mielőtt egy adott alkalmazáshoz választja.