A gyártók számára a végkészlet értékének kiszámítása a költségek kezelésének és a nyereség maximalizálásának kulcsfontosságú szempontja. A zárókészlet a számviteli időszak végén eladatlanul maradt áruk értéke, és a gyártó mérlegének kulcsfontosságú eleme. A gyártó készletei közé tartozhatnak a nyersanyagok, a befejezetlen termelés és a késztermékek. A zárókészlet kiszámítása összetett feladat lehet, de a megfelelő eszközökkel és ismeretekkel a gyártók megalapozott döntéseket hozhatnak készletgazdálkodási stratégiájukról.
A záró készlet kiszámításának első lépése az elszámolási időszak alatt eladott áruk költségének (COGS) meghatározása. A COGS az adott időszakban értékesített áruk előállításához kapcsolódó anyagköltség, munkadíj és általános költségek. A COGS kiszámításához a gyártók alkalmazhatják az egyedi azonosítási módszert vagy a költségáramlás feltételezésének módszerét, például a FIFO (first-in, first-out) vagy az LIFO (last-in, first-out) módszert.
A COGS meghatározása után a következő lépés a számviteli időszak végén a készleten maradt áruk értékének kiszámítása. Ehhez a gyártók a következő képletet használhatják:
A kezdő készlet az előző elszámolási időszakból megmaradt áruk értékét jelenti. A beszerzések a folyó elszámolási időszakban vásárolt anyagok és egyéb ráfordítások költségére vonatkoznak. A COGS levonásával a kezdeti készlet és a beszerzések összegéből a gyártók meg tudják határozni a végkészlet értékét.
Fontos megjegyezni, hogy a végkészlet kiszámításához használt módszer jelentős hatással lehet a gyártó pénzügyi kimutatásaira. Például a FIFO módszer alkalmazása jellemzően a zárókészlet magasabb értékét, míg a LIFO módszer alkalmazása a zárókészlet alacsonyabb értékét eredményezi. Ez hatással lehet a gyártó által kimutatott nyereségre és adókra.
A gyártóknak a zárókészlet kiszámításán túlmenően rendszeresen felül kell vizsgálniuk készletszintjeiket annak biztosítása érdekében, hogy optimalizálják készletgazdálkodási stratégiájukat. A túlkészletezés értékes erőforrásokat köthet le és növelheti a készletezési költségeket, míg az alulkészletezés elmaradt értékesítéshez és elégedetlen vásárlókhoz vezethet. A készletszintek rendszeres felülvizsgálatával és a rendelési és gyártási ütemterv szükség szerinti módosításával a gyártók biztosíthatják a nyereség maximalizálását és a vevői igények kielégítését.
Összefoglalva, a végkészlet kiszámítása alapvető feladat a gyártók számára, akik a költségek kezelésére és a nyereség maximalizálására törekszenek. A zárókészlet kiszámításához használt módszerek megértésével és a készletszintek rendszeres felülvizsgálatával a gyártók megalapozott döntéseket hozhatnak készletgazdálkodási stratégiájukról, és versenyképesek maradhatnak a mai piacon.
A végkészlet kiszámításához a COGS (eladott áruk költsége) használata nélkül a következő képletet kell használni:
Végső készlet = Kezdő készlet + beszerzések – eladott áruk költsége
A végkészlet kiszámításához ismernie kell a kezdő készletet, a beszerzéseket és az adott időszak eladott áruk költségét. A kezdeti készlet a készlet értéke az időszak elején, míg a beszerzések az időszak során beszerzett áruk költségét jelentik.
Az eladott áruk költségének kiszámításához ismernie kell az adott időszakban eladott áruk költségét. Ezt úgy lehet kiszámítani, hogy az eladott egységek számát megszorozzuk az egységenkénti költséggel. Alternatívaként használhatja az átlagköltség módszerét vagy a FIFO (first-in, first-out) módszert az eladott áruk költségének meghatározására.
Ha már rendelkezik ezekkel a számadatokkal, a fenti képlet segítségével kiszámíthatja a záró készletet. Ez annak a készletnek az értékét jelenti, amely az időszak végén az összes értékesítés után megmarad. Fontos a végkészlet pontos kiszámítása, mivel ezt használják fel a következő időszak eladott áruk költségének kiszámításához.
A zárókészlet azoknak a termékeknek vagy anyagoknak az értéke, amelyek egy adott elszámolási időszak végén eladatlanul maradnak. Ez egy fontos számviteli fogalom a vállalkozások számára, mivel segít meghatározni az eladott áruk költségét (COGS) és az adott időszak bruttó nyereségét. A zárókészletbe tartozó tételek jellemzően a vállalkozás típusától és az általa értékesített termékektől vagy anyagoktól függnek.
A kiskereskedelmi vállalkozások esetében a zárókészlet azokat a termékeket tartalmazza, amelyek a számviteli időszak végén eladásra rendelkezésre állnak, beleértve a késztermékeket is, amelyeket még nem adtak el a vevőknek. Ezek a termékek lehetnek áru, nyersanyag vagy befejezetlen termelésű készlet formájában.
Egy feldolgozóipari vállalkozásban a befejező készlet tartalmazhat nyersanyagokat, befejezetlen termelésben lévő termékeket és késztermékeket, amelyeket még nem adtak el. Ide tartozhatnak például a gyártási folyamatban felhasznált nyersanyagok, a részben kész termékek és a még eladásra váró késztermékek.
Egy szolgáltatásalapú vállalkozás esetében a befejező készlet nem feltétlenül alkalmazható, mivel ezeknél jellemzően nincsenek eladandó fizikai áruk. Tartalmazhat azonban olyan ki nem számlázott munkát vagy szolgáltatásokat, amelyeket már elvégeztek, de még nem számláztak ki az ügyfeleknek.
Összefoglalva, a zárókészlet magában foglalja az összes olyan terméket, anyagot vagy szolgáltatást, amely egy elszámolási időszak végén még eladatlan vagy fel nem használt. Ez egy fontos fogalom a számvitelben, mivel segít meghatározni az eladott áruk költségét és a vállalkozás általános nyereségességét.