Az üzleti életben fontos, hogy tisztában legyünk a pénzügyi helyzetünkkel. A likviditás értékelésére használt egyik mérőszám a likviditási mutató vagy savas teszt mutató. Ez a mutató segít meghatározni, hogy egy vállalat képes-e rövid távú kötelezettségeit olyan eszközökkel teljesíteni, amelyek könnyen készpénzre válthatók. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a likviditási mutató definícióját, és példákat hozunk, hogy jobban megértse ezt a fontos pénzügyi mérőszámot.
A likviditási mutatót úgy számítják ki, hogy a vállalat készletekkel csökkentett forgóeszközeit elosztják a rövid lejáratú kötelezettségeivel. Ez az arány megmutatja, hogy egy vállalat mennyire képes rövid távú adósságait a leglikvidebb eszközeiből visszafizetni. Az ideális likviditási arány 1:1, ami azt jelenti, hogy a vállalatnak ugyanannyi forgóeszköze van, mint rövid lejáratú kötelezettsége. Ez azt jelzi, hogy a vállalat elegendő likvid eszközzel rendelkezik rövid távú kötelezettségeinek teljesítéséhez.
Egy példa a jó likviditási aránnyal rendelkező vállalatra az Apple Inc. 2020-ban az Apple likviditási mutatója 1,39 volt, ami azt jelzi, hogy elegendő likvid eszközzel rendelkezik ahhoz, hogy kielégítse a rövid lejáratú kötelezettségeit. Az Apple nagy mennyiségű készpénzzel rendelkezik, ami lehetővé teszi számára, hogy rövid távú pénzügyi kötelezettségeinek könnyen eleget tegyen. Ez fontos egy olyan vállalat számára, mint az Apple, amely nagymértékben beruház a kutatásba és fejlesztésbe, és jelentős mennyiségű készpénzre van szüksége e projektek finanszírozásához.
Másrészt egy alacsony likviditási aránnyal rendelkező vállalatnak nehézséget okozhat rövid távú pénzügyi kötelezettségeinek teljesítése. Egy példa az alacsony likviditási aránnyal rendelkező vállalatra a Tesla Inc. 2020-ban a Tesla likviditási mutatója 0,81 volt, ami azt jelzi, hogy nem rendelkezett elegendő likvid eszközzel a rövid lejáratú kötelezettségeinek teljesítéséhez. Ennek oka, hogy a Tesla nagymértékű adóssággal rendelkezik, és eszközeinek jelentős része készletekben és egyéb nem likvid eszközökben van lekötve.
Egy másik példa a jó likviditási mutatóval rendelkező vállalatra a Walmart Inc. 2020-ban a Walmart likviditási mutatója 0,92 volt, ami azt jelzi, hogy elegendő likvid eszközzel rendelkezik ahhoz, hogy kielégítse a rövid lejáratú kötelezettségeit. A Walmart nagy mennyiségű készpénzzel rendelkezik, és eszközeinek jelentős része követelések formájában van, amelyek könnyen likvidálhatók. Ez lehetővé teszi a Walmart számára, hogy rövid távú pénzügyi kötelezettségeit könnyen teljesítse, és megőrizze pozícióját a világ egyik legnagyobb kiskereskedőjeként.
Összefoglalva, a likviditási mutató egy fontos pénzügyi mérőszám, amely segít felmérni egy vállalat képességét a rövid távú kötelezettségek teljesítésére. A jó likviditási arány elengedhetetlen azon vállalatok számára, amelyeknek jelentős mennyiségű készpénzre van szükségük a kutatási és fejlesztési projektek finanszírozásához. A jó likviditási rátával rendelkező vállalatok közé tartozik például az Apple Inc. és a Walmart Inc., míg az alacsony likviditási rátával rendelkező vállalatok közé tartozik a Tesla Inc. Fontos, hogy a vállalkozások rendszeresen ellenőrizzék likviditási arányukat, hogy elegendő likvid eszközzel rendelkezzenek rövid távú pénzügyi kötelezettségeik teljesítéséhez.
A likviditási arány egy olyan pénzügyi mérőszám, amelyet a vállalkozások arra használnak, hogy meghatározzák, képesek-e rövid lejáratú kötelezettségeiket a rövid időn belül könnyen készpénzre váltható forgóeszközeikből kifizetni. Ezt a mutatót forgóeszköz-arányként vagy forgótőkearányként is ismerik.
A likviditási arány kiszámításához el kell osztani az összes forgóeszközt az összes rövid lejáratú kötelezettséggel. Az így kapott szám azt mutatja meg, hogy a vállalat forgóeszközei hányszor tudják fedezni a rövid lejáratú kötelezettségeket.
Például, ha egy vállalatnak 100 000 $ forgóeszközei és 50 000 $ rövid lejáratú kötelezettségei vannak, akkor a likviditási arány 2:1 (100 000 $ osztva 50 000 $-val). Ez azt jelenti, hogy a vállalat a forgóeszközeiből kétszer is ki tudja fizetni a rövid lejáratú kötelezettségeit.
Az 1:1 vagy annál magasabb likviditási arány általában jónak számít, mivel azt jelzi, hogy a vállalatnak elegendő likvid eszköze van ahhoz, hogy kifizesse a rövid lejáratú kötelezettségeit. Az 1:1-nél kisebb arány azt jelzi, hogy a vállalatnak nehézségei lehetnek a rövid lejáratú kötelezettségek kifizetésével, ami a jövőben pénzügyi problémákhoz vezethet.
Összességében a likviditási arány fontos mérőszám a vállalkozások számára, mivel betekintést nyújt a pénzügyi egészségükbe és a rövid távú kötelezettségeik teljesítésére való képességükbe.
A legjobb likviditási mutatónak a jelenlegi mutatót tekintik, amely a vállalat rövid távú kötelezettségeinek kifizetésére való képességét méri. Ezt úgy számítják ki, hogy elosztják a vállalat forgóeszközeit a rövid lejáratú kötelezettségeivel. A magasabb likviditási mutató azt jelzi, hogy a vállalatnak több forgóeszköze van, mint rövid lejáratú kötelezettsége, ami azt jelenti, hogy elegendő likviditással rendelkezik rövid távú kötelezettségeinek fedezésére. Általában a 2:1 vagy annál magasabb folyószámla-arány jónak számít, mivel ez azt jelenti, hogy a vállalatnak kétszer annyi eszköze van, mint amennyi a kötelezettsége. Fontos azonban megjegyezni, hogy az optimális arány az iparágtól és a vállalat sajátos körülményeitől függően változhat.
A számvitelben és könyvelésben leggyakrabban használt likviditási arányszám a Current Ratio. A Current Ratio a vállalat azon képességét méri, hogy képes-e fizetni rövid távú kötelezettségeit, mint például a kötelezettségek, elhatárolt költségek és rövid lejáratú hitelek. Ezt úgy számítják ki, hogy elosztják a vállalat forgóeszközeit a rövid lejáratú kötelezettségeivel. Az 1:1 vagy annál magasabb rövid lejárati arány általában jól jelzi a vállalat azon képességét, hogy rövid távú kötelezettségeinek eleget tudjon tenni. Fontos megjegyezni, hogy bár a rövid lejárati mutató széles körben használt mérőszám, nem szabad kizárólag rá támaszkodni befektetési vagy hitelezési döntések meghozatalakor. Más tényezőket, például a pénzforgalmat, a nyereségességet és a piaci feltételeket is figyelembe kell venni.