A kamat a hitelező által a hitelfelvevőnek a pénzeszközök felhasználásáért felszámított díj. A kamatot a felvett tőkeösszeg százalékában számítják ki, és általában a hitel futamideje alatt rendszeresen fizetik. Ezzel szemben a tőkésített kamat a hitelre felhalmozódó kamatot jelenti, amelyet a felvett tőkeösszeghez adnak hozzá, növelve ezzel a teljes tartozás összegét.
A kamat és a tőkésített kamat közötti fő különbség a kifizetés módja. A kamatot időszakonként, általában havonta vagy negyedévente fizetik, míg a tőkésített kamatot a hitel egyenlegéhez adják hozzá, és a hitel futamideje alatt törlesztik. A tőkésített kamatot gyakran használják hosszú lejáratú hiteleknél, például jelzáloghiteleknél, ahol a hitelfelvevő nem biztos, hogy megengedheti magának a havi törlesztőrészleteket, ha az összes kamatot egyszerre fizetné.
A tőkésített kamat előnye, hogy lehetővé teszi a hitelfelvevő számára, hogy a kamatfizetést egy későbbi időpontra halassza. Ez segíthet a hitelfelvevőnek a pénzforgalmának kezelésében és a hitel megfizethetőbbé tételében. Ez azonban azt is jelenti, hogy a hitelfelvevő végül több kamatot fog fizetni a hitel futamideje alatt, mivel a kamatot egy nagyobb tőkeösszeg után kell felszámítani.
Tegyük fel például, hogy Ön felvesz egy 100 000 dolláros jelzáloghitelt 5%-os kamatlábbal és 30 éves futamidővel. Ha a kamatot a felhalmozódó kamatok szerint fizetné, akkor évente 5000 dollár kamatot fizetne, ami összesen 150 000 dollárt jelentene a hitel futamideje alatt. Ha azonban tőkésíti a kamatot, akkor a kamatot minden évben hozzáadják a hitel egyenlegéhez, és a kamatot az új, magasabb egyenleg után kell felszámítani. Ebben az esetben végül 193 000 $ kamatot fizetne a hitel futamideje alatt.
Összefoglalva, a kamat a hitelező által a pénzeszközök felhasználásáért felszámított díj, míg a tőkésített kamat a hitelre felhalmozódó kamat, amelyet a felvett tőkeösszeghez adnak hozzá. A fő különbség a kettő között a fizetésük módja: a kamatot időszakonként fizetik, a tőkésített kamatot pedig a kölcsön egyenlegéhez adják hozzá. Bár a tőkésített kamat rövid távon segíthet a hitel megfizethetőbbé tételében, ez azt is jelenti, hogy a hitelfelvevő a hitel futamideje alatt végül több kamatot fog fizetni.
Ha a kamatot nem tőkésítik, az azt jelenti, hogy a hitel vagy befektetés után járó vagy felszámított kamatot nem adják hozzá a tőkeösszeghez. Ehelyett a kamatot a tőkeösszegtől elkülönítve fizetik ki vagy kapják meg.
Például, ha van egy 10 000 dolláros kölcsöne 5%-os kamatlábbal, akkor a kamatot minden évben a 10 000 dolláros tőkeösszegre számítják ki. Ha a kamatot nem tőkésítik, akkor az 500 $ kamatot minden évben a tőkeösszegtől elkülönítve fizetik ki. Ezt nevezzük egyszerű kamatnak.
Másrészt, ha a kamatot tőkésítik, akkor a megtermelt vagy felszámított kamatot hozzáadják a tőkeösszeghez, és a következő évi kamatot az új, magasabb összegre számítják. Ezt nevezzük kamatos kamatnak.
Összefoglalva, ha a kamatot nem tőkésítik, az azt jelenti, hogy a megkeresett vagy felszámított kamatot nem adják hozzá a tőkeösszeghez, és a kamatot a tőkeösszegtől elkülönítve fizetik ki vagy kapják meg.
A kamat tőkésítése a pénzügyekben és a számvitelben elterjedt gyakorlat, amikor a kamatköltséget a hitel vagy befektetés tőkeösszegéhez adják hozzá ahelyett, hogy készpénzben fizetnék ki. Ez azt jelenti, hogy a kamatköltséget nem vonják le azonnal a vállalkozás vagy magánszemély nyereségéből vagy pénzforgalmából, hanem hozzáadják a hitel vagy befektetés egyenlegéhez.
Számos oka lehet annak, hogy valaki tőkésíteni kívánja a kamatot. Az egyik ok a kamatkiadások kifizetésének elhalasztása, ami segíthet a pénzforgalom kezelésében. A kamat tőkésítésével a hitelfelvevő vagy befektető a kamatfizetésre fordított készpénzt újra befektetheti vagy más üzleti kiadásokra fordíthatja.
Egy másik ok, amiért valaki tőkésíteni szeretné a kamatot, az a befektetés vagy eszköz értékének növelése. A kamat tőkésítése esetén a kölcsön vagy befektetés tőkeösszege növekszik, ami idővel magasabb hozamot eredményezhet. Ha például egy befektető hitellel vásárol egy ingatlant, és tőkésíti a kamatot, akkor az ingatlan értéke idővel növekedhet, és a befektető magasabb áron tudja eladni az ingatlant, és nyereségre tehet szert.
Összességében a kamatok tőkésítése hasznos pénzügyi eszköz lehet a cash flow kezelésére, egy befektetés vagy eszköz értékének növelésére és a pénzügyi teljesítmény optimalizálására. Fontos azonban figyelembe venni a kamatok tőkésítésével kapcsolatos kockázatokat és költségeket, és bármilyen döntés meghozatala előtt konzultálni kell pénzügyi tanácsadóval vagy könyvelővel.
A tőkésített kamat azokat a kamatkiadásokat jelenti, amelyeket hozzáadnak egy hosszú távú eszköz, például egy épület, gép vagy berendezés bekerülési értékéhez. Ezt a kamatot nem azonnal költségként számolják el, hanem hozzáadják az eszköz bekerülési értékéhez, és az eszköz élettartama alatt amortizálják.
Például egy vállalat 1 millió dollárt vehet fel kölcsönt egy új épület építésének finanszírozására. Az építési időszak alatt a vállalatnak kamatköltségei merülhetnek fel a hitelre. Ahelyett, hogy ezeket a kamatköltségeket felmerülésükkor költségként elszámolná, a társaság dönthet úgy, hogy a kamatot aktiválja, és hozzáadja az építési projekt költségéhez.
Feltételezve, hogy az építési időszak 2 évig tart, és a hitel kamatlába 5%, a teljes kamatköltség 100 000 $ (1 millió $ x 5% x 2 év). Ha a vállalat úgy dönt, hogy aktiválja a kamatot, akkor az építési projekt teljes költsége 1,1 millió dollár lenne (1 millió dollár + 100 000 dollár aktivált kamat), és a vállalat a 100 000 dollárt az épület hasznos élettartama alatt amortizálná.
A tőkésített kamatot jellemzően olyan helyzetekben használják, amikor a vállalat olyan hosszú távú eszközt épít vagy szerez be, amelynek befejezése vagy üzembe helyezése jelentős időt vesz igénybe. A kamatok aktiválásával a vállalat pontosabban tudja tükrözni az eszköz teljes költségét, és a kiadásokat az eszköz hasznos élettartama alatt oszthatja meg.