A hosszú lejáratú adósság a vállalatok mérlegének gyakori eleme. Az ilyen típusú adósságot jellemzően nagy beruházások vagy jelentős erőforrásokat igénylő projektek finanszírozására veszik fel. Bár a hosszú lejáratú adósság értékes eszköz lehet a vállalatok számára, ha nem megfelelően kezelik, hatással lehet a vállalat pénzügyi stabilitására is. Ezért fontos, hogy a vállalatok megértsék, hogyan kell kiigazítani a hosszú lejáratú adósságot a mérlegükben.
A mérlegben szereplő hosszú lejáratú adósság kiigazításának első lépése az adósság jelenlegi állapotának meghatározása. Ez magában foglalja a kamatláb, a futamidő és az adósság egyéb lényeges feltételeinek meghatározását. Miután ezeket az információkat összegyűjtötték, a vállalatok elkezdhetik értékelni az adósság kezelésére vonatkozó lehetőségeiket.
A hosszú lejáratú adósság kiigazításának egyik stratégiája az újrafinanszírozás. A refinanszírozás során új hitelt vesznek fel a meglévő adósság törlesztésére. Ez akkor lehet előnyös, ha az új hitel alacsonyabb kamatlábbal vagy kedvezőbb feltételekkel rendelkezik, mint a meglévő adósság. Az újrafinanszírozás azonban olyan költségekkel is járhat, mint a zárási díjak és az előtörlesztési büntetések.
A hosszú lejáratú adósság kiigazításának másik stratégiája az átstrukturálás. Ez a meglévő adósság feltételeinek újratárgyalását jelenti a hitelezővel. A vállalat például alacsonyabb kamatlábat vagy hosszabb törlesztési időszakot tud kialkudni. Az átstrukturálás jó lehetőség lehet, ha egy vállalatnak nehézséget okoz a jelenlegi adósságfizetések teljesítése.
Végül a vállalatok a hosszú lejáratú adósságot úgy is rendezhetik, hogy azt idő előtt visszafizetik. Ezt úgy lehet elérni, hogy a többlet cash flow-t vagy nyereséget az adósság további törlesztésére fordítják. Bár az adósság előtörlesztése jó stratégia lehet a kamatfizetések csökkentésére és a pénzügyi stabilitás javítására, fontos figyelembe venni az esetlegesen felmerülő előtörlesztési büntetéseket vagy díjakat.
Összefoglalva, a hosszú lejáratú adósságok kezelése a vállalatok pénzügyi stabilitásának fontos szempontja. A hosszú távú adósságok rendezésére vonatkozó lehetőségeik megértésével a vállalatok megalapozott döntéseket hozhatnak, amelyek javítják pénzügyi egészségüket és stabilitásukat. A refinanszírozás, az átstrukturálás és az adósság idő előtti visszafizetése mind megvalósítható stratégiák a mérlegben szereplő hosszú lejáratú adósság kiigazítására.
A hosszú lejáratú adósságváltozás kiszámításához össze kell hasonlítani a vállalat hosszú lejáratú adósságának kezdeti és végi egyenlegét egy adott időszakban. A hosszú lejáratú adósság változásának kiszámítására szolgáló képlet a következő:
Hosszú lejáratú adósságváltozás = Hosszú lejáratú adósság egyenlegének vége – hosszú lejáratú adósság egyenlegének kezdete
Például, ha egy vállalat hosszú lejáratú adósságának kezdeti egyenlege 500.000 $ és hosszú lejáratú adósságának végső egyenlege 750.000 $, akkor a hosszú lejáratú adósság változása a következő:
Hosszú lejáratú adósságváltozás = 750 000 $ – 500 000 $ = 250 000 $
Ez azt jelenti, hogy a vállalat hosszú lejáratú adósságállománya 250 000 $-ral nőtt az elemzett időszakban.
Fontos megjegyezni, hogy a hosszú lejáratú adósságok közé tartozik minden olyan adósság, amelynek lejárati ideje egy évnél hosszabb, mint például a kötvények, kölcsönök és jelzálogok. A hosszú lejáratú adósságok időbeli változásainak nyomon követésével a vállalkozások nyomon követhetik adósságszintjüket, és felmérhetik, hogy képesek-e kezelni az adósságfizetéseket és fenntartani a pénzügyi stabilitást.
Az adósság mérlegben történő kiegyenlítésekor fontos megérteni a kettős könyvvitel fogalmát. Ez azt jelenti, hogy minden pénzügyi tranzakciónak két könyvelési tételnek kell lennie: egy terhelésnek és egy jóváírásnak.
Egy tartozás mérlegben történő kiegyenlítéséhez a tartozás összegét kétszer kell beírni – egyszer kötelezettségként a bal oldalon (terhelés) és egyszer megfelelő bejegyzésként a jobb oldalon (jóváírás). A hitel bejegyzés az adósság megszerzéséhez felhasznált pénzeszközök forrását, például kölcsönt vagy hitelkeretet jelenthet.
Tegyük fel például, hogy egy vállalat 10 000 dollár kölcsönt vett fel egy banktól. A mérlegben a bal oldalon egy 10 000 dolláros kötelezettség (terhelés), a jobb oldalon pedig egy 10 000 dolláros jóváírás (hitel) szerepelne, hogy megmutassa, honnan származik a pénzeszköz. Ahogy a vállalat törlesztést teljesít a tartozásra, a mérleg a kötelezettség csökkenését (terhelés) és ennek megfelelően a jóváírás csökkenését tükrözné.
Fontos, hogy a mérleg mindig egyensúlyban maradjon. Ez azt jelenti, hogy az eszközök teljes összegének mindig meg kell egyeznie a kötelezettségek és a saját tőke teljes összegével. Az adósság ilyen módon történő kiegyensúlyozása segít a pontos pénzügyi beszámolás biztosításában, és világos képet ad a vállalat pénzügyi állapotáról.
Nem, a hosszú lejáratú adósság nem szerepel a rövid lejáratú kötelezettségek között. A rövid lejáratú kötelezettségek azokat az adósságokat vagy kötelezettségeket jelentik, amelyek egy éven belül vagy annál rövidebb időn belül esedékesek és fizetendők. A rövid lejáratú kötelezettségek közé tartoznak például a szállítói kötelezettségek, a rövid lejáratú kölcsönök és az elhatárolt költségek.
A hosszú lejáratú adósságok viszont azokat az adósságokat vagy kötelezettségeket jelentik, amelyek egy évnél hosszabb időszak alatt esedékesek és fizetendők. A hosszú lejáratú adósságok közé tartoznak például a fizetendő kötvények, a fizetendő jelzálogok és a hosszú lejáratú kölcsönök.
Ezért a hosszú lejáratú adósság nem tartozik a rövid lejáratú kötelezettségek közé, mivel nem egy éven belül vagy annál rövidebb időn belül esedékes és fizetendő. Ehelyett a hosszú lejáratú adósságot a hosszú lejáratú kötelezettségek közé sorolják, és azt a mérlegben külön mutatják ki.
Igen, a hosszú lejáratú adósság az összes kötelezettség részét képezi a vállalat mérlegében. Az összes kötelezettség az összes olyan pénzügyi kötelezettséget jelenti, amellyel egy vállalat a hitelezőivel vagy más felekkel szemben tartozik. Ezek a kötelezettségek tartalmazzák mind az egy éven belül esedékes rövid lejáratú kötelezettségeket, mind az egy éven túl esedékes hosszú lejáratú kötelezettségeket.
A hosszú lejáratú kötelezettségek jellemzően olyan hiteleket vagy kötvényeket foglalnak magukban, amelyek lejárati ideje több mint egy év. Az ilyen típusú adósságokat a vállalatok gyakran használják nagyobb beruházások finanszírozására, például új berendezések vásárlására vagy üzleti tevékenységük bővítésére. A hosszú lejáratú adósságok közé tartozhatnak például jelzáloghitelek, kötvények vagy más típusú kötvények.
Amikor egy vállalat kiszámítja a teljes kötelezettségállományát, a rövid és hosszú lejáratú adósságokat is tartalmazza. Ez a szám azt a teljes pénzösszeget jelenti, amellyel a vállalat a hitelezőinek és más feleknek tartozik. Fontos mérőszám a befektetők és az elemzők számára, mivel jelezheti a vállalat pénzügyi egészségi állapotát, a pénzügyi kötelezettségeinek teljesítésére való képességét és általános kockázati szintjét.