A határhaszon fogalma a közgazdaságtan egyik alapelve. Arra a többletelégedettségre vagy hasznosságra utal, amelyet a fogyasztó egy áru vagy szolgáltatás eggyel több egységének fogyasztásából nyer. A csökkenő határhaszon törvénye kimondja, hogy ahogy egy személy egyre többet fogyaszt egy termékből vagy szolgáltatásból, az egyes további egységek határhaszonértéke végül csökkenni fog. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztó minden egyes további egységért kevesebbet lesz hajlandó fizetni, és a keresleti görbe lefelé tolódik.
Mi történik azonban a keresleti görbével, ha a határhaszon állandó? Ebben a forgatókönyvben a fogyasztó az áru vagy szolgáltatás minden egyes további egységéből ugyanolyan mértékű hasznosságot von le. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztó fizetési hajlandósága minden egyes további egységért állandó marad, és a keresleti görbe nem tolódik el.
Tegyük fel például, hogy valaki vásárol egy zacskó burgonyachipset. Az első néhány chips nagyon kielégítő, és az illető hajlandó lehet magas árat fizetni érte. Azonban ahogy a személy egyre több és több chipset eszik, az egyes további chipekből származó elégedettség csökken. Végül a személy elérheti azt a pontot, amikor már nem hajlandó magas árat fizetni a további chipsekért.
Tegyük fel, hogy a személy vesz egy üveg vizet. Ha a személy rendkívül szomjas, az első korty víz nagyon kielégítő lesz. Azonban ahogy a személy egyre több vizet iszik, a minden egyes további kortyból származó elégedettség állandó marad. Ez azt jelenti, hogy a személy fizetési hajlandósága minden egyes további korty vízért változatlan marad, és a keresleti görbe nem változik.
Összefoglalva, a csökkenő határhaszon törvénye jelentős szerepet játszik egy áru vagy szolgáltatás iránti kereslet meghatározásában. Amikor minden egyes további egység határhaszna csökken, a keresleti görbe lefelé tolódik. Ha azonban a határhaszon állandó, a keresleti görbe változatlan marad. A határhaszon fogalmának megértése alapvető fontosságú a fogyasztói magatartás elemzésében és a kereslet változásainak előrejelzésében.
A keresleti görbe és a határhasznosság összefüggő fogalmak a mikroökonómia területén. A határhaszon azt a többletelégedettséget vagy hasznosságot jelenti, amelyet a fogyasztó egy adott áru vagy szolgáltatás eggyel több egységének fogyasztásából nyer. A keresleti görbe ezzel szemben egy áru vagy szolgáltatás ára és az adott áru vagy szolgáltatás azon mennyisége közötti kapcsolatot mutatja, amelyet a fogyasztók egy adott időpontban hajlandóak és képesek megvásárolni.
A keresleti görbe és a határhasznosság közötti kapcsolat a csökkenő határhasznosság törvényén alapul. Ahogy a fogyasztó egyre többet fogyaszt egy adott áruból vagy szolgáltatásból, úgy csökken az a határhaszon, amelyet minden egyes további fogyasztott egységből nyer. Ez azt jelenti, hogy ahogy nő a fogyasztott áru vagy szolgáltatás mennyisége, úgy csökken a fogyasztók hajlandósága arra, hogy az adott áru vagy szolgáltatás további egységeiért fizessenek.
A keresleti görbe tükrözi ezt az összefüggést azáltal, hogy megmutatja, hogyan változik a fogyasztók által keresett áru vagy szolgáltatás mennyisége az adott áru vagy szolgáltatás árának változásával. Ahogy egy áru vagy szolgáltatás ára nő, úgy csökken a fogyasztók által keresett mennyiség, mivel csökken az áru vagy szolgáltatás határhaszna. Ezzel szemben, ha egy áru vagy szolgáltatás ára csökken, a fogyasztók által keresett mennyiség nő, mivel a termékből vagy szolgáltatásból származó határhaszon növekszik.
A keresleti görbe tehát annyiban kapcsolódik a határhaszonhoz, hogy tükrözi azt a csökkenő határhaszonértéket, amelyet a fogyasztók tapasztalnak, amikor egyre többet fogyasztanak egy áruból vagy szolgáltatásból, és megmutatja, hogy ez hogyan befolyásolja az adott áru vagy szolgáltatás azon mennyiségét, amelyet a fogyasztók különböző árakon hajlandóak és képesek megvásárolni.
Nem, a hasznosság nem állandó a keresleti görbén. A közgazdaságtanban a keresleti görbe azt mutatja meg, hogy milyen kapcsolat van egy áru vagy szolgáltatás ára és az a mennyiség között, amelyet a fogyasztók hajlandóak és képesek megvásárolni ezen az áron. A hasznosság ezzel szemben arra az elégedettségre vagy hasznosságra utal, amelyet a fogyasztók egy áru vagy szolgáltatás fogyasztásából merítenek.
Ha egy áru vagy szolgáltatás ára csökken, a fogyasztók többet tudnak vásárolni belőle, ami növelheti a hasznosságukat. Azonban ahogy egyre több és több egységet fogyasztanak a jószágból vagy szolgáltatásból, az egyes további egységekből származó határhaszon csökkenhet, ami végül oda vezet, hogy a fogyasztók már nem hajlandóak többet vásárolni semmilyen áron. Ezt nevezik a csökkenő határhaszon törvényének.
Ezért a hasznosság nem állandó a keresleti görbén, mert a fogyasztott áru vagy szolgáltatás árától és mennyiségétől függően változhat. Az ár csökkenésével és a keresett mennyiség növekedésével az egyes további fogyasztott egységekből származó hasznosság csökkenhet, ami lefelé lejtő keresleti görbéhez vezet.
A keresleti görbe három fő ok miatt lefelé meredek:
1. A csökkenő határhaszon törvénye: Ez a törvény kimondja, hogy ahogy a fogyasztó egyre többet fogyaszt egy adott jószágból, úgy csökken az adott jószág minden egyes további egységéből származó többletelégedettség vagy hasznosság. Ennek eredményeként a fogyasztók kevesebbet hajlandóak fizetni az áru minden egyes további egységéért, ami lefelé lejtő keresleti görbéhez vezet.
2. A jövedelemhatás: Amikor egy áru ára csökken, a fogyasztóknak nagyobb vásárlóerejük van, és általános életszínvonaluk nő. Ez a vásárlóerő-növekedés a jószág iránti kereslet növekedéséhez vezet, ami lefelé lejtő keresleti görbét eredményez.
3. A helyettesítési hatás: Amikor egy áru ára csökken, a fogyasztók nagyobb valószínűséggel helyettesítik az adott árut más hasonló, drágább áruval. Ez a helyettesítési hatás a jószág iránti kereslet növekedéséhez vezet, ami lefelé lejtő keresleti görbét eredményez.