Üzlettulajdonosként a nyereség maximalizálása valószínűleg az egyik legfontosabb prioritása. Ennek érdekében fontos, hogy tisztában legyen a kezdeti készletekkel és a konverziós költségekkel. Ha pontosan kiszámítja ezeket a számokat, megalapozott döntéseket hozhat az árképzéssel és a termeléssel kapcsolatban, ami végső soron a nyereség növeléséhez vezet.
A kezdeti készlet a készlet értékét jelenti, amely egy adott időszak, például egy hónap vagy egy év elején van készleten. A kezdeti készlet kiszámítása meglehetősen egyszerű. Először is fizikailag meg kell számolnia az összes készletet. Ez magában foglalja mind a késztermékeket, mind a nyersanyagokat. Miután megszámolta, meg kell határoznia az egyes tételek értékét. A késztermékek esetében ez jellemzően a termék előállítási költsége, valamint az esetleges járulékos költségek, például a csomagolás vagy a szállítás költsége. A nyersanyagok esetében az érték az anyagok beszerzési költsége lesz.
Amint megvan az egyes tételek értéke, összeadhatja őket, hogy meghatározhassa a kezdeti készlet teljes értékét. Ezt a számot számos számításnál, például az eladott áruk költségénél és a bruttó haszonkulcsnál fogják használni.
Az átalakítási költségek a nyersanyagok késztermékké alakításával kapcsolatos költségekre vonatkoznak. Ide tartoznak mind a közvetlen költségek, mint például a munkaerő és az anyagok, mind a közvetett költségek, mint például a bérleti díj és a közüzemi költségek. Az átalakítási költségek kiszámítása kicsit összetettebb lehet, mint a kezdeti készlet kiszámítása, mivel a gyártási folyamathoz kapcsolódó összes költséget figyelembe kell vennie.
Az átállási költségek kiszámításához először is meg kell határoznia a közvetlen költségeket. Ez olyan dolgokat foglal magában, mint a munkaerő, az anyagok és a berendezések. Amint megvan a közvetlen költségek összege, be kell számolnia a közvetett költségeket. Ez általában olyan dolgokat foglal magában, mint a bérleti díj, a közüzemi díjak és a biztosítás. Annak meghatározásához, hogy a közvetett költségek hány százalékát kell az egyes előállított egységekhez hozzárendelni, a teljes közvetett költséget el kell osztania az előállított egységek teljes számával.
Amint megvan a közvetlen és közvetett költségek összege, összeadhatja őket, hogy meghatározza a teljes átállási költséget. Ezt a számot számos számításban fogják használni, például az eladott áruk költségének és a bruttó haszonkulcsnak a meghatározásához.
Összefoglalva, a kezdeti készlet és a konverziós költségek pontos kiszámítása alapvető fontosságú minden olyan vállalkozó számára, aki maximalizálni szeretné a nyereséget. Bár ezek a számítások elsőre ijesztőnek tűnhetnek, ha időt szánunk e számok megértésére és pontos kiszámítására, az hosszú távon kifizetődő lehet. Ha tisztában van a készlet- és gyártási költségekkel, jobban felkészült lesz arra, hogy megalapozott döntéseket hozzon az árképzéssel és a gyártással kapcsolatban, ami végső soron a nyereség növeléséhez vezet.
A kezdeti készlet a vállalat készletének értéke a számviteli időszak kezdetén. Számos fontos pénzügyi mutatószám és mérőszám kiszámításához használják, amelyek segítenek a vállalat teljesítményének és pénzügyi egészségének értékelésében. A kezdeti készlet felhasználásával többek között a következőket lehet kiszámítani:
1. Az eladott áruk költsége (COGS): A kezdeti készletet a COGS kiszámítására használják, amely a vállalat által egy adott időszakban értékesített áruk költsége. A COGS kiszámításának képlete a következő: COGS = Kezdő készlet + Vásárlások – Végső készlet.
2. Bruttó haszonkulcs: A bruttó haszonkulcs a vállalat jövedelmezőségének mérőszáma, amely megmutatja, hogy mennyi pénz marad az eladott áruk költségének a bevételből történő levonása után. A bruttó haszonkulcs kiszámításának képlete a következő: Bruttó haszonkulcs = (árbevétel – önköltség) / árbevétel.
3. Készletforgalom: A készletforgalom azt méri, hogy a vállalat milyen gyorsan értékesíti a készleteit. A készletforgalom kiszámításának képlete: Készletforgalom = Az eladott áruk költsége / Átlagos készlet.
4. Kintlévő készletnapok (DIO): A DIO annak mérőszáma, hogy egy vállalatnak mennyi időbe telik eladni a készletét. A DIO kiszámításának képlete a következő: DIO = (zárókészlet / eladott áruk költsége) x 365.
5. Az eszközök megtérülése (ROA): A ROA annak mérőszáma, hogy egy vállalat milyen hatékonyan használja fel eszközeit nyereségtermelésre. A ROA kiszámításának képlete a következő: ROA = nettó nyereség / összes eszköz.
Összefoglalva, a kezdeti készlet a számvitel és a könyvelés számos pénzügyi számításának fontos összetevője. Többek között a COGS, a bruttó haszonkulcs, a készletforgalom, a DIO és a ROA kiszámításához használják.
A COGS (eladott áruk költsége) azoknak a termékeknek vagy áruknak a költsége, amelyeket egy vállalat egy adott számviteli időszakban értékesít. Ahhoz, hogy a COGS-t a kezdő és a záró készletekkel együtt találja meg, az alábbi képletet kell követnie:
COGS = Kezdő készlet + beszerzések – záró készlet
Itt van az egyes összetevők lebontása:
1. Kezdő készlet: Azoknak az áruknak a bekerülési értéke, amelyeket a vállalat a számviteli időszak elején készleten tart. Ez a szám megtalálható az előző elszámolási időszak mérlegében.
2. Vásárlások: Azoknak az áruknak a költsége, amelyeket a vállalat az elszámolási időszak során vásárolt. Ez magában foglalja a nyersanyagok, a munkaerő és minden egyéb, az áruk előállításával vagy beszerzésével kapcsolatos költséget.
3. Végső készlet: Azoknak az áruknak a költsége, amelyeket a vállalat az elszámolási időszak végén készleten tart. Ez a szám az aktuális elszámolási időszak mérlegében található.
A COGS megtalálásához hozzá kell adni a kezdeti készletet a beszerzésekhez, majd le kell vonni a végkészletet. Ez adja meg az elszámolási időszak alatt eladott áruk összköltségét.
Fontos megjegyezni, hogy a COGS kulcsfontosságú összetevője a vállalat bruttó nyereségének kiszámításában, amely a bevétel és a COGS különbözete. A bruttó nyereség kulcsfontosságú mérőszám a vállalat pénzügyi teljesítményének értékelésében.