Amikor egy befektetési lehetőség jövedelmezőségének értékelésére kerül sor, a befektetők és az elemzők többféle módszert alkalmazhatnak. Egy befektetés jövedelmezőségének értékelésére két népszerű módszer a megtérülési időszak és a diszkontált megtérülési időszak. Bár ezek a módszerek a felszínen hasonlónak tűnhetnek, van néhány alapvető különbség, amellyel a befektetőknek tisztában kell lenniük.
A megtérülési időszak egy egyszerű módszer egy beruházás jövedelmezőségének értékelésére. A megtérülési idő azt az időtartamot jelöli, amely alatt egy beruházás elegendő pénzforgalmat generál ahhoz, hogy a kezdeti befektetés megtérüljön. Például, ha egy beruházás 10 000 dollárba kerül, és évente 2000 dollár pénzforgalmat generál, a megtérülési idő öt év.
A megtérülési idő módszer egyik előnye, hogy egyszerűen kiszámítható és könnyen érthető. A megtérülési idő módszere azonban nem veszi figyelembe a pénz időértékét, ami azt jelenti, hogy nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a pénz ma többet ér, mint ugyanannyi pénz a jövőben.
A diszkontált megtérülési időszak egy kifinomultabb módszer egy beruházás jövedelmezőségének értékelésére. A diszkontált megtérülési idő figyelembe veszi a pénz időértékét azáltal, hogy a beruházás pénzáramlásait egy diszkontráta segítségével diszkontálja vissza jelenértékükre. A diszkontált megtérülési idő azt az időtartamot jelzi, amely alatt egy beruházás elegendő diszkontált pénzáramlást generál ahhoz, hogy a kezdeti beruházás megtérüljön.
Például, ha egy beruházás 10 000 dollárba kerül, és évente 2000 dollár pénzáramlást generál, de a diszkontráta 10%, akkor a diszkontált megtérülési idő körülbelül 6,3 év. Ez azért van így, mert az egyes évek diszkontált pénzáramai a jelenértékükre visszadiszkontálva kevesebb, mint 2000 dollár.
A diszkontált megtérülési idő módszer egyik előnye, hogy figyelembe veszi a pénz időértékét, ami jobban megadja a befektetés jövedelmezőségét. A diszkontált megtérülési idő módszer kiszámítása azonban bonyolultabb, és több feltételezést igényelhet a beruházás jövőbeli pénzáramlására vonatkozóan.
Összefoglalva, mind a megtérülési időszak, mind a diszkontált megtérülési időszak hasznos módszer egy beruházás jövedelmezőségének értékelésére. A megtérülési időszak egy egyszerű módszer, amely nem veszi figyelembe a pénz időértékét, míg a diszkontált megtérülési időszak egy kifinomultabb módszer, amely figyelembe veszi a pénz időértékét. A befektetőknek és az elemzőknek megfontolandó mindkét módszer használata, hogy teljesebb képet kapjanak egy beruházás jövedelmezőségéről.
A megtérülési idő és a diszkontált megtérülési idő két általánosan használt módszer egy beruházás megvalósíthatóságának értékelésére.
A megtérülési idő az az időtartam, amely alatt egy projekt vagy beruházás kezdeti beruházási költségei megtérülnek. A megtérülési idő kiszámításához először meg kell határozni a kezdeti beruházási költséget, majd ki kell számítani a beruházás által generált éves pénzáramlásokat.
A megtérülési idő kiszámításához ossza el a kezdeti beruházási költséget a beruházás által generált éves pénzforgalommal. Például, ha a kezdeti beruházás 100 000 $, az éves pénzáramlás pedig 25 000 $, a megtérülési idő 4 év (100 000 $ ÷ 25 000 $ = 4).
A diszkontált megtérülési idő hasonló a megtérülési időhöz, de figyelembe veszi a pénz időértékét. Ez azt jelenti, hogy a jövőbeli pénzáramlásokat diszkontálják, hogy tükrözzék azt a tényt, hogy a pénz ma többet ér, mint a jövőben.
A diszkontált megtérülési időszak kiszámításához először ki kell számítani az egyes évek diszkontált pénzáramlásait. Ez úgy történik, hogy az egyes évek pénzáramaira diszkontrátát alkalmazunk. A diszkontráta jellemzően a tőkeköltség vagy a befektetők által megkövetelt megtérülési ráta.
Miután kiszámította az egyes évekre vonatkozó diszkontált cash flow-kat, kiszámíthatja a diszkontált megtérülési időszakot úgy, hogy a kezdeti beruházási költséget elosztja a diszkontált cash flow-k összegével. Például, ha a kezdeti beruházás 100 000 $, a diszkontráta 10%, és a diszkontált cash flow-k 22 727 $, 20 661 $, 18 783 $, 17 076 $ és 15 532 $, akkor a diszkontált megtérülési idő 4 év és 9 hónap (100 000 $ ÷ 94 779 $ = 4,84 év, azaz 4 év és 9 hónap).
Összefoglalva, a megtérülési idő és a diszkontált megtérülési idő két hasznos módszer egy beruházás megvalósíthatóságának értékelésére. A megtérülési idő egyszerű és egyértelmű, de nem veszi figyelembe a pénz időértékét. A diszkontált megtérülési idő ezzel szemben figyelembe veszi a pénz időértékét, de több számítást és feltételezést igényel.
A diszkontált megtérülés fő előnye a megtérüléssel szemben az, hogy figyelembe veszi a pénz időértékét. A diszkontált megtérülés kiszámítja, hogy hány év alatt térül meg a kezdeti beruházás, figyelembe véve a jövőbeli pénzáramlások jelenértékét. Ez a módszer egy diszkontrátát használ a jövőbeli pénzáramlások jelenértékhez igazításához, ami pontosabb képet ad a beruházás valódi jövedelmezőségéről.
Ezzel szemben a megtérülési módszer csak azt az időtartamot veszi figyelembe, amely alatt a kezdeti befektetés megtérül, a pénz időértékének figyelembevétele nélkül. Ez a módszer nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a jövőben kapott pénz az infláció és más tényezők miatt kevesebbet ér, mint a ma kapott pénz. Ennek eredményeként a megtérülés nem feltétlenül tükrözi pontosan a beruházás jövedelmezőségét, és nem ad teljes képet a beruházás vállalkozásra gyakorolt pénzügyi hatásáról.
Ezért a diszkontált megtérülés pontosabb és megbízhatóbb módszer egy beruházás jövedelmezőségének értékelésére, mivel figyelembe veszi a pénz időértékét, és világosabb képet ad a beruházás pénzügyi hatásáról.