Üzlettulajdonosként számos tényezőt kell figyelembe vennie termékei vagy szolgáltatásai árazásakor. Két fontos árképzési módszer a felár és a haszonkulcs. Bár hasonlónak tűnhetnek, mégis határozott különbségek vannak közöttük, amelyek nagymértékben befolyásolhatják az Ön eredményét.
A felár az a százalékos arány, amelyet a termék költségéhez hozzáadunk, hogy megkapjuk az eladási árat. Például, ha egy termék ára 50 $, és Ön 50%-os felárat kíván alkalmazni, az eladási ár 75 $ lesz. A felár egyszerű és gyors módja az eladási ár meghatározásának, de nem veszi figyelembe az egyéb kiadásokat, például az általános költségeket és a munkaerőköltségeket.
A haszonkulcs viszont az egyes eladásokon elért nyereség százalékos aránya. Ezt úgy számítják ki, hogy a nyereséget elosztják az eladási árral. Például, ha egy terméket 100 dollárért adnak el, és a költség 50 dollár, a nyereség 50 dollár. A haszonkulcs 50%. A haszonkulcs figyelembe veszi az összes költséget, beleértve az általános költségeket és a munkaerőköltségeket is, így pontosabb képet ad a termék jövedelmezőségéről.
Bár a haszonkulcs és a haszonkulcs számítása eltérő, mindkettő szerepet játszik az árképzési stratégiákban. Egy vállalkozás a haszonkulcsot használhatja egy termék eladási árának gyors meghatározására, míg a haszonkulcsot a termék jövedelmezőségének értékelésére és az árképzési és értékesítési stratégiákra vonatkozó megalapozott döntések meghozatalára.
Emellett a haszonkulcs és a haszonkulcs az iparágtól és a versenytől függően változhat. Például egy erősen versenyző iparágban működő vállalatnak szüksége lehet arra, hogy csökkentse árrését vagy haszonkulcsát, hogy versenyképes maradjon. Ezzel szemben egy piaci résben tevékenykedő vállalat a korlátozott verseny miatt növelheti árrését vagy haszonkulcsát.
Összefoglalva, a haszonkulcs és a haszonkulcs megértése kulcsfontosságú a termékek vagy szolgáltatások pontos és hatékony árazásához. Míg a haszonkulcs egy gyors módja az eladási ár meghatározásának, a haszonkulcs pontosabb képet ad a jövedelmezőségről. Az összes költség figyelembevételével egy vállalkozás megalapozott döntéseket hozhat az árképzési stratégiákról, és versenyképes maradhat az iparágában.
A haszonkulcs és az árrés két különböző fogalom a pénzügyekben és a számvitelben. A felár azt a százalékos növekedést jelenti, amelyet egy termék önköltségéhez adnak hozzá, hogy megkapják az eladási árat. Másrészt az árrés az eladási ár és a termék önköltségi ára közötti százalékos különbségre utal.
A 25%-os árrésen alapuló árrés kiszámításához először meg kell határoznunk a termék eladási árát. Tegyük fel, hogy a termék önköltségi ára 100 dollár.
Az eladási ár kiszámításához hozzáadjuk a 25%-os felárat az önköltségi árhoz:
Eladási ár = önköltség + felár
Eladási ár = $100 + $100 25%-a
Eladási ár = $100 + $25
Eladási ár = $125
Most, hogy megvan a termék eladási ára, a következő képlet segítségével kiszámíthatjuk az árrést:
Árrés = (eladási ár – önköltség)/eladási ár x 100%
A rendelkezésünkre álló számok segítségével a következőképpen számíthatjuk ki az árrést:
Árrés = ($125 – $100)/$125 x 100%
Árrés = $25/$125 x 100%
Árrés = 20%
Tehát 25%-os árrés 20%-os árrést eredményez. Ez azt jelenti, hogy a termék eladási ára az önköltség 125%-a, a haszonkulcs pedig az eladási ár 20%-a.
A 40%-os árrésfelár azt jelenti, hogy a termék eladási ára 40%-kal magasabb, mint a termék előállítási vagy beszerzési költsége. Például, ha egy termék előállítása vagy beszerzése 100 dollárba kerül, akkor a 40%-os árrésfelár azt jelenti, hogy a termék eladási ára 140 dollár (azaz 100 dollár + 100 dollár 40%-a). Más szóval a termék haszonkulcsa 40% lenne. Ez számos iparágban bevett gyakorlat, ahol a vállalkozások az eladott áruk költségéhez felárat adnak a nyereség elérése érdekében. Fontos megjegyezni, hogy az árrés felár különbözik az árrés felárától, ahol a felárat nem az eladott áruk költségének, hanem az eladási árnak a százalékában számítják ki.
Nem, a 100%-os árrés és az 50%-os árrés nem ugyanaz. A haszonkulcs az az összeg, amelyet a termék önköltségéhez hozzáadunk, hogy megkapjuk az eladási árat. A 100%-os felár azt jelenti, hogy az eladási ár az önköltség kétszerese. Például, ha egy termék előállítási költsége 50 dollár, akkor a 100%-os árrés azt jelenti, hogy 100 dollárért adjuk el.
Másrészt az árrés az eladási árnak az a százaléka, amely a nyereséget jelenti. Az 50%-os árrés azt jelenti, hogy az eladási ár 50%-a nyereség, míg a fennmaradó 50% a termék előállítási költségét fedezi. Például, ha egy terméket 100 dollárért adnak el, és 50%-os árréssel rendelkezik, akkor a nyereség 50 dollár, a termék előállítási költsége pedig 50 dollár.
A kívánt árréssel számított eladási ár kiszámításához más képletet kell használnia, mint a kívánt árréssel számított eladási ár kiszámításához. Ezért fontos megérteni a két fogalom közötti különbséget az árak meghatározásakor és a nyereségesség meghatározásakor.
A válasz arra, hogy az 50%-os árrés túl sok-e, különböző tényezőktől függ, például az iparágtól, a versenytől és a termék keresletétől. Bizonyos esetekben az 50%-os árrés ésszerű, sőt szükséges lehet ahhoz, hogy egy vállalkozás nyereséges maradjon.
Például a luxuscikkek, például a csúcskategóriás divatcikkek esetében sokkal magasabb haszonkulcsot alkalmazhatnak, hogy fedezzék a gyártási, marketing és a márka presztízsköltségeket. Hasonlóképpen, a kiterjedt kutatást és fejlesztést igénylő termékek esetében is magasabb haszonkulcsra lehet szükség e költségek megtérülése érdekében.
Másrészt az erős verseny jellemezte piacokon az 50%-os felár nem biztos, hogy megvalósítható, mivel a vásárlók az olcsóbb alternatívákat választhatják. Ilyen esetekben a vállalkozásoknak alacsonyan kell tartaniuk az áraikat, és alacsonyabb haszonkulccsal kell működniük.
Végső soron az, hogy az 50%-os árrés túl sok-e, a vállalkozás és a termék sajátos körülményeitől függ. Az árak meghatározásakor mindenképpen figyelembe kell venni olyan tényezőket, mint a termelési költségek, a verseny és a kereslet, hogy az árak tisztességesek és versenyképesek legyenek, ugyanakkor biztosítsák a vállalkozás jövedelmezőségét.