Amikor egy vállalat csődbe megy vagy pénzügyi nehézségekkel néz szembe, két csoportnak van pénzügyi érdekeltsége a vállalat jövőjében: a részvényeseknek és a hitelezőknek. A részvényesek a vállalat tulajdonosai, míg a hitelezők azok a hitelezők, akik kölcsönök vagy kötvények formájában hitelt nyújtottak. Csőd esetén felmerül a kérdés: kinek van elsőbbsége, a részvényesnek vagy a hitelezőnek?
A válasz erre a kérdésre a követelések hierarchiájában rejlik, amely akkor jön létre, amikor egy vállalat fizetésképtelenné válik. A követelések hierarchiája határozza meg, hogy a különböző érdekeltek milyen sorrendben kapnak kártérítést a vállalat vagyonából. Általában minél előrébb áll egy érdekelt a hierarchiában, annál nagyobb prioritással rendelkezik a visszafizetés szempontjából.
A követelések hierarchiájának tetején a biztosított hitelezők állnak. Ezek azok a hitelezők, akiknek jogi igényük van a vállalat meghatározott eszközeire. Például egy bank, amely jelzáloghitelt nyújtott egy vállalatnak, jogi követeléssel rendelkezik a hitelből vásárolt ingatlanra. Ha a vállalat csődbe megy, a bank lesz az első a sorban, aki az ingatlan értékesítéséből származó kifizetésekhez jut.
A következő a sorban a nem biztosított hitelezők. Ezek azok a hitelezők, akik hitelt nyújtottak a vállalatnak, de nincs jogi igényük konkrét eszközökre. A nem biztosított hitelezők közé tartoznak például a beszállítók, a munkavállalók és a kötvénytulajdonosok. Csőd esetén a nem biztosított hitelezők a biztosított hitelezők után kerülnek kifizetésre.
Végül a hierarchia alján a részvényesek állnak. A részvényesek élvezik a legalacsonyabb prioritást, amikor csőd esetén kifizetésre kerül sor. Ennek az az oka, hogy ők a vállalat tulajdonosai, és osztalék formájában már megkapták a nyereségből való részesedésüket. A részvényesek csak az összes többi érdekelt fél visszafizetése után kapnak kifizetést.
Fontos megjegyezni, hogy a követelések hierarchiája a joghatóságtól és a csődeljárás típusától függően változhat. Egyes esetekben a részvényeseknek nagyobb prioritásuk lehet, ha elsőbbségi részvényekbe fektettek be, vagy ha a vállalat nem felszámolás, hanem átszervezés alatt áll. Általánosságban azonban elmondható, hogy a hitelezők elsőbbséget élveznek a részvényeseknél, amikor csőd esetén a kifizetésekről van szó.
Összefoglalva, a követelések hierarchiája határozza meg, hogy csőd esetén ki élvez elsőbbséget a vállalat vagyonából történő kifizetés tekintetében. A biztosított hitelezők élvezik a legmagasabb prioritást, őket követik a nem biztosított hitelezők, végül pedig a részvényesek. Ennek a hierarchiának a megértése fontos azon befektetők számára, akik fontolgatják, hogy befektetnek egy vállalatba, mivel ez hatással lehet a lehetséges hozamokra és kockázatokra.
A részvényesek és a hitelezők egy vállalat két fontos érdekeltje, de eltérő szerepük és kapcsolatuk van a vállalattal. A részvényesek a vállalat tulajdonosai, és részvények vásárlásával fektetik pénzüket a vállalatba. Lehetőségük van arra, hogy osztalékon és tőkenyereségen keresztül nyereségre tegyenek szert, ha a vállalat jól teljesít, de azt a kockázatot is viselik, hogy elveszítik befektetésüket, ha a vállalat rosszul teljesít.
Másrészről a hitelezők olyan szervezetek vagy magánszemélyek, akik pénzt kölcsönöznek a vállalatnak. Ezek lehetnek bankok, kötvénytulajdonosok vagy más pénzügyi intézmények. Elvárják, hogy a vállalat meghatározott időn belül kamatokkal együtt visszafizesse a kölcsönöket, és törvényes joguk van arra, hogy visszaszerezzék a pénzüket, ha a vállalat nem teljesíti adósságkötelezettségeit.
A részvényesek és a hitelezők közötti kapcsolat összetett, mivel mindkét csoportnak érdeke fűződik a vállalat pénzügyi helyzetéhez. A részvényesek azt szeretnék, hogy a vállalat nyereséget termeljen és növelje részvényeik értékét, míg a hitelezők azt szeretnék biztosítani, hogy a vállalat időben vissza tudja fizetni adósságait.
Bizonyos esetekben a részvényesek és a hitelezők érdekei ütközhetnek. A részvényesek például azt akarhatják, hogy a vállalat olyan kockázatos projektekbe fektessen be, amelyek magas hozamot ígérnek, míg a hitelezők inkább azt szeretnék, ha a vállalat az adósságok visszafizetésére összpontosítana. Továbbá, ha a vállalat pénzügyi nehézségekkel küzd, a részvényesek hajlandóak lehetnek nagyobb kockázatot vállalni, hogy megpróbálják megmenteni a befektetésüket, míg a hitelezők esetleg korlátozni akarják a vállalat pénzügyi problémáinak való kitettségüket.
Összességében a részvényesek és a hitelezők közötti kapcsolat fontos a vállalat pénzügyi egészsége szempontjából. Mindkét csoportnak együtt kell működnie annak érdekében, hogy a vállalat teljesíteni tudja pénzügyi kötelezettségeit és elérje céljait.
A részvényes és a hitelező egyaránt érdekeltje egy vállalatnak, de eltérő szerepük és felelősségük van.
A részvényes olyan magánszemély vagy intézmény, aki a vállalat részvényeinek egy bizonyos százalékát birtokolja. Részvényesként tulajdonosi jogokkal rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy szavazhatnak a vállalati döntésekről, és osztalék formájában részesülnek a vállalat nyereségének egy részéből. A részvényesek azonban a vállalat pénzügyi teljesítményének kockázatát is magukra vállalják, mivel részvényeik értéke a vállalat sikere vagy kudarca alapján ingadozhat.
Másrészt a hitelező olyan magánszemély vagy intézmény, aki pénzt adott kölcsön a vállalatnak. Ők nem tulajdonosai a vállalatnak, hanem pénzt adtak kölcsön a vállalatnak azzal a várakozással, hogy kamatostul visszafizetik. A hitelezők nem rendelkeznek szavazati joggal a vállalatban, de jogi védelemben részesülnek fizetésképtelenség vagy csőd esetén. Más szóval a hitelezők elsőbbséget élveznek a visszafizetésben a részvényesek előtt.
Összefoglalva, míg a részvényesek és a hitelezők egyaránt pénzügyi érdekeltséggel rendelkeznek egy vállalatban, a részvényesek tulajdonosok, akik vállalják a vállalat teljesítményének kockázatát és hasznát, míg a hitelezők hitelezők, akik elvárják, hogy kamatostul fizessék vissza őket, és jogi védelemmel rendelkeznek fizetésképtelenség esetén.