A horizontális szervezet, más néven lapos vagy decentralizált struktúra olyan szervezeti struktúra, amelyet a hierarchikus szintek hiánya jellemez. A horizontális szervezetben a döntéshozatali hatáskör a munkavállalók között oszlik meg, ahelyett, hogy a csúcson összpontosulna. A hagyományos piramis alakú szervezeti ábrát felváltja a lapos struktúra, amely egyetlen vezetési szintből áll.
A horizontális szervezet elfogadása az utóbbi években egyre népszerűbbé vált, és sok vállalat döntött úgy, hogy eltávolodik a hagyományos hierarchikus struktúrától. A lapos szervezeti struktúra elfogadásának számos előnye van, többek között:
A horizontális szervezetben a kommunikációs csatornák nyitottak, és az információ szabadon áramlik. A kommunikációnak nincsenek hierarchikus akadályai, ami lehetővé teszi, hogy az alkalmazottak hatékonyabban tudjanak együtt dolgozni. Ez fokozott együttműködéshez, jobb problémamegoldáshoz és jobb döntéshozatalhoz vezethet.
A horizontális szervezetben a munkavállalók nagyobb önállóságot és döntési jogkört kapnak. Ez nagyobb munkahelyi elégedettséghez vezethet, mivel a munkavállalók úgy érzik, hogy jobban megbecsülik őket és nagyobb felhatalmazással rendelkeznek. Jobb termelékenységet is eredményezhet, mivel a munkavállalók jobban befektetnek a munkájukba, és nagyobb valószínűséggel vállalnak felelősséget a szerepükért.
A hagyományos hierarchikus szervezetben a döntéshozatal lassú és bürokratikus lehet. Egy horizontális szervezetben a döntéshozatal gyorsabb és hatékonyabb, mivel kevesebb vezetési réteget kell átjárni. Ez nagyobb agilitáshoz és reagálóképességhez vezethet, mivel a szervezet jobban tud alkalmazkodni a változó körülményekhez.
A horizontális szervezet jobban elősegíti az innovációt, mivel a munkavállalókat bátorítják a kockázatvállalásra és a kreatív gondolkodásra. Egy hierarchikus szervezetben a munkavállalók tétovázhatnak az új ötletek felvetésétől vagy a status quo megkérdőjelezésétől. Egy horizontális szervezetben az alkalmazottak felhatalmazást kapnak az innovációra, és nagyobb valószínűséggel járulnak hozzá a vállalat sikeréhez.
Összefoglalva, a horizontális szervezet számos előnyt kínál a hagyományos hierarchikus struktúrával szemben. Bár nem biztos, hogy minden szervezet számára megfelelő, a lapos szervezeti struktúrát alkalmazók élvezhetik a fokozott kommunikációt, az együttműködést, a munkavállalók felhatalmazását, a bürokrácia csökkentését és a jobb innovációt.
A horizontális szervezetre példa az a vállalat, amely lapos szervezeti struktúrával rendelkezik, ahol a legmagasabb szintű vezetők és a legalacsonyabb szintű alkalmazottak között kevés vagy egyáltalán nincs vezetői szint. A horizontális szervezetben az alkalmazottakat együttműködésre és közös döntéshozatalra ösztönzik, szigorú hierarchiák és bürokratikus folyamatok nélkül.
Egy példa a horizontális felépítésű vállalatra a Zappos online kiskereskedő, amely „holakrácia” modell szerint működik, ahol a hatalom az önszerveződő csapatok között oszlik meg. A Zappos megszüntette a hagyományos munkaköröket és vezetőket, ehelyett az alkalmazottak nagyfokú autonómiával működő körökben dolgoznak. Ez nagyobb rugalmasságot és az ügyfelek igényeire való reagálást tesz lehetővé, mivel az alkalmazottak felhatalmazást kapnak arra, hogy döntéseket hozzanak és magukévá tegyék munkájukat.
Egy másik példa a horizontális szervezetre a Valve szoftvercég, amely egyedülálló „flatarchikus” struktúrával rendelkezik. A Valve teljesen lapos hierarchiával működik, ahol nincsenek vezetők vagy főnökök. Ehelyett az alkalmazottak szabadon választhatják meg, hogy milyen projekteken dolgoznak, és bátorítják őket a más csapatokkal való együttműködésre. Ez a struktúra nagyobb kreativitást és innovációt tesz lehetővé, mivel az alkalmazottakat nem korlátozzák a hagyományos vezetői struktúrák.
A horizontális és a vertikális szervezet a szervezeti struktúrák különböző típusai, amelyeket a vállalatok a munkaerő és a műveletek irányítására használnak.
A horizontális szervezetet lapos szervezetnek is nevezik. Jellemzően minimális hierarchiával rendelkezik, kevés vezetői réteggel az alkalmazottak és a felsővezetők között. A horizontális szervezetben az alkalmazottak jelentős önállósággal rendelkeznek, és a döntéshozatal jellemzően decentralizált. Ez a fajta struktúra elősegíti az együttműködést, a kommunikációt és az innovációt, mivel az alkalmazottak együtt dolgoznak a projekteken és megosztják egymással az ötleteiket. A horizontális szervezetben az alkalmazottak szerepe és felelősségi köre változékonyabb lehet, mint a vertikális szervezetben.
Másrészt a vertikális szervezetet magas szervezetnek is nevezik. Jellemzően hierarchikus felépítésű, többszintű vezetéssel rendelkezik, ahol a döntéshozatalt a csúcson központosítják. A vertikális szervezetben az alkalmazottaknak kisebb az önállóságuk, és a szerepük és felelősségi körük jobban meghatározott. A struktúrát világos hatalmi vonalak jellemzik, ahol minden alkalmazott egy adott felettesnek jelent, és az információk felfelé és lefelé áramlanak a parancsnoki láncban. Ez a fajta struktúra olyan vállalatok számára alkalmas, ahol a vezetés hagyományosabb szemléletű, ahol a hatékonyság és az ellenőrzés alapvető fontosságú.
Összefoglalva, a horizontális szervezetek folyékonyabbak és együttműködőbbek, míg a vertikális szervezetek strukturáltabbak és centralizáltabbak. Mindkét típusú szervezeti struktúrának megvannak az előnyei és hátrányai, és a struktúra kiválasztása a vállalat céljaitól, kultúrájától és vezetési stílusától függ.