A bútorok mindennapi életünk elengedhetetlen részét képezik. Kényelmet, pihenést és funkcionalitást biztosít számunkra. Azonban, mint minden eszköznek, a bútoroknak is van élettartama, és előbb-utóbb elérkezik az a pont, amikor le kell cserélni őket. Itt jön a képbe a bútorok elhasználódása. A bútorok elhasználódása a bútorok idővel történő elhasználódásának kiszámítása. A bútorok elhasználódásának kiszámításával meghatározhatja a bútorok fennmaradó értékét, és megalapozott döntést hozhat arról, hogy mikor kell kicserélni azokat. Íme, hogyan tudja kiszámítani a bútorok elhasználódását.
Először is határozza meg bútorai hasznos élettartamát. A hasznos élettartam az a becsült időtartam, amíg a bútor használható, mielőtt le kell cserélni. Ez a bútor típusától és karbantartásától függően változhat. Például egy kanapé hasznos élettartama lehet 10 év, míg egy faasztalé 20 év. Miután meghatározta bútorai hasznos élettartamát, továbbléphet a következő lépésre.
Ezután számítsa ki a bútorai értékcsökkenését. Az értékcsökkenés egy eszköz értékének idővel bekövetkező csökkenése. Ez alól a bútorok sem kivételek. A bútorai értékcsökkenésének kiszámításához használhatja a lineáris módszert. Ennél a módszernél a bútor bekerülési értékét elosztjuk a hasznos élettartammal. Ha például egy kanapé 1000 dollárba kerül, és hasznos élettartama 10 év, akkor az éves értékcsökkenés 100 dollár (1000 dollár osztva 10 évvel). Ez azt jelenti, hogy a kanapé értéke minden évben 100 dollárral csökken.
Végül számítsa ki a bútorok értékcsökkenését. A bútorok értékcsökkenése a bútorok idővel bekövetkezett elhasználódásának mértéke. A bútorok elhasználódásának kiszámításához használhatja a termelési egységek módszerét. Ez a módszer azt jelenti, hogy a bútor által termelt összes egységet elosztjuk az összes várható termelési egységgel. Például, ha egy kanapé várhatóan 10 évig tart, és naponta 10 órát használják, akkor az összes várható termelési egység 36 500 (10 év szorozva 365 nappal szorozva napi 10 órával). Ha a kanapét 5 évig használták, és összesen 15 000 órát használták, akkor a bútorok elhasználódása 41% lenne (15 000 osztva 36 500-szal szorozva 100-szal).
Összefoglalva, a bútorok elhasználódásának kiszámítása lényeges része a bútorok élettartamának maximalizálásának. A hasznos élettartam, az értékcsökkenés és a bútorcsökkenés meghatározásával megalapozott döntéseket hozhat arról, hogy mikor kell kicserélni a bútorokat. Ezzel hosszú távon pénzt takaríthat meg, és biztosíthatja, hogy tere kényelmes, funkcionális és naprakész legyen.
A bútorok értékcsökkenési ideje az adóalany által választott értékcsökkenési módszertől függ. Általában a bútorok hasznos élettartamát 5-7 évnek tekintik, és ezen időszak alatt értékcsökkentik őket. Az adóalany azonban választhat más értékcsökkenési időszakot is, például a módosított gyorsított költség-visszatérítési rendszert (MACRS). A MACRS szerint a bútorokat 3, 5, 7 vagy 10 év alatt lehet értékcsökkenteni, a kijelölt megtérülési időtől függően. Fontos megjegyezni, hogy a választott értékcsökkenési módszernek összhangban kell lennie azzal, ahogyan az adóalany az azonos osztályba tartozó más eszközöket kezeli.
A bútorok éves értékcsökkenésének összege számos tényezőtől függően nagymértékben eltérhet, többek között a bútorok minőségétől, karbantartásuk minőségétől és a használat gyakoriságától. Általánosságban elmondható, hogy a bútorok évente körülbelül 10-20%-os értékcsökkenést szenvednek el, bár ez az érték az adott bútordarabtól és a használati körülményektől függően változhat. Például a jó minőségű, jól karbantartott és minimálisan használt bútorok lassabban amortizálódhatnak, mint a rosszabb minőségű, sokat használt és nem megfelelően gondozott bútorok.
Érdemes megjegyezni, hogy az értékcsökkenés fogalmát elsősorban számviteli és adózási célokra használják, és nem feltétlenül tükrözi a bútor tényleges piaci értékét. Más szóval, bár egy bútordarab technikailag évente bizonyos összeggel értékcsökkenhet, tényleges értékét számos más tényező is befolyásolhatja, beleértve a piaci keresletet, a stílusirányzatokat és az általános állapotot.
A használt bútorok értékcsökkenésének leírásához meg kell határoznia a bútor eredeti bekerülési értékét, a bútor becsült hasznos élettartamát és az alkalmazandó értékcsökkenési módszert. Az eredeti bekerülési érték a bútor beszerzéséért fizetett összeg. A bútor becsült hasznos élettartama az az évszám, amely alatt a bútor várhatóan használatban lesz, mielőtt elavulttá válik vagy nem lesz többé működőképes.
Az értékcsökkenésnek több módszere is alkalmazható, beleértve a lineáris értékcsökkenést és a gyorsított értékcsökkenést. Az egyenes vonalú értékcsökkenés során a bútor eredeti bekerülési értékét elosztják a becsült hasznos élettartammal, majd minden évben levonnak egy egyenlő összeget. A gyorsított értékcsökkenés a bútor élettartamának első éveiben nagyobb, a későbbi években pedig kisebb levonásokat tesz lehetővé.
Egy adott év értékcsökkenési költségének kiszámításához a következő képletet kell használni:
Értékcsökkenési költség = (eredeti bekerülési érték – értékmentési érték) / becsült élettartam
A értékmentési érték a bútor becsült értéke a hasznos élettartam végén. Ezt az értéket levonják az eredeti bekerülési értékből az értékcsökkenési leírási alap meghatározásához.
Tegyük fel például, hogy vásárolt egy használt íróasztalt 500 $-ért, és becslése szerint 10 évig bírja, a megmentési értéke 50 $. A lineáris értékcsökkenés alkalmazásával az éves értékcsökkenési költség a következő lenne:
(500 $ – 50 $) / 10 = 45 $ évente
Ez azt jelenti, hogy 10 éven keresztül minden évben 45 $-t vonna le, amíg a bútor teljesen le nem értékelődik.