Vállalkozóként fontos megérteni, hogyan kell kiszámítani a növekményes költségeket. Az inkrementális költség egy termék vagy szolgáltatás egy további egységének előállítási költségét jelenti. Ha megérti a termék vagy szolgáltatás járulékos költségét, megalapozott döntéseket hozhat az árképzéssel és a termelési szintekkel kapcsolatban, és végső soron maximalizálhatja a nyereséget. Íme egy útmutató, amely segít a növekményes költség kiszámításában.
A változó költségek azok a költségek, amelyek a termék vagy szolgáltatás termelési szintjétől függően változnak. Ide tartoznak például a nyersanyagok, a munkaerő és a csomagolás. A változó költségek kiszámításához adja össze azokat a költségeket, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a termék vagy szolgáltatás egy egységének előállításához.
Az állandó költségek azok a költségek, amelyek nem változnak a termék vagy szolgáltatás termelési szintjétől függően. Ide tartoznak az olyan dolgok, mint a bérleti díj, a közüzemi díjak és a fizetések. Az állandó költségek kiszámításához adja össze azokat a költségeket, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a termék vagy szolgáltatás egy egységének előállításához.
A teljes költség meghatározásához adja össze a változó és az állandó költségeket. Ez adja meg a termék vagy szolgáltatás egy egységének előállítási összköltségét.
A járulékos költség kiszámításához meg kell határoznia, hogy mennyibe kerülne a termék vagy szolgáltatás egy további egységének előállítása. Ehhez meg kell határoznia, hogy mennyivel nőnének a változó költségei, ha egy további egységet gyártana. Például, ha a változó költségei 100 darab termék előállításához 500 USD, és a változó költségei 101 darab előállításához 510 USD, akkor a járulékos költsége egy további darab előállításához 10 USD.
A járulékos költségek megértése alapvető fontosságú az árképzéssel és a termelési szintekkel kapcsolatos megalapozott döntések meghozatalához. Azzal, hogy tudja, mennyibe kerül a termék vagy szolgáltatás egy további egységének előállítása, meghatározhatja az optimális termelési szintet és árképzési stratégiát a profit maximalizálása érdekében.
A növekményes költség kiszámításához az Excelben az alábbi lépéseket kell követnie:
1. Hozzon létre egy táblázatot két oszloppal: Mennyiség és összköltség.
2. Írja be a táblázat első sorába a kezdeti mennyiséget és a teljes költséget.
3. Írja be a táblázat második sorába a növekményes mennyiséget.
4. Az összköltség oszlop második sorában a következő képlet segítségével számítsa ki a növekményes költséget:
= (A második sor összköltsége – az első sor összköltsége)
Például, ha az első sor összköltsége 100 $ és a második sor összköltsége 150 $, akkor a növekményes költség 50 $.
5. Másolja le a képletet a táblázat többi sorára, hogy kiszámítsa a növekményes költséget minden egyes növekményes mennyiségre.
6. Ezt a táblázatot ezután használhatja arra, hogy az egyes további egységek járulékos költségei alapján segítsen döntést hozni arról, hogy mennyit kell gyártani vagy vásárolni.
Összességében a növekményes költség kiszámítása az Excelben egy táblázat létrehozását és egy egyszerű képlet használatát jelenti a két sor közötti összköltség különbségének kiszámításához.
Az inkrementális költséghatékonysági arány (ICER) az egészségügyi közgazdaságtanban általánosan használt mérőszám egy új orvosi beavatkozás költséghatékonyságának értékelésére egy meglévőhöz képest. Az ICER azt a többletköltséget méri, amely egy további egységnyi egészségügyi eredmény eléréséhez szükséges az új beavatkozással, a meglévő beavatkozáshoz képest.
Az ICER kiszámításához az alábbi lépéseket kell követnie:
1. Határozza meg az új beavatkozás és a meglévő beavatkozás költségét. Ez magában foglalja a közvetlen költségeket (pl. magának a kezelésnek a költségét) és a közvetett költségeket (pl. a kórházi kezelés vagy egyéb kapcsolódó költségek).
2. Mérje mindkét beavatkozás előnyeit vagy egészségügyi eredményeit. Ez többféleképpen is történhet, például minőséggel korrigált életévek (QALY) vagy fogyatékossággal korrigált életévek (DALY) formájában.
3. Számítsa ki az új beavatkozás járulékos költségét és járulékos hatékonyságát a meglévő beavatkozáshoz képest. Ehhez a meglévő beavatkozás költségét és hatékonyságát le kell vonni az új beavatkozás költségéből és hatékonyságából.
4. Ossza el a járulékos költséget a járulékos hatékonysággal, hogy megkapja az ICER-t. Ez azt a többletköltséget jelenti, amely ahhoz szükséges, hogy az új beavatkozással egy további egységnyi egészségügyi eredményt lehessen elérni.
Tegyük fel például, hogy egy új gyógyszer betegenként 10 000 dollárba kerül és 0,5 QALY többletet biztosít egy meglévő gyógyszerhez képest, amely betegenként 5000 dollárba kerül és 0,3 QALY-t biztosít. A járulékos költség 5 000 USD (10 000 USD – 5 000 USD), a járulékos hatékonyság pedig 0,2 QALY (0,5 – 0,3). Ezért az ICER 25 000 $/QALY (5 000 $ / 0,2 QALY). Ez azt jelenti, hogy egy további QALY elérése az új gyógyszerrel a meglévő gyógyszerhez képest további 25 000 $-ba kerülne.
Az inkrementális költségalapú árképzés egy olyan árképzési módszer, amely során a termékek vagy szolgáltatások árát az előállításuk és értékesítésük során felmerülő többletköltségek alapján határozzák meg. Ez a megközelítés csak a termék vagy szolgáltatás egy további egységének előállításával és értékesítésével kapcsolatos járulékos költségeket veszi figyelembe, ahelyett, hogy a termék vagy szolgáltatás előállításával és értékesítésével kapcsolatos összes költséget figyelembe venné.
Az inkrementális költségalapú árképzést általában olyan helyzetekben alkalmazzák, amikor a vállalatnak rövid időn belül kell árképzési döntéseket hoznia, vagy amikor a termék vagy szolgáltatás előállítási költségei erősen változóak. Ez a megközelítés hatékonyan segítheti a vállalatot a költségek kezelésében és a nyereségesség növelésében, mivel lehetővé teszi a vállalat számára, hogy a termékeket vagy szolgáltatásokat olyan módon árazza be, amely tükrözi azok előállításának és értékesítésének valódi költségeit.
A növekményes költségalapú árképzésnek azonban vannak bizonyos korlátai. Nehéz lehet pontosan meghatározni a termék vagy szolgáltatás előállításához és értékesítéséhez kapcsolódó járulékos költségeket, mivel lehetnek olyan közvetett költségek vagy fix költségek, amelyek nem könnyen azonosíthatók. Ezenkívül a növekményes költségalapú árképzés önmagában nem feltétlenül vezet optimális árképzési döntésekhez, mivel nem vesz figyelembe más tényezőket, például a vevői keresletet, a versenyt vagy a piaci feltételeket. Ezért fontos, hogy a vállalatok számos tényezőt vegyenek figyelembe az árképzési döntések meghozatalakor, és a növekményes költségalapú árképzést csak egy eszközként használják a sok közül.