Vállalkozás tulajdonosaként vagy vezetőjeként alapvető fontosságú, hogy világos képet kapjon cége pénzügyi helyzetéről. Ennek egyik szempontja a készletek és követelések pontos megjelenítése az eredménykimutatásban. Az alábbiakat kell tudnia.
A készlet azon áruk értékét jelenti, amelyeket a vállalkozása készleten tart, eladásra készen. Ez egy fontos eszköz, amelyet ki kell mutatni az eredménykimutatásban. Fontos azonban megérteni, hogy a készlet nem költség. Inkább az eladott áruk költsége (COGS). A COGS azoknak az áruknak az értéke, amelyeket vállalkozása egy adott időszakban értékesített. Amikor tehát elad egy terméket, a termék költségét levonják a készletből, és hozzáadják a COGS-hez.
Ahhoz, hogy a készletet pontosan jelentse az eredménykimutatásban, rendszeres leltározást kell végeznie. Ennek során fizikailag meg kell számolni a leltárban lévő tételek számát, és minden egyes tételhez értéket kell rendelni. Ennek az értéknek tartalmaznia kell magának a terméknek az árát, valamint a kapcsolódó költségeket, például a szállítási, kezelési és tárolási költségeket.
A követelések azt a pénzt jelentik, amellyel a vállalkozásának tartoznak azok az ügyfelek, akik még nem fizettek az árukért vagy szolgáltatásokért. A készletekhez hasonlóan ez is fontos eszköz, amelyet az eredménykimutatásban kell szerepeltetni. A készletekkel ellentétben azonban a követelések nem képezik az eladott áruk költségét. Ehelyett bevételként kerülnek kimutatásra.
Ahhoz, hogy a követeléseket pontosan jelentse az eredménykimutatásban, nyomon kell követnie az összes kintlévőséget és kifizetést. Ez magában foglalja a lejárt esedékességű számlákat és a jelenleg is fennálló számlákat is. Figyelembe kell vennie a behajthatatlan követeléseket és a behajthatatlan számlákat is.
A leltár és a követelések szerepeltetése az eredménykimutatásban elengedhetetlen a vállalkozás pénzügyi helyzetének megértéséhez. Ezen eszközök pontos kimutatásával megalapozott döntéseket hozhat a készletgazdálkodással, az árképzéssel és a hitelpolitikával kapcsolatban. A pontosság biztosítása érdekében fontos, hogy rendszeres leltározást végezzen, és részletes nyilvántartást vezessen az összes kintlévőségről és kifizetésről. Ha bizonytalan abban, hogyan kell a készleteket és a követeléseket az eredménykimutatásban jelenteni, mindig érdemes konzultálni egy pénzügyi szakemberrel.
Nem, a követelések jellemzően nem jelennek meg az eredménykimutatásban. Az eredménykimutatás a vállalat bevételeit és kiadásait mutatja be egy adott időszakra vonatkozóan, és nem tartalmaz olyan eszközöket vagy kötelezettségeket, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül ezekhez a bevételekhez és kiadásokhoz. A követelések egy olyan eszközszámla, amely azt a pénzt jelenti, amellyel a vállalatnak a vevői tartoznak az eladott, de még ki nem fizetett árukért vagy szolgáltatásokért. Bár a követelések fontos részét képezik a vállalat pénzügyi helyzetének, nem kapcsolódnak közvetlenül az eredménykimutatásban szereplő bevételekhez és kiadásokhoz. Ehelyett a követelések jellemzően a mérlegben jelennek meg, amely egy olyan pénzügyi kimutatás, amely a vállalat eszközeit, kötelezettségeit és saját tőkéjét mutatja egy adott időpontban.
A követelések és a készletek egy vállalkozás két fontos eszköze, és értékelésük a pénzügyi kimutatásokban kritikus fontosságú a vállalat pénzügyi helyzetének pontos bemutatásához.
A követeléseket, amelyek az ügyfelek által a vállalatnak árukért vagy szolgáltatásokért járó pénzösszegre utalnak, nettó realizálható értékükön (NRV) kell értékelni. Az NRV az a becsült pénzösszeg, amelyet a vállalat várhatóan beszed a követeléseiből, a kétes követelésekre vagy rossz követelésekre képzett értékvesztés levonása után. Ennek oka, hogy nem minden ügyfél fizeti ki teljes egészében a számláit, és előfordulhat, hogy egyesek nem fizetnek, ami veszteséget okoz a vállalkozásnak.
Az NRV kiszámításához a vállalatnak meg kell becsülnie a követelések behajtásának valószínűségét és a behajtandó összeget. Ez a becslés a múltbeli adatokon, az értékesítési trendeken és a gazdasági környezetben bekövetkező olyan változásokon alapul, amelyek hatással lehetnek a vállalat fizetési képességére.
A készleteket, amelyek a vállalat által értékesítésre vagy az üzleti tevékenységében való felhasználásra tartott árukra vonatkoznak, vagy bekerülési értéken vagy nettó realizálható értéken kell értékelni, attól függően, hogy melyik az alacsonyabb. Ezt nevezik a készletértékelés alacsonyabb bekerülési érték vagy piaci érték (LCM) módszerének.
A készlet bekerülési értéke magában foglalja az áruk beszerzése vagy előállítása során felmerült összes közvetlen és közvetett költséget, mint például az anyagok, a munkaerő és az általános költségek. A nettó realizálható érték a készlet becsült eladási ára, csökkentve az értékesítés lebonyolításához szükséges költségekkel, mint például a marketing- és forgalmazási költségekkel.
Az LCM módszer biztosítja, hogy a készletek nem kerülnek túlértékelésre a pénzügyi kimutatásokban, ami helytelen pénzügyi döntésekhez vezethet. Például, ha a készletet a piaci értékénél magasabb bekerülési értéken értékelik, a vállalat túlbecsülheti nyereségét, ami helytelen előrejelzéshez és tervezéshez vezethet.
Összefoglalva, a követeléseket és a készleteket nettó realizálható értéken, illetve a bekerülési érték vagy a piaci érték közül az alacsonyabb értéken kell értékelni a pénzügyi kimutatásokban a vállalat pénzügyi helyzetének pontos bemutatása érdekében.
A készletek jellemzően azért nem szerepelnek az eredménykimutatásban, mert mérlegszámlának minősülnek. Az eredménykimutatás egy olyan pénzügyi kimutatás, amely bemutatja a vállalat bevételeit és kiadásait egy bizonyos időszak, általában egy negyedév vagy egy év alatt, és kiszámítja az adott időszak nettó nyereségét vagy veszteségét. A vállalat jövedelmezőségének és általános pénzügyi helyzetének értékelésére szolgál.
Másrészt a mérleg egy olyan pénzügyi kimutatás, amely egy adott időpontban mutatja a vállalat eszközeit, kötelezettségeit és saját tőkéjét. A készleteket azért tekintik eszköznek, mert olyan árukat képviselnek, amelyeket a vállalat készleten tart, és amelyeket a jövőben bevételszerzés céljából el lehet adni.
Amikor egy vállalat készletet vásárol, azt a mérlegben a készlet növekedéseként, a cash flow-kimutatásban pedig a készpénz (vagy más fizetési mód) csökkenéseként rögzítik. Amikor a készletet eladják, a készlet bekerülési értéke költségként jelenik meg az eredménykimutatásban, ami csökkenti a vállalat nettó jövedelmét vagy nyereségét.
Ezért, bár a készlet fontos része a vállalat működésének és pénzügyi teljesítményének, nem szerepel az eredménykimutatásban, mert ez egy mérlegszámla, és nem befolyásolja közvetlenül a vállalat bevételeit és kiadásait a beszámolási időszakban.