A mai rohanó üzleti világban az S-vállalkozások népszerű választássá váltak azon kisvállalkozók számára, akik szeretnék megvédeni személyes vagyonukat, miközben élvezik a vállalat előnyeit. Azonban még a legjobb tervezés és irányítás mellett is előfordulhat, hogy előre nem látható körülmények olyan pénzügyi nehézségekhez vezetnek, amelyek csődhöz vezethetnek. Az S-társaságokra vonatkozó csődszabályok megértése alapvető fontosságú mind a vállalkozás, mind a tulajdonosok védelme érdekében.
Az S-társaságok egyedülállóak, mivel áthárított szervezetek, ami azt jelenti, hogy a társaság jövedelme a részvényesekhez kerül, akik azt a személyes adóbevallásukban jelentik. Ez a tulajdonság csőd esetén kétélű kard lehet. Egyrészt megkönnyítheti a vállalkozás átszervezését és a működés folytatását. Másrészt azt is jelentheti, hogy a részvényesek személyes vagyona is veszélybe kerül, ha a társaság nem tudja kifizetni az adósságait.
Amikor egy S társaság csődeljárást kezdeményez, a részvényeseitől különálló jogi személyként kezelik. A társaság a csődtörvénykönyv 11. vagy 7. fejezete alapján nyújtja be a csődeljárást, attól függően, hogy átszervezést vagy vagyonának felszámolását tervezi. Mindkét esetben a csődbiztos átveszi a társaság vagyona felett az ellenőrzést, és azon dolgozik, hogy kifizesse az adósságait.
Egy fontos szabály, amelyet szem előtt kell tartani, hogy a csődbiztos nem veheti el a részvényesek személyes vagyonát a társaság adósságainak kifizetése érdekében. Ha azonban a részvényesek személyesen kezességet vállaltak a társaság adósságaiért, akkor továbbra is felelősséggel tartozhatnak ezekért az adósságokért. Fontos, hogy a csődbejelentés előtt felülvizsgálják a személyes garanciákat, és lépéseket tegyenek a személyes felelősség minimalizálása érdekében.
Egy másik fontos szabály, amelyet figyelembe kell venni, az „abszolút elsőbbségi szabály”. Ez a szabály határozza meg, hogy a csődeljárás során milyen sorrendben fizetik ki a hitelezőket. Az elsőbbségi adósságokat, például az adókat és az alkalmazottaknak járó béreket fizetik ki először. Ezután a biztosított hitelezők, például azok, akiknek zálogjoguk van a vállalat vagyonán, kerülnek kifizetésre. Végül a nem biztosított hitelezők, például a hitelkártya-társaságok és a beszállítók kerülnek kifizetésre. A részvényesek az utolsók a sorban, és csak akkor kapnak kifizetést, ha az összes többi tartozás kifizetése után marad még vagyon.
Összefoglalva, az S társaságokra vonatkozó csődszabályok megértése alapvető fontosságú mind a vállalkozás, mind a tulajdonosok védelme szempontjából. A személyes felelősség minimalizálására, a személyes garanciák felülvizsgálatára és az abszolút elsőbbségi szabály megértésére irányuló lépésekkel az S-társaság tulajdonosai segíthetnek megóvni pénzügyeiket és megalapozott döntéseket hozhatnak vállalkozásuk jövőjéről.
Amikor egy társaság csődeljárást kezdeményez, az azt jelenti, hogy a vállalat nem tudja kifizetni az adósságait, és jogi védelmet kér a hitelezőivel szemben. Kétféle csődeljárás létezik, amelyet egy vállalat kezdeményezhet: A 7. fejezet és a 11. fejezet.
A 7. fejezet szerinti csődeljárás során a vállalat vagyonát eladják, hogy kifizethesse adósságait. Ez azt jelenti, hogy a vállalat megszűnik a korábbi formájában létezni, és vagyonát felosztják a hitelezők között. A vállalatnak emellett el kell bocsátania alkalmazottait, és be kell zárnia tevékenységét.
A 11. fejezet szerinti csődeljárás során a vállalat átszerveződhet és folytathatja működését, miközben azon dolgozik, hogy kifizesse adósságait. A vállalat tervet dolgoz ki pénzügyeinek és működésének átszervezésére annak érdekében, hogy ismét nyereségessé váljon. Ezt a tervet a csődbíróságnak és a vállalat hitelezőinek jóvá kell hagynia.
A csődeljárás során a vállalat vezetését a bíróság által kijelölt vagyonkezelő válthatja fel, aki felügyeli a vállalat működését és pénzügyeit. A vállalat hitelezői is jelentős szerepet játszanak a csődeljárásban, mivel beleszólásuk lesz abba, hogy a vállalat vagyonát hogyan osztják fel, és hogyan szervezik át a vállalatot.
Összességében a csődbejelentés jelentős következményekkel járhat egy vállalat számára, beleértve az eszközök, alkalmazottak és ügyfelek esetleges elvesztését. Ugyanakkor esélyt is adhat a vállalatnak arra, hogy újjászerveződjön és pénzügyileg ismét stabil legyen.
Az S Corporation tulajdonosok nem felelnek személyesen a vállalkozás kötelezettségeiért és adósságaiért. Ez azért van így, mert az S Corporations a tulajdonosoktól elkülönült jogi személynek minősülnek, ami azt jelenti, hogy a vállalat saját maga felel a saját kötelezettségeiért és adósságaiért.
Fontos azonban megjegyezni, hogy ez alól a szabály alól vannak kivételek. Az S Corporation tulajdonosai továbbra is személyesen felelőssé tehetőek bizonyos cselekményekért, például ha csalárd vagy illegális tevékenységet folytatnak, nem fizetnek béradót, vagy személyesen garantálják az üzleti hiteleket.
Emellett fontos a megfelelő vállalati formalitások betartása, valamint a személyes és az üzleti pénzügyek elkülönítése a „vállalati fátyol áttörésének” elkerülése érdekében. Ez az, amikor a bíróság megállapítja, hogy az S Corporation nem egy különálló szervezet, és a tulajdonosokat személyesen felelőssé teszi a vállalkozás adósságaiért és kötelezettségeiért.
Összességében az S Corporation tulajdonosok általában korlátozott személyes felelősséggel rendelkeznek, de fontos megérteni a kivételeket és lépéseket tenni a vállalati státusz védelme érdekében.
Amikor feloszlat egy S társaságot, a társaság adósságai és kötelezettségei nem tűnnek el egyszerűen. Ehelyett ezeket ki kell fizetni vagy más módon kell rendezni, mielőtt a megszűnés befejeződne.
Először is, az S társaságnak ki kell fizetnie a hitelezői felé fennálló tartozásait. Ez magában foglalja a társaság által felvett hiteleket, hitelkereteket vagy egyéb pénzügyi kötelezettségeket. Ha az S társaság nem tudja teljes egészében kifizetni tartozásait, a hitelezők a társaság részvényeseinek személyes vagyonát is követelhetik a tartozások kiegyenlítésére.
Ezután az S-vállalatnak be kell nyújtania a végső adóbevallását, és ki kell fizetnie a fennálló adótartozását. Ez magában foglalja a társaság jövedelme után fizetendő adókat, a bérszámfejtési adókat és minden egyéb alkalmazandó adót. Ezen adók befizetésének elmulasztása szankciókat és kamatterheket eredményezhet.
Miután az összes adósságot és adót kifizették, az S társaság fennmaradó vagyonát felosztják a részvényesek között. Ez magában foglalhat készpénzt, ingatlant vagy egyéb eszközöket, amelyeket a társaság az idők során felhalmozott. Ezen eszközök felosztását a társaság alapszabálya és az állami törvények szabályozzák.
Összefoglalva, az S társaság megszűnése nem mentesíti a társaságot az adósságai és kötelezettségei alól. Ehelyett ezeket a kötelezettségeket ki kell fizetni, mielőtt a megszűnés befejeződne. Ha a társaság nem tudja teljes egészében kifizetni tartozásait, a részvényesek személyesen felelhetnek a fennmaradó összegért.