Egy szerettünk halála mindenki számára nehéz időszak, és fontos, hogy a munkáltató biztosítson a munkavállalóinak szabadidőt a gyászolásra és a szükséges intézkedések megtételére. Az együttérző szabadságra vonatkozó szabályzat, más néven gyászszabadság vagy temetési szabadság, bármely vállalat HR-politikájának alapvető fontosságú eleme. Ebben a cikkben a családban bekövetkezett halálesetek miatti szabadnapokra vonatkozó átlagos HR-szabályzatot tárgyaljuk.
Általában az együttérző szabadságra vonatkozó irányelvek meghatározott számú szabadnapot biztosítanak a munkavállalóknak, ha egy közeli családtagjuk elhunyt. Közeli családtagnak általában a házastársat, gyermeket, szülőt vagy testvért tekintik. A szabadnapok száma vállalattól függően változik, de általában 3-5 nap között mozog. Egyes vállalatok további szabadnapokat is engedélyezhetnek azoknak a munkavállalóknak, akiknek nagy távolságra kell utazniuk a temetés miatt.
Fontos, hogy a munkáltatók rugalmasak legyenek az együttérző szabadságra vonatkozó szabályzataikban, mivel minden munkavállaló helyzete egyedi. Például egy olyan munkavállalónak, akinek temetési előkészületeket kell tennie egy szerettének, több szabadidőre lehet szüksége, mint annak, aki egy már megtervezett temetésen vesz részt. A munkáltatóknak azt is figyelembe kell venniük, hogy a munkavállaló milyen kapcsolatban áll az elhunyttal. Például annak a munkavállalónak, aki a beteg szülője elsődleges gondozója volt, több szabadidőre lehet szüksége a gyászoláshoz, mint annak, aki távolabbi kapcsolatban állt az elhunyttal.
A munkáltatóknak tekintettel kell lenniük arra a tényre is, hogy a gyász nem mindig követi a meghatározott idővonalat. Egyes munkavállalóknak több szabadidőre lehet szükségük, mint másoknak, hogy feldolgozzák érzelmeiket és visszatérjenek a munkába. A munkáltatóknak megértőnek és támogatónak kell lenniük alkalmazottaikkal szemben ebben a nehéz időszakban.
Összefoglalva, az együttérző szabadságra vonatkozó politika minden HR-politika lényeges eleme. Ez biztosítja a munkavállalók számára a szükséges szabadidőt a gyászoláshoz és a szükséges intézkedések megtételéhez egy szerettük halála után. A munkáltatóknak rugalmasnak és megértőnek kell lenniük, amikor az együttérző szabadságra vonatkozó politikájukról van szó, mivel minden munkavállaló helyzete egyedi. Azzal, hogy a munkáltatók támogatják alkalmazottaikat ebben a nehéz időszakban, együttérző és gondoskodó munkahelyi kultúrát teremthetnek.
Az, hogy hány napot vehet ki egy munkavállaló, amikor valaki meghal, a vállalat politikájától és a munkavállalónak az elhunyttal való kapcsolatától függően változhat. Sok vállalat gyászszabadságot biztosít munkavállalói számára, amely általában bizonyos számú fizetett szabadnapot biztosít a közvetlen családtag (például házastárs, gyermek vagy szülő) halála esetén. A napok száma egytől öt napig terjedhet, bár egyes vállalatok akár 10 nap gyászszabadságot is biztosítanak.
Ha az elhunyt személy nem közvetlen családtag, a munkavállaló akkor is kivehet szabadságot, de az fizetés nélküli szabadságnak vagy szabadságnak minősülhet. Ebben az esetben a szabadnapok száma a vállalat szabályzatától és a munkavállaló rendelkezésre álló szabadságától függ.
Fontos megjegyezni, hogy a családi és egészségügyi szabadságról szóló törvény (FMLA) a jogosult munkavállalók számára bizonyos családi és egészségügyi okok miatt – beleértve a családtag halálát is – legfeljebb 12 hét fizetés nélküli szabadságot biztosít. Azonban nem minden munkavállaló jogosult az FMLA szabadságra, és a szabadság fizetés nélküli.
Végső soron az, hogy egy munkavállaló hány nap szabadságot vehet ki, ha valaki meghal, a konkrét körülményektől, a vállalat szabályzatától és az alkalmazandó törvényektől vagy rendeletektől függ. Fontos, hogy a munkavállalók áttekintsék a vállalatuk szabályzatát, és beszéljenek a HR-képviselőjükkel, hogy tisztában legyenek a lehetőségeikkel és jogosultságaikkal a családban bekövetkező haláleset esetén.
A legtöbb esetben a munkáltatók gyászszabadságot biztosítanak munkavállalóiknak, ha családtagjuk meghal. A gyászszabadság olyan fizetett szabadidő, amelyet a munkavállaló arra használhat fel, hogy részt vegyen a temetési szertartáson, előkészületeket tegyen, és meggyászolja a szerette elvesztését. A fizetett szabadidő mértéke azonban a munkáltató politikájától, a munkavállaló beosztásától, valamint a munkavállaló és az elhunyt közötti kapcsolattól függően változhat.
A gyászszabadság általában a közvetlen családtagok, például a házastárs, a gyermek, a szülő vagy a testvér esetében jár. Egyes munkáltatók a nagycsaládosok, például nagyszülők, nagynénik vagy nagybácsik számára is adhatnak gyászszabadságot. A fizetett szabadidő mértéke a munkáltató politikájától függően egy naptól egy hétig vagy még tovább is terjedhet.
Fontos megjegyezni, hogy a gyászszabadságot nem írja elő törvény, és nem minden munkáltató biztosítja. Egyes munkáltatók megkövetelhetik a munkavállalóktól, hogy rendes fizetett szabadidejüket, például szabadságot vagy betegszabadságot használjanak fel a gyászidő alatti távollétük fedezésére. Javasoljuk, hogy a munkavállalók tájékozódjanak munkáltatójuk humánerőforrás-osztályán, hogy tisztában legyenek a vállalat gyászpolitikájával és a fizetett szabadságra való jogosultságukkal.
A gyász nehéz időszak mindenki számára, aki elvesztette szerettét. Munkáltatóként fontos, hogy együttérző és megértő legyen a gyászoló alkalmazottakkal szemben. A gyászidő hosszát illetően nincs meghatározott időtartam, amely túl hosszúnak tekinthető. A gyászszabadsághoz szükséges időtartam a munkavállaló egyéni körülményeitől és az elhunyttal való kapcsolatától függ.
A legtöbb munkáltató néhány napos gyászszabadságot biztosít, amely általában három és öt nap között mozog. Egyes munkavállalóknak azonban több időre lehet szükségük ahhoz, hogy feldolgozzák a veszteséget, különösen, ha közeli családtagot veszítettek el. Ilyen esetekben fontos, hogy rugalmasan és a munkavállaló igényeit figyelembe véve járjunk el.
Egyes vállalatoknak külön szabályzatuk lehet a gyászszabadságra vonatkozóan, amely meghatározza, hogy a munkavállaló legfeljebb mennyi időt vehet ki. Ha nincs ilyen szabályzat, ajánlott, hogy a munkáltató a munkavállalóval együttműködve határozza meg a munkavállaló egyéni igényei alapján a szabadság ésszerű időtartamát.
Végső soron fontos megjegyezni, hogy a gyász személyes és érzelmi élmény, és mindenki a maga módján birkózik meg a gyásszal. Munkáltatóként fontos, hogy támogatást és megértést nyújtsunk a munkavállalóknak ebben a nehéz időszakban, függetlenül attól, hogy mennyi időre van szükségük a szabadságra.