Amikor a termékek vagy szolgáltatások árazásáról van szó, a vállalkozásoknak két lehetőségük van: a felár vagy a bruttó árrés. Mindkét módszer egy termék vagy szolgáltatás haszonkulcsának kiszámítására szolgál, de eltérő megközelítéssel és eredménnyel járnak. Ebben a cikkben elmélyedünk a haszonkulcs és a bruttó árrés közötti különbségekben, és segítünk eldönteni, hogy melyik módszer a legmegfelelőbb az Ön vállalkozása számára.
A felár egy olyan árképzési módszer, amely egy bizonyos százalékot hozzáad egy termék vagy szolgáltatás költségéhez. Például, ha egy termék előállítási költsége 50 $, és Ön úgy dönt, hogy 50%-os felárat alkalmaz, akkor az eladási ár 75 $ lesz. A felár kiszámításának képlete egyszerű: Eladási ár = előállítási költség x felár százalék. A felárat könnyű kiszámítani, és gyakran használják olyan kisvállalkozások, amelyek rögzített árú termékeket értékesítenek.
Másrészt a bruttó árrés egy olyan árképzési módszer, amely egy termék vagy szolgáltatás jövedelmezőségét méri azáltal, hogy az előállítási költséget levonja az eladási árból. A bruttó árrést általában az eladási ár százalékában fejezik ki. Például, ha egy terméket 100 dollárért adnak el, és az előállítási költség 50 dollár, a bruttó árrés 50%. A bruttó árrés kiszámításának képlete a következő: Bruttó árrés = (eladási ár – eladott áruk költsége) / eladási ár x 100%. A bruttó árrést széles körben használják azok a vállalkozások, amelyek különböző árú termékeket vagy szolgáltatásokat értékesítenek.
Bár mindkét módszert használják egy termék vagy szolgáltatás haszonkulcsának meghatározására, eltérő eredményük van. A haszonkulcs egy egyszerű módja annak, hogy egy termékhez nyereséget adjunk, de nem veszi figyelembe az előállítási költségeket. Ez helytelen haszonkulcs-számításhoz vezethet, különösen, ha a termelési költségek változnak. Másrészt a bruttó árrés figyelembe veszi az előállítási költségeket, és pontosabb képet ad egy termék vagy szolgáltatás nyereségességéről.
Tehát melyik módszert kell használnia vállalkozása számára? Ez az Ön által értékesített termék vagy szolgáltatás típusától függ. Ha fix árú termékkel rendelkezik, a haszonkulcs a legjobb megoldás. Ha azonban változó árú termékeket vagy szolgáltatásokat értékesít, akkor a bruttó árrés a legmegfelelőbb módszer. Mindenesetre fontos, hogy megértse a két módszer közötti különbségeket, és válassza azt, amelyik a legjobban illik az üzleti modelljéhez.
Összefoglalva, a haszonkulcs és a bruttó árrés közötti árképzési csata olyan döntő fontosságú döntés, amelyet a vállalkozásoknak meg kell hozniuk. Mindkét módszernek megvannak az előnyei és hátrányai, és a választás az Ön által értékesített termék vagy szolgáltatás típusától függ. Lényeges, hogy megértse a két módszer közötti különbségeket, és azt válassza, amelyik pontosan tükrözi vállalkozása jövedelmezőségét.
A 20%-os árrés mint felár azt jelenti, hogy egy termék vagy szolgáltatás árát az előállítási vagy szolgáltatási költségből 20%-kal felárasítják. Például, ha egy termék előállítási költsége 100 dollár, akkor a 20%-os árrés felárként azt jelenti, hogy a terméket 120 dollárért adják el.
A felár százalékának kiszámításához a következő képletet használhatja:
Árrésszázalék = (eladási ár – önköltség) / önköltség x 100
A fenti példát használva az árrésszázalék a következő lenne:
Felárszázalék = ($120 – $100) / $100 x 100 = 20%
Fontos megjegyezni, hogy az árrés mint árrés nem azonos a bruttó haszonkulccsal, amelyet az eladási ár százalékában számolnak ki. A bruttó haszonkulcs figyelembe veszi a termék vagy szolgáltatás előállításával vagy nyújtásával járó összes költséget, míg a haszonkulcs mint felár csak az előállítási költséget veszi figyelembe.
Nem, a haszonkulcs és a bruttó nyereség nem ugyanaz. A haszonkulcs azt az összeget jelenti, amelyet a termék vagy szolgáltatás költségéhez hozzáadnak, hogy megkapják az eladási árat. Általában az önköltség százalékában fejezik ki. Például, ha egy termék előállítása 50 dollárba kerül, és 75 dollárért adják el, a haszonkulcs 50%.
Másrészt a bruttó nyereség azt a pénzösszeget jelenti, amely az eladott áruk költségének (COGS) levonása után a teljes bevételből fennmarad. Ez egy vállalat jövedelmezőségének mérőszáma, és azt jelzi, hogy mennyi pénz marad a működési költségek fedezésére és a nettó nyereség előállítására. Például, ha egy vállalat 100 000 USD értékű terméket értékesít, és az önköltség 60 000 USD, a bruttó nyereség 40 000 USD.
Bár a haszonkulcs és a bruttó nyereség összefügg, a vállalat pénzügyi teljesítményének különböző aspektusait képviselik. A haszonkulcsot egy termék vagy szolgáltatás eladási árának meghatározására használják, míg a bruttó nyereség azt mutatja meg, hogy a vállalat mennyi pénzt keres az adott termék vagy szolgáltatás előállításával és értékesítésével kapcsolatos költségek levonása után.
A bruttó árrés és a haszonkulcs két különböző mérőszám, amelyeket egy vállalkozás nyereségességének kiszámítására használnak. A bruttó árrés a bevételnek az a százaléka, amely az eladott áruk költségének (COGS) a teljes bevételből történő levonása után megmarad. A haszonkulcs viszont a költségek azon százaléka, amelyet hozzáadnak az eladási árhoz, hogy megkapják a végső árat.
A fő ok, amiért a bruttó árrést előnyben részesítik a haszonkulccsal szemben, az az, hogy pontosabb képet ad a vállalkozás nyereségességéről. Az árrés nem veszi figyelembe a termék előállításának vagy a szolgáltatás nyújtásának tényleges költségeit. Csak a költség és az eladási ár közötti különbségre összpontosít.
Például, ha egy termék előállítási költsége 50 USD, és a vállalkozás 50%-os felárat számít fel, az eladási ár 75 USD (50 USD x 1,5). Ha azonban a termék előállítási költsége 60 dollárra nő, az eladási árat 90 dollárra kell emelni, hogy ugyanaz a haszonkulcs megmaradjon. Ez azt jelenti, hogy az eladási ár nem mindig van közvetlen kapcsolatban a termék előállításának tényleges költségével.
Ezzel szemben a bruttó árrést a termék előállításának vagy a szolgáltatás nyújtásának tényleges költségei alapján számítják ki. Ezáltal pontosabb mérőszáma a nyereségességnek, mivel figyelembe veszi a termék vagy szolgáltatás előállításával és értékesítésével kapcsolatos közvetlen költségeket.
Összefoglalva, a bruttó árrés pontosabb mérőszáma a nyereségességnek, mint a haszonkulcs, mivel figyelembe veszi a termék előállításának vagy a szolgáltatás nyújtásának tényleges költségeit. Megbízhatóbb mutatója egy vállalkozás jövedelmezőségének, ezért a legtöbb vállalkozás és pénzügyi elemző előnyben részesíti.