A visszatartott nyereség a vállalat nyereségének azon százalékát jelenti, amelyet a részvényeseknek történő osztalékfizetés után a vállalaton belül tartanak. Az eredménytartalék két kategóriába sorolható: a fel nem használt eredménytartalék és a korlátozottan felhasználható eredménytartalék. Bár az eredménytartalék mindkét típusa alapvető fontosságú a vállalat pénzügyi egészségének szempontjából, felhasználásuk és hozzáférhetőségük tekintetében különböznek egymástól.
A fel nem használt eredménytartalék olyan nyereség, amelyet nem különítettek el meghatározott célra. A vállalatok ezeket a pénzeszközöket különböző célokra használhatják fel, beleértve a vállalkozásba történő újrabefektetést, az adósságok törlesztését vagy az osztalékfizetést a részvényesek között. A fel nem használt eredménytartalékot „szabad tartaléknak” is nevezik, mivel rugalmasságot biztosít a vállalat számára a felhasználásukban.
A fel nem használt eredménytartalék elsődleges előnye, hogy nagyobb pénzügyi rugalmasságot biztosít a vállalat számára. Ez azt jelenti, hogy a vállalat szükség szerint, korlátozások nélkül használhatja fel ezeket a pénzeszközöket. Ez azonban azt is jelenti, hogy nincs garancia arra, hogy ezeket a pénzeszközöket a lehető legoptimálisabban használják fel.
A korlátozott felhalmozott nyereség olyan nyereség, amelyet meghatározott célra különítettek el. A vállalat vezetése úgy dönt, hogy a nyereség egy részét egy adott kötelezettség teljesítésére vagy egy adott projekt finanszírozására különíti el. A korlátozásokkal lekötött eredménytartalékot két kategóriába lehet sorolni: jogi korlátozások és szerződéses korlátozások.
Jogi korlátozások akkor fordulnak elő, amikor a társaságot törvény kötelezi arra, hogy az eredménytartalék egy részét meghatározott célra, például egy nyugdíjprogram finanszírozására vagy adófizetésre tegye félre. Szerződéses korlátozások akkor fordulnak elő, amikor a vállalatot szerződés kötelezi arra, hogy eredményének egy részét meghatározott célra, például egy kölcsön visszafizetésére vagy egy szerződéses kötelezettség teljesítésére tegye félre.
A korlátozottan megtartott eredménytartalék elsődleges előnye, hogy biztosítja, hogy a vállalat rendelkezik a kötelezettségei teljesítéséhez vagy egy adott projekt finanszírozásához szükséges pénzeszközökkel. Ez azonban azt is jelenti, hogy ezek a pénzeszközök más célokra nem állnak rendelkezésre.
Összefoglalva, bár az eredménytartalék mindkét típusa alapvető fontosságú a vállalat pénzügyi egészségéhez, felhasználásuk és hozzáférhetőségük tekintetében különböznek egymástól. A fel nem használt eredménytartalék nagyobb pénzügyi rugalmasságot biztosít, míg a korlátozott eredménytartalék biztosítja, hogy a vállalat rendelkezzen a kötelezettségei teljesítéséhez vagy egy adott projekt finanszírozásához szükséges pénzeszközökkel. Mint ilyen, a vállalatoknak egyensúlyt kell teremteniük a kétféle eredménytartalék között annak biztosítása érdekében, hogy pénzügyi céljaikat elérhessék, miközben kötelezettségeiknek is eleget tesznek.
A fel nem használt eredménytartalék, más néven felhalmozott eredmény a vállalat nyereségének azon részét jelenti, amelyet nem osztalékként osztott szét a részvényeseknek. Ez az a pénzösszeg, amelyet egy vállalat az évek során megkeresett, és amelyet még nem különített el semmilyen konkrét célra.
Amikor egy vállalat nyereséget termel, azt osztalék formájában feloszthatja részvényesei között, vagy megtarthatja jövőbeli felhasználásra. Az eredménytartalékot a mérlegben a saját tőke rovatban tartják nyilván. Ez a szakasz mutatja a vállalat által a vállalkozásba befektetett teljes pénzösszeget, beleértve a részvényesek eredeti befektetéseit és az eredménytartalékot.
A fel nem használt eredménytartalék mérleg a fel nem használt eredmény teljes összegét mutatja, amelyet nem osztottak fel semmilyen konkrét célra, például a vállalkozásba történő újrabefektetésre vagy az adósság törlesztésére. Ezt az összeget a vállalat „fel nem osztott nyereségének” vagy „eredménytartalékának” is nevezik.
A fel nem használt eredménytartalék fontos, mert a vállalat pénzügyi erejét és a jövőbeli növekedés finanszírozására való képességét mutatja. A vállalatoknak azonban egyensúlyt kell teremteniük a nyereség visszatartása és a részvényesek számára történő osztalékfizetés szükségessége között, mivel a túlzott visszatartás a részvényesek elégedetlenségéhez és alacsonyabb részvényárfolyamokhoz vezethet.
Összefoglalva, a fel nem használt eredménytartalék mérlege a vállalat azon nyereségének összegét mutatja, amelyet nem osztottak ki osztalékként vagy nem különítettek el meghatározott célra, és fontos szerepet játszik a vállalat hosszú távú pénzügyi tervezésében és növekedésében.
A felhalmozott nyereség korlátozása vagy felhasználása a vállalkozás azon döntése, hogy a felhalmozott nyereség egy részét meghatározott célra elkülöníti. Az eredménytartalék az a nyereség, amelyet egy vállalat megkeresett, de nem osztott ki osztalékként a részvényeseknek. A vállalat dönthet úgy, hogy ezen nyereség egy részét különböző okokból korlátozza vagy elkülöníti, például egy beruházási projekt finanszírozására, adósságok törlesztésére vagy kutatás-fejlesztésbe való befektetésre.
Amikor a vállalat az eredménytartalékot felhasználja, lényegében a nyereség egy részét egy meghatározott célra különíti el. Ez azt jelenti, hogy a pénzeszközök nem állnak rendelkezésre a részvényesek számára osztalékként történő felosztásra, amíg az előirányzatot fel nem oldják. Hasonlóképpen, amikor egy társaság korlátozza az eredménytartalékát, akkor az eredmény egy részét meghatározott célra elkülöníti, de a pénzeszközök továbbra is rendelkezésre állhatnak a részvényesek számára osztalékként történő felosztásra.
Az eredménytartalék korlátozását és előirányzatát jellemzően a társaság igazgatótanácsa vagy vezetősége hozza meg, és gyakran a részvényesek jóváhagyásához kötött. A társaságok kötelesek lehetnek a pénzügyi kimutatásaikban vagy éves jelentéseikben közzétenni az eredménytartalék korlátozását vagy előirányzatát.
Összességében az eredménytartalék korlátozása vagy felhasználása hatékony módja lehet egy vállalatnak arra, hogy pénzügyeit kezelje, és erőforrásait meghatározott célokra vagy projektekre fordítsa. Fontos azonban, hogy a vállalatok gondosan mérlegeljék a részvényesekre gyakorolt lehetséges hatást, és biztosítsák, hogy az ilyen döntéseket a vállalat egésze érdekében hozzák meg.