Bármely gyártási vagy termelési folyamatban az általános költségek jelentős szerepet játszanak a vállalkozás nyereségességében. Az általános költségek olyan közvetett költségek, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül egy adott termék vagy szolgáltatás előállításához. Ide tartoznak az olyan költségek, mint a bérleti díj, a közüzemi díjak és az adminisztratív személyzet fizetése. Ezek a költségek szükségesek a vállalkozás működéséhez, de nem kapcsolódnak közvetlenül a termelési folyamathoz.
A termék előállítási költségének meghatározásához a vállalkozásoknak a rezsiköltségeket az előállított termékekhez kell rendelniük. Ezt a felosztást a befejezetlen termelésre alkalmazott általános költségnek nevezik. A rezsiköltségek pontos felosztása elengedhetetlen annak biztosításához, hogy a termék előállítási költsége pontosan tükröződjön a vevőknek felszámított árban.
A befejezetlen termelésre alkalmazott általános költségek kiszámításához a vállalkozásoknak először meg kell határozniuk az adott időszakra vonatkozó általános költségek teljes összegét. Ez magában foglalja a gyártási folyamat során felmerülő összes közvetett költséget. A teljes általános költség meghatározását követően a következő lépés az általános költségeknek a gyártott termékekhez való hozzárendelése.
A rezsiköltségek termékekhez való hozzárendelésére számos módszer létezik, beleértve a közvetlen munkaórákat, a gépi órákat és a tevékenységalapú költségszámítást. A választott módszer a vállalkozás jellegétől és a gyártott termékektől függ.
A közvetlen munkaórák a rezsiköltségek felosztásának általánosan használt módszere. Ez a módszer magában foglalja a termék előállításához szükséges összes munkaóra kiszámítását, majd a rezsiköltségek egy részének a munkaórák alapján történő felosztását.
A gépi munkaórák egy másik módszer a rezsiköltségek felosztására. Ez a módszer magában foglalja egy adott gép által a termék előállításához használt összes óraszám kiszámítását, majd az általános költség egy részének a gépi órák alapján történő felosztását.
A tevékenységalapú költségszámítás egy összetettebb módszer a rezsiköltségek felosztására. Ez a módszer magában foglalja a termék előállításában részt vevő tevékenységek azonosítását, majd a rezsiköltségek felosztását az egyes tevékenységek által felhasznált erőforrások alapján.
Összefoglalva, az általános költségek pontos felosztása elengedhetetlen a vállalkozások számára a termék előállításának valódi költségeinek meghatározásához. Ez az információ kritikus fontosságú az árak meghatározásához és a nyereségesség biztosításához. A fent említett módszerek valamelyikének alkalmazásával a vállalkozások pontosan feloszthatják a rezsiköltségeket a termékekhez, és biztosíthatják, hogy a termék előállításának költségei pontosan tükröződjenek a vevőknek felszámított árban.
Az általános költség akkor tekinthető alul- vagy túlalkalmazottnak, ha az adott időszakban ténylegesen felmerült általános költségek nem egyeznek meg az ugyanabban az időszakban a termékekhez vagy szolgáltatásokhoz rendelt általános költségekkel.
Annak megállapításához, hogy az általános költségek alul- vagy túlalkalmazottak-e, össze kell hasonlítania az adott időszakban felmerült tényleges általános költségeket az ugyanabban az időszakban a termékekhez vagy szolgáltatásokhoz rendelt általános költségekkel. Ha a tényleges rezsiköltségek kisebbek, mint a felosztott rezsiköltségek, akkor a rezsiköltségeket túlhasználtnak tekintik. Másrészt, ha a tényleges rezsiköltségek magasabbak, mint a felosztott rezsiköltségek, akkor a rezsiköltségeket alul alkalmazottnak tekintik.
A túl vagy alul alkalmazott rezsiköltség kiszámításához a következő képletet használhatja:
Alkalmazott rezsiköltség = Ténylegesen felmerült rezsiköltségek – allokált rezsiköltségek
Ha az eredmény pozitív szám, az azt jelenti, hogy a rezsiköltségek túl vannak alkalmazva, ha pedig negatív szám, az azt jelenti, hogy a rezsiköltségek alul vannak alkalmazva.
Fontos tudni, hogy a rezsiköltségek túl vagy alul vannak-e alkalmazva, mert ez befolyásolja az eladott áruk költségét és a vállalat jövedelmezőségét. A túlzottan alkalmazott általános költség csökkenti az eladott áruk költségét, ami növeli a vállalat nyereségességét, míg az alul alkalmazott általános költség növeli az eladott áruk költségét, ami csökkenti a vállalat nyereségességét. Ezért alapvető fontosságú az eladott áruk költségének kiigazítása a túl- vagy alul alkalmazott rezsiköltségek miatt, hogy pontosan tükrözze a vállalat nyereségességét.
Igen, az általános költség jellemzően a befejezetlen termelés (WIP) költségében szerepel. Az általános költségek olyan közvetett költségeket jelentenek, amelyek szükségesek a vállalkozás működéséhez, de nem kapcsolódnak közvetlenül egy adott termékhez vagy szolgáltatáshoz. Ezek a költségek közé tartozhat többek között a bérleti díj, a közüzemi díjak, a biztosítás és a támogató személyzet fizetése.
A WIP költségének kiszámításakor fontos, hogy a termelési folyamathoz kapcsolódó összes költséget, beleértve a közvetlen anyagokat, a közvetlen munkaerőt és az általános költségeket is, figyelembe vegyük. Ez segít pontosabb képet adni a termék előállításának valódi költségeiről.
Ezen túlmenően a WIP-ben szereplő általános költségek figyelembevétele lehetővé teszi a költségek jobb nyomon követését és elemzését. Ez lehetővé teszi a vállalat számára, hogy azonosítsa azokat a területeket, ahol a rezsiköltségek túl magasak lehetnek, és a jövőben kiigazításokat hajtson végre e költségek csökkentése érdekében.
Összességében, bár az általános költségek nem feltétlenül kapcsolódnak közvetlenül egy adott termékhez vagy szolgáltatáshoz, mégis fontos költség, amelyet a WIP-költségek között kell szerepeltetni, hogy pontosabb képet kapjunk a termelés valós költségeiről.
A WIP (befejezetlen termelés) árazása összetett feladat lehet, a vállalkozás jellegétől és az előállított termékek vagy szolgáltatások típusától függően. Általánosságban a WIP árazásának két fő megközelítése van: költségalapú és piaci alapú.
A költségalapú árképzés során kiszámítják a WIP előállításának teljes költségét, beleértve a közvetlen anyagokat, a közvetlen munkaerőt és az általános költségeket, majd hozzáadnak egy felárat a nyereség és az egyéb költségek fedezésére. Ezt a megközelítést gyakran alkalmazzák, ha kevés a verseny, vagy ha a vállalkozás olyan egyedi termékkel vagy szolgáltatással rendelkezik, amelyet nem lehet könnyen összehasonlítani a piacon lévő hasonló termékekkel.
Másrészt a piaci alapú árképzés során megnézik a hasonló termékek vagy szolgáltatások árait a piacon, és a WIP árát ezekre az árakra alapozzák. Ezt a megközelítést gyakran alkalmazzák, ha nagy a verseny, vagy ha a vállalkozás olyan terméket vagy szolgáltatást állít elő, amely sok más termékhez vagy szolgáltatáshoz hasonló a piacon.
E két megközelítés mellett különböző módszerek is léteznek a WIP-költségek kiszámítására, beleértve a munkaköltségszámítást, a folyamatköltségszámítást és a tevékenységalapú költségszámítást. E módszerek mindegyike különböző módon osztja fel a költségeket a termelés különböző szakaszaira, és jelentős hatással lehet a WIP végső árára.
Végső soron a WIP árazásának legjobb megközelítése számos tényezőtől függ, beleértve a vállalkozás jellegét, az előállított termékek vagy szolgáltatások típusát és a piaci versenyhelyzetet. Fontos, hogy gondosan mérlegelje ezeket a tényezőket, és szisztematikus és következetes megközelítést alkalmazzon a WIP árazására annak érdekében, hogy a vállalkozás hosszú távon nyereséges és versenyképes maradjon.