A vállalkozásba történő befektetés gondos elemzést és előrejelzést igényel a lehető legjobb eredmény biztosítása érdekében. Ennek az elemzésnek egyik kulcsfontosságú szempontja a maradványérték, vagyis a befektetés egy adott időpontra becsült értékének kiszámítása. Ez az érték a befektetés teljes jövedelmezőségének meghatározására szolgál, és diszkontált cash flow elemzéssel számítható ki. Ebben a cikkben azt tárgyaljuk, hogyan kell kiszámítani a maradványértéket diszkontált cash flow elemzésben, növekvő cash flow-val.
Kezdetnek fontos megérteni a diszkontált cash flow elemzés alapjait. Ezt a módszert egy beruházás által várhatóan generált jövőbeli pénzáramlások jelenértékének becslésére használják. Ez a becslés azon a feltételezésen alapul, hogy a pénz értéke az infláció és más tényezők miatt idővel csökken. Ezért a jövőbeli cash flow-kat a pénz időértékét tükröző diszkontrátával diszkontálják jelenértékükre.
Most tekintsünk egy olyan forgatókönyvet, amelyben egy befektetés pénzáramlása várhatóan egyenletes ütemben növekszik. Ezt a növekedési ütemet jellemzően a múltbeli adatok és az iparági trendek alapján becsülik meg. A maradványérték kiszámításához ebben a forgatókönyvben először meg kell határoznunk azt a pénzáramlást, amelyet a beruházás az előrejelzési időszak végén fog generálni. Ezt nevezzük terminális cash flow-nak.
A végső cash flow kiszámításához meg kell becsülnünk az előrejelzési időszak utolsó évére vonatkozó cash flow-t, majd a növekedési rátát kell alkalmaznunk erre az összegre. Például, ha az utolsó év pénzforgalma várhatóan 100 000 USD lesz, és a növekedési ráta 5%, akkor a végső pénzforgalom 105 000 USD lesz.
Ha megvan a végső cash flow, akkor kiszámíthatjuk a maradványértéket úgy, hogy ezt az összeget visszadiszkontáljuk a jelenértékre ugyanazzal a diszkontrátával, amelyet az elemzésben a többi cash flow esetében is használtunk. Például, ha a diszkontráta 10% és az előrejelzési időszak öt év, akkor a maradványérték a következő:
Ez azt jelenti, hogy a beruházás várható maradványértéke 59 837,74 $ lesz az előrejelzési időszak végén.
Fontos megjegyezni, hogy a maradványérték csak becslés, és számos feltételezésen és változón alapul. Ezért alapvető fontosságú a különböző forgatókönyvek és érzékenységi elemzések mérlegelése annak biztosítása érdekében, hogy a beruházás különböző feltételek mellett is életképes legyen.
Összefoglalva, a maradványérték kiszámításához egy növekvő cash flow-val végzett diszkontált cash flow-elemzésben a végső cash flow becslésére és a megfelelő diszkontráta alkalmazásával a jelenértékre történő visszadiszkontálására van szükség. E lépések követésével és a különböző forgatókönyvek mérlegelésével a befektetők megalapozott döntéseket hozhatnak, és maximalizálhatják hozamukat.
A számvitelben és a könyvelésben a maradványérték (más néven mentési érték vagy selejtezési érték) egy eszköz becsült értéke a hasznos élettartam végén. Egy eszköz maradványértékének kiszámítására szolgáló képlet a következő:
maradványérték = eredeti bekerülési érték – felhalmozott értékcsökkenés
ahol:
Eredeti bekerülési érték = az eszköz kezdeti bekerülési értéke
Felhalmozott értékcsökkenés = az eszköz hasznos élettartama alatt elszámolt teljes értékcsökkenési leírás.
Tegyük fel például, hogy egy vállalat 10 000 dollárért vásárolt egy gépet, és hasznos élettartamát 5 évre becsülte, 1000 dollár értékű mentési értékkel. A 3 év használat után a gép halmozott értékcsökkenése 6 000 $. A gép maradványértékének kiszámításához a képletet használnánk:
Maradványérték = $10,000 – $6,000
Maradványérték = $4,000
Ezért a gép becsült maradványértéke 5 év használat után $4,000 lenne. Fontos megjegyezni, hogy a maradványérték egy becslés, és nem biztos, hogy mindig pontos, mivel különböző tényezőktől függ, mint például a piaci feltételek és az eszköz állapota a hasznos élettartam végén.
A maradványérték a nettó jelenérték (NPV) elemzéssel összefüggésben egy eszköz hasznos élettartamának végén becsült értékére utal, miután az eszközzel kapcsolatos összes pénzáramlást figyelembe vették. Ez a maradványérték fontos szempont egy beruházás vagy projekt nettó jelenértékének kiszámításakor, mivel jelentős hatással lehet a beruházás teljes jövedelmezőségére.
Az NPV-ben szereplő maradványérték kiszámításához meg kell becsülni az eszköz jövőbeni értékét a hasznos élettartam végén. Ez többféle módszerrel is elvégezhető, többek között:
1. Egyenes vonalas módszer: Ez a módszer feltételezi, hogy az eszköz egyenes vonalban értékcsökken a hasznos élettartama alatt, és a maradványértéket az eszköz eredeti bekerülési értéke és a teljes felhalmozott értékcsökkenés különbözeteként számítja ki.
2. Gyorsított értékcsökkenési módszer: Ez a módszer feltételezi, hogy az eszköz hasznos élettartama első éveiben gyorsabban értékcsökken, és a maradványértéket az eszköz eredeti bekerülési értéke és a teljes felhalmozott értékcsökkenés különbözeteként számítja ki, gyorsított értékcsökkenési ütemezéssel.
3. Piaci érték módszer: Ez a módszer a jelenlegi piaci trendek és feltételek alapján becsüli meg az eszköz jövőbeli piaci értékét, és a maradványértéket úgy számítja ki, hogy a becsült piaci értékből levonja az eszközzel kapcsolatos fennmaradó adósságot vagy kötelezettségeket.
Miután megbecsülte az eszköz maradványértékét, hozzáadhatja azt az eszközzel kapcsolatos összes jövőbeli pénzáram jelenértékéhez, hogy kiszámítsa a beruházás vagy projekt nettó jelenértékét (NPV). Az NPV a beruházás teljes értékét jelenti, figyelembe véve a pénz időértékét és az eszköz hasznos élettartamának végén becsült maradványértékét.