A követelés az a pénzösszeg, amelyet egy vállalkozás jogosult megkapni az ügyfeleitől az általuk már nyújtott árukért vagy szolgáltatásokért. Azonban nem minden ügyfél fizeti ki időben vagy egyáltalán a számláit, ami problémát okozhat a vállalkozás számára. Számviteli értelemben a behajthatatlan követelés olyan vevői tartozás, amelynek behajtása lehetetlennek minősül. A vállalkozások számára elengedhetetlen, hogy a követeléseik között azonosítsák ezeket a behajthatatlan követeléseket, hogy elkerüljék a pénzügyi helyzetük túlértékelését.
A behajthatatlan követelések, más néven rossz követelések, olyan követelések, amelyek behajtásáról a vállalkozás lemondott. Ezeket a követeléseket veszteségként írják le a vállalkozás pénzügyi nyilvántartásában. Ha egy vállalkozás nem azonosítja ezeket a behajthatatlan követeléseket a követelései között, az a vállalkozás pénzügyi helyzetének túlértékeléséhez vezethet. Más szóval, a vállalkozás túlbecsülné a várhatóan befolyó pénzösszeget, ami hibás pénzügyi kimutatásokhoz vezethet.
A követelések behajthatatlanná válásának különböző okai lehetnek. A vevő fizetésképtelenné vagy csődbe juthat, vagy megtagadhatja a már átvett áruk vagy szolgáltatások kifizetését. Minél hosszabb ideig áll fenn egy követelés, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy behajtásra kerül. Ezért a vállalkozások számára létfontosságú, hogy a behajthatatlan követelések minél korábbi azonosítására szolgáló rendszerrel rendelkezzenek.
A behajthatatlan követelések azonosításának egyik módja a hitelpolitika kialakítása, amely meghatározza azokat a kritériumokat, amelyeknek az ügyfeleknek meg kell felelniük a hitelnyújtáshoz. Ennek a politikának tartalmaznia kell egy hitelkérelmet, amely megköveteli az ügyfelektől, hogy pénzügyi helyzetükre vonatkozó információkat adjanak meg, például a hiteltörténetükről és a fizetési nyilvántartásukról. Ezek az információk segíthetnek a vállalkozásoknak azonosítani azokat az ügyfeleket, akik valószínűleg nem fizetnek.
Összefoglalva, a behajthatatlan követelések azonosítása kulcsfontosságú a vállalkozások számára annak biztosítása érdekében, hogy pénzügyi helyzetüket pontosan mutassák be. Követeléseik nyomon követésével és a behajthatatlan követelések korai azonosításával a vállalkozások lépéseket tehetnek a követelések behajtására vagy veszteségként való leírására. Ez a folyamat segíthet a vállalkozásoknak elkerülni a pénzügyi nehézségeket és fenntartani pénzügyi stabilitásukat.
A behajthatatlan összeg olyan pénzösszeget jelent, amelyet egy magánszemély vagy egy vállalkozás nem tud beszedni egy ügyféltől, akár azért, mert az ügyfél nem tud vagy nem akar fizetni. A számvitelben és a könyvelésben a behajthatatlan összegeket behajthatatlan követeléseknek is nevezik.
Amikor egy vállalkozás árukat vagy szolgáltatásokat ad el hitelre, akkor kockázatot vállal arra, hogy a vevő esetleg nem fizeti ki a tartozás összegét. Ha a vevő nem fizet, a vállalkozásnak behajthatatlan összege keletkezik, ami veszteséget jelent a vállalkozás számára. A behajthatatlan összegek elszámolására a vállalkozások kétes követelésekre képzett értékvesztést használnak, amely egy tartalékszámla, amelyet a potenciális rossz követelések fedezésére hoznak létre.
A kétes követelésekre képzett értékvesztés az esetleg be nem szedhető követelések becsült összege. A vállalkozás ezt az összeget a múltbeli tapasztalatok, a gazdasági feltételek és egyéb releváns tényezők alapján becsüli meg. A becsült összeget ezután költségként könyvelik el az eredménykimutatásban, ami csökkenti a vállalkozás nettó nyereségét.
Összefoglalva, a behajthatatlan olyan összegre utal, amelyet a vállalkozás nem tud beszedni egy vevőtől, és azt a kétes követelésekre képzett értékvesztéssel számolják el.
A behajthatatlan követelések az ügyfelekkel szemben fennálló olyan összegekre vonatkoznak, amelyek behajtása az ügyfelek fizetési képtelensége vagy nem fizetési hajlandósága miatt valószínűtlen. A behajthatatlan követelések elszámolására általában az értékvesztés módszerét alkalmazzák.
Az értékvesztés módszere szerint a teljes követelésállomány egy bizonyos százalékát becsülik behajthatatlannak a múltbeli adatok vagy más releváns tényezők alapján. Ezt a becslést kétes követelésekre képzett értékvesztésként tartják nyilván, amely a teljes követelésállományt a becsült nettó realizálható értékre csökkenti.
Amikor egy számla behajthatatlannak minősül, azt leírják a követelésekre képzett költségként, ami csökkenti mind a követelések egyenlegét, mind a kétes követelésekre képzett értékvesztés egyenlegét. Ez biztosítja, hogy a teljes követelésegyenleg és a kétes követelésekre képzett értékvesztés egyenlege arányban maradjon egymással.
A behajthatatlan követelés leírásának könyvelése jellemzően a következőképpen néz ki:
– Terheli a behajthatatlan követelések költségét
– Hitelezi a követeléseket
Ha a kétes követelésekre képzett értékvesztés egyenlege nem elegendő a behajthatatlan követelések költségének fedezésére, a hiányt további behajthatatlan követelések költségeként kell elszámolni az eredménykimutatásban.
A behajthatatlan követelések megfelelő elszámolása fontos a pontos pénzügyi beszámolás biztosítása és a vállalat pénzügyi kimutatásainak integritásának megőrzése érdekében.
A kintlévőségek azt a pénzt jelentik, amellyel egy vállalkozás tartozik a vevőinek az eladott, de még ki nem fizetett árukért vagy szolgáltatásokért. Ez egy eszköz a vállalat mérlegében, és azt a pénzösszeget jelenti, amelyet a vállalat a jövőben várhatóan megkap.
Másrészt a behajthatatlan számlák a követelések azon részét jelentik, amelyet a vállalat várhatóan nem fog behajtani. Ezek olyan számlák, amelyek rossz követelésnek minősülnek, ami azt jelenti, hogy a vállalat úgy ítélte meg, hogy nagy valószínűséggel nem fogja tudni behajtani a tartozását.
A követelések és a behajthatatlan számlák közötti különbség az, hogy a követelés az a teljes pénzösszeg, amelyet a vállalat várhatóan megkap a vevőitől, míg a behajthatatlan számlák az a pénzösszeg, amelyet a vállalat várhatóan nem tud behajtani. A behajthatatlan követeléseket levonják a követelésekből, hogy megkapják a nettó realizálható értéket, amely az a pénzösszeg, amelyet a vállalat várhatóan megkap a vevőitől, miután figyelembe vették a nemfizetés valószínűségét.