A bérszámfejtés bonyolult folyamat lehet, és az egyik gyakran figyelmen kívül hagyott szempont a bérszámfejtési terhek. A bérszámfejtési terhek azok a többletköltségek, amelyek a munkáltatókat a munkavállaló bérén vagy fizetésén felül terhelik. Ezek a költségek magukban foglalhatnak olyan dolgokat, mint az adók, juttatások és biztosítások, és gyorsan összeadódhatnak. A bérterhek kiszámításának megértése fontos része a vállalkozás pénzügyeinek kezelésének.
A bérterhek kiszámításának első lépése annak meghatározása, hogy mely költségeket kell figyelembe venni. Vállalkozásától és attól függően, hogy melyik államban működik, a konkrét költségek eltérőek lehetnek. A bérterhek néhány gyakori összetevője azonban a következőket tartalmazza:
– Bérszámfejtési adók: A munkáltatóknak bizonyos adókat, például társadalombiztosítási és egészségügyi adót kell visszatartaniuk a munkavállalók fizetéséből. Ezenkívül a munkáltatóknak minden munkavállaló után megfelelő járulékot kell fizetniük.
– Munkavédelmi biztosítás: Ez a biztosítás ellátást nyújt a munkahelyen megsérült munkavállalóknak. A legtöbb államban a munkáltatóknak kötelező a munkavállalói kártérítési biztosítás megkötése.
– Munkanélküliségi biztosítás: A munkáltatóknak be kell fizetniük egy olyan alapba, amely ellátást nyújt azoknak a munkavállalóknak, akik önhibájukon kívül veszítik el állásukat.
– Juttatások: Ide tartozhatnak például az egészségbiztosítás, a nyugdíjbiztosítás és a fizetett szabadidő. A munkáltatók a munkavállalók vonzása és megtartása érdekében kínálhatnak juttatásokat.
Miután azonosította a bérterhek összetevőit, a következő lépés a költségek kiszámítása. A bérszámfejtési adók esetében ismernie kell az egyes adók aktuális mértékét és az egyes munkavállalóknak kifizetett teljes bérösszeget. Ezután kiszámíthatja az adók munkáltatói részét a munkavállaló bére alapján.
A munkavállalói kártérítés és a munkanélküliségi biztosítás esetében a költségek általában a munkavállalóknak kifizetett teljes bér százalékát jelentik. A konkrét mértékek államonként és iparáganként eltérőek lehetnek.
A juttatások esetében a költségeket nehezebb lehet kiszámítani. Ismernie kell az egyes juttatások teljes költségét, valamint az egyes juttatásokra jogosult munkavállalók számát. Ezután a teljes költséget eloszthatja az alkalmazottak számával, hogy meghatározhassa az egy alkalmazottra jutó költséget.
A bérterhek kiszámítása időigényes lehet, de fontos része a vállalkozás pénzügyeinek kezelésének. A bérszámfejtés rejtett költségeinek megértésével megalapozottabb döntéseket hozhat a személyzeti és költségvetési szükségleteiről.
Az átlagos bérterhelés a foglalkoztatásnak a munkavállaló fizetésén vagy bérén túli teljes költségét jelenti. Ez magában foglalja az olyan kiadásokat, mint a bérszámfejtési adók, a biztosítás, a juttatások és a munkavállaló felvételével és fenntartásával kapcsolatos egyéb költségek.
Az átlagos bérterhek kiszámításához össze kell adni az egyes alkalmazottakkal kapcsolatos összes járulékos költséget, és ezt a számot el kell osztani az alkalmazottak teljes számával.
Például, ha egy munkavállaló évi 50 000 dolláros fizetést kap, és a munkáltató további 10 000 dollárt fizet a bérköltségek, biztosítások és juttatások után, akkor az adott munkavállaló teljes foglalkoztatási költsége 60 000 dollár lesz.
Ha egy vállalatnak 10 alkalmazottja van hasonló költségekkel, akkor a foglalkoztatás teljes költsége az összes alkalmazottra 600 000 $ lenne. Ha ezt a számot elosztjuk 10 alkalmazottal, akkor az egy alkalmazottra jutó átlagos bérköltség 60 000 $.
Fontos kiszámítani az átlagos bérterhet, hogy megértsük a foglalkoztatás teljes költségét, és ennek megfelelően tervezzük a költségvetést. Ez az információ segíthet a vállalkozásoknak abban is, hogy megalapozott döntéseket hozzanak a munkaerő felvételéről, a juttatási csomagokról és a munkaerő fenntartásával kapcsolatos egyéb kiadásokról.
Az anyagterhelés olyan költség, amely a gyártási folyamat során felhasznált anyagokkal kapcsolatos. Más néven közvetett anyagköltségnek vagy anyagköltségnek is nevezik. Magában foglalja az olyan költségeket, mint a nyersanyagok tárolása, kezelése és szállítása, valamint a gyártási folyamatban használt berendezések és létesítmények fenntartásának és üzemeltetésének költségei.
Az anyagterhek kiszámításához meg kell határoznia a gyártási folyamatban felhasznált összes közvetett anyag teljes költségét. Ezt úgy lehet elvégezni, hogy összeadjuk az összes kapcsolódó költséget, mint például:
– Raktározási költségek: Ez magában foglalja a raktárhelyiség bérlésének vagy birtoklásának költségeit, valamint a közüzemi szolgáltatások, a biztosítás és a biztonság költségeit.
– Kezelési költségek: Ez magában foglalja az anyagok raktárból a gyártási területre történő szállításának költségeit, valamint a kezelési folyamat során használt berendezések és személyzet költségeit.
– Szállítási költségek: Ide tartoznak az anyagok gyártólétesítménybe történő szállításának költségei, valamint a szállító járművek üzemanyag-, karbantartási és biztosítási költségei.
– Üzemeltetési költségek: Ide tartoznak a termelési folyamatban használt berendezések karbantartásának és üzemeltetésének költségei, valamint a termelési létesítmény közüzemi és karbantartási költségei.
Miután meghatározta az összes közvetett anyag összköltségét, ezt a költséget eloszthatja a gyártási folyamatban felhasznált közvetlen anyagok összköltségével. Ez adja meg az anyagterhelési arányt, amelyet százalékban fejeznek ki.
Például, ha a közvetett anyagok összköltsége 10 000 USD, a közvetlen anyagok összköltsége pedig 50 000 USD, akkor az anyagterhelési ráta a következő:
Anyagterhelési ráta = (közvetett anyagok összköltsége / közvetlen anyagok összköltsége) x 100%
Anyagterhelési ráta = (10 000 $ / 50 000 $) x 100%
Anyagterhelési ráta = 20%
Ez azt jelenti, hogy a gyártási folyamat során felhasznált minden egyes 1 USD közvetlen anyagra további 20 cent anyagterhelési költség jut.