A bérszámfejtés a vállalkozások egyik legjelentősebb kiadása, és elengedhetetlen, hogy megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt a munkavállalók méltányos kompenzálása és a nyereségesség fenntartása között. A kérdés az, hogy a bruttó bevétel mekkora részét kell a bérszámfejtésre fordítani? A válasz nem feltétlenül egyszerű, mivel számos tényezőtől függ, amelyek vállalkozásról vállalkozásra változnak.
Az egyik legfontosabb tényező, amely meghatározza, hogy a bruttó bevétel hány százalékát kell bérszámfejtésre fordítani, az iparág. Például a szolgáltatóiparban működő vállalatoknak jellemzően magasabbak a bérköltségeik, mint a feldolgozóiparban működő vállalatoknak. Ennek az az oka, hogy a szolgáltató cégek nagymértékben támaszkodnak alkalmazottaikra a szolgáltatásaik nyújtása során, míg a gyártó cégek inkább a berendezésekre és az automatizálásra támaszkodnak.
Egy másik figyelembe veendő tényező a vállalkozás mérete. A kisebb vállalkozásoknak jellemzően magasabbak a bruttó bevétel százalékában kifejezett bérköltségeik, mint a nagyobb vállalkozásoknak. Ennek az az oka, hogy a kisebb vállalkozásoknak több kétkezi munkát igénylő fedélzetre van szükségük a munka elvégzéséhez, és előfordulhat, hogy nincsenek meg a forrásaik ahhoz, hogy olyan automatizálásba vagy technológiába fektessenek be, amely segíthet csökkenteni a munkaerőköltségeiket.
Az iparágon belüli verseny szintje szintén döntő tényező. Az erősen versenyképes iparágakban működő vállalatoknak esetleg többet kell költeniük a bérköltségekre, hogy vonzzák és megtartsák a legjobb tehetségeket. Ez különösen igaz azokra az iparágakra, ahol hiány van szakképzett munkaerőből, mint például a technológia vagy az egészségügy.
Végül a vállalkozásoknak figyelembe kell venniük általános pénzügyi céljaikat, amikor meghatározzák, hogy a bruttó bevételük mekkora részét kell bérszámfejtésre fordítaniuk. Ha a cél a nyereség maximalizálása, akkor lehet, hogy alacsonyan kell tartaniuk a bérköltségeket. Másrészt, ha a cél az alkalmazottakba való befektetés és az erős vállalati kultúra kialakítása, akkor lehet, hogy a bruttó bevétel nagyobb százalékát kell a bérszámfejtésre fordítaniuk.
Összefoglalva, nincs általános válasz arra, hogy a bruttó bevétel mekkora részét kell bérszámfejtésre fordítani. A százalékos arány több tényezőtől függ, többek között az iparágtól, a vállalkozás méretétől, a verseny szintjétől és az általános pénzügyi céloktól. A bérköltségek és a nyereségesség közötti megfelelő egyensúly megtalálása azonban minden vállalkozás hosszú távú sikere szempontjából alapvető fontosságú.
A bevétel bérszámfejtésre fordított százalékos arányának kiszámításához el kell osztania a teljes bérköltséget a teljes bevétellel, majd az eredményt meg kell szoroznia 100-zal. A bérszámfejtésre fordított bevétel százalékos arányának kiszámítására szolgáló képlet a következő:
A bérszámfejtésre fordított bevétel százalékos aránya = (összes bérköltség / összes bevétel) x 100
Például, ha egy vállalat teljes bevétele 1 millió dollár, és a teljes bérköltség 400 000 dollár, akkor a bérszámfejtésre fordított bevétel százalékos aránya a következő:
A bérszámfejtésre fordított bevétel százalékos aránya = (400.000 $ / 1.000.000 $) x 100 = 40%
Ez azt jelenti, hogy a vállalat teljes bevételének 40%-át bérköltségekre költik. Fontos megjegyezni, hogy a bérköltségekre fordított bevétel százalékos aránya az iparágtól, a vállalat méretétől és egyéb tényezőktől függően változhat. Ezért fontos, hogy a vállalatok rendszeresen nyomon kövessék bérköltségeiket és bevételeiket annak biztosítása érdekében, hogy hatékonyan és az iparági szabványokon belül működjenek.
A bevételnek a munkaerőköltségekre fordítandó százalékos aránya az iparágtól, a vállalkozás méretétől és a vállalkozás konkrét műveleteitől függően változik. Általánosságban elmondható, hogy a munkaerőköltség a legtöbb vállalkozás egyik legnagyobb kiadása, és a teljes bevétel 20-50%-a vagy annál is több lehet.
A szolgáltatásalapú vállalkozások, például tanácsadó cégek vagy ügyvédi irodák esetében a munkaerőköltségek magasabbak lehetnek, jellemzően a bevétel 50-70%-a között mozognak. A gyártási vagy kiskereskedelmi vállalkozások esetében a munkaerőköltségek alacsonyabbak lehetnek, jellemzően a bevétel 20% és 35%-a között mozognak.
Fontos, hogy a vállalkozások figyelemmel kísérjék és kezeljék munkaerőköltségeiket, hogy azok összhangban legyenek az iparági normákkal és a vállalat pénzügyi céljaival. Ezt a bérköltségek rendszeres felülvizsgálatával, az alkalmazottak termelékenységének nyomon követésével és olyan költségcsökkentő intézkedések végrehajtásával lehet elérni, mint az automatizálás vagy a kiszervezés.
A bevételnek a munkavállalói juttatásokra fordítandó százalékos aránya a vállalkozás típusától, iparágától és méretétől függően változik. Általában a vállalkozások a bérköltségek 25-40%-át költik munkavállalói juttatásokra, például egészségbiztosításra, nyugdíjbiztosításra, fizetett szabadidőre és egyéb juttatásokra.
A kisvállalkozások esetében a bevételeknek a munkavállalói juttatásokra fordított aránya magasabb lehet, mivel a nagyobb vállalatokkal kell versenyezniük a legjobb tehetségekért. Másrészt a nagyobb vállalatok nagyobb alkupozícióval rendelkezhetnek, és alacsonyabb árakat tudnak kialkudni a juttatási csomagokra.
A vállalkozások számára fontos, hogy megtalálják az egyensúlyt a versenyképes munkavállalói juttatások nyújtása és a költségek kezelése között a pénzügyi fenntarthatóság biztosítása érdekében. A munkáltatóknak rendszeresen felül kell vizsgálniuk juttatási csomagjukat, hogy az megfeleljen az iparági szabványoknak és a munkavállalók igényeinek. Az is fontos, hogy a juttatások értékét kommunikálják a munkavállalók felé a megtartás és a munkahelyi elégedettség növelése érdekében.
A cash flow/bevétel arány egy olyan pénzügyi mutatószám, amely azt méri, hogy egy vállalat mennyi készpénzt termel a működéséből a bevételének százalékában. A jó cash flow/bevétel arány iparáganként eltérő, és függ a vállalat méretétől, növekedési ütemétől és tőkeszükségletétől.
Általában a 10%-os vagy annál magasabb cash flow/bevétel arány jónak tekinthető, mivel ez azt jelzi, hogy a vállalat elegendő készpénzt termel a működéséből ahhoz, hogy fedezze kiadásait, beruházzon a növekedési lehetőségekbe és osztalékot fizessen a részvényeseknek. Egyes iparágakban azonban, mint például a kiskereskedelem vagy az élelmiszer-szolgáltatás, a magasabb tőkeszükséglet vagy a bevételek szezonális ingadozása miatt alacsonyabb lehet az arány.
Fontos megjegyezni, hogy a magas cash flow/bevétel arány nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy vállalat pénzügyileg egészséges. Más tényezőket, például az adósságszintet, a nyereségességet és a likviditást is figyelembe kell venni egy vállalat pénzügyi egészségének értékelésekor. Ezenkívül több pénzügyi mutatószám együttes használata átfogóbb képet adhat egy vállalat pénzügyi teljesítményéről.