Amikor egy vállalkozás értékének meghatározására kerül sor, számos különböző módszer alkalmazható. Egyesek a vállalat eszközeire vagy a jövőbeli növekedésre vonatkozó előrejelzésekre összpontosíthatnak, míg mások a piaci versenytársakat vagy az iparágon belüli összehasonlítható eladásokat vizsgálják. Egy tényezőt azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni: a pénzforgalom fontosságát.
A pénzforgalom azt a pénzmennyiséget jelenti, amely egy meghatározott időszak alatt bejön és kimegy a vállalkozásból. Ez magában foglalhatja az értékesítésből származó bevételeket, valamint az olyan kiadásokat, mint a bérek, a bérleti díjak és a vállalat működésével kapcsolatos egyéb költségek. Egy vállalkozás cash flow-jának kiszámításával a befektetők és az elemzők világos képet kaphatnak arról, hogyan teljesít a vállalat pénzügyileg, valamint arról, hogy képes-e nyereséget termelni a jövőben.
Amikor egy vállalkozás pénzáramláson alapuló értékeléséről van szó, többféle módszer is alkalmazható. Az egyik legelterjedtebb a diszkontált cash flow (DCF) módszer alkalmazása, amely a vállalat jövőbeli cash flow-inak becslését, majd azok jelenértékre történő diszkontálását jelenti. Ez segít figyelembe venni a pénz időértékét, és pontosabb értékelést ad a vállalat általános értékéről.
Egy másik gyakran használt módszer a cash flow tőkésítési módszere, amely a vállalat cash flow-jának egy tőkésítési rátával való osztását jelenti. Ezt a rátát a vállalkozással kapcsolatos kockázat alapján határozzák meg, és olyan tényezőktől függően változhat, mint az iparági trendek és a gazdasági feltételek. Ennek a módszernek a használatával a befektetők képet kaphatnak arról, hogy a vállalat mennyit ér a pénzáramlást generáló képessége alapján.
Végső soron egy vállalkozás cash flow-n alapuló értéke számos különböző tényezőtől függ, beleértve a vállalat iparágát, versenyhelyzetét és növekedési potenciálját. A pénzforgalomra, mint a pénzügyi teljesítmény kulcsfontosságú mutatójára összpontosítva azonban a befektetők és az elemzők értékes betekintést nyerhetnek a vállalat általános értékébe és jövőbeli sikerképességébe.
Összefoglalva, egyértelmű, hogy a cash flow lényeges tényező egy vállalkozás értékének meghatározásában. Akár a DCF-, akár a cash flow tőkésítési módszert alkalmazzák, a befektetőknek és az elemzőknek gondosan értékelniük kell a vállalat cash flow-ját és a vállalat azon képességét, hogy idővel nyereséget termeljen. Ezáltal megalapozott döntést tudnak hozni arról, hogy érdemes-e befektetni egy adott vállalkozásba, és mekkora lehet annak valódi értéke.
Egy vállalat jövőbeli cash flow-k alapján történő értékeléséhez meg kell becsülni azokat a jövőbeli cash flow-kat, amelyeket a vállalat egy bizonyos időszak alatt várhatóan generálni fog, majd ezeket a cash flow-kat egy, a befektetéssel kapcsolatos kockázatot tükröző diszkontrátával jelenértékre kell visszadiszkontálni. Ezt nevezik diszkontált cash flow (DCF) módszernek.
A DCF-elemzés elvégzéséhez jellemzően a következő lépéseket kell megtenni:
1. lépés: A jövőbeli pénzáramlások előrejelzése. Az első lépés az, hogy megbecsüljük azokat a jövőbeli cash flow-kat, amelyeket a vállalat egy bizonyos időszak alatt várhatóan generálni fog. Ez történeti pénzügyi kimutatások, iparági trendek és egyéb releváns tényezők elemzésével végezhető el. Az előrejelzésnek figyelembe kell vennie olyan tényezőket, mint a bevételek növekedése, a működési költségek, a tőkekiadások és a működőtőke-szükségletek.
2. lépés: A diszkontráta meghatározása. A diszkontráta az a megtérülési ráta, amelyet egy befektető megkövetelne a vállalatba történő befektetéshez. Ennek a rátának tükröznie kell a befektetéssel kapcsolatos kockázati szintet, például a vállalat iparágát, versenyhelyzetét és pénzügyi helyzetét. A diszkontrátát általában a súlyozott átlagos tőkeköltség (WACC) néven ismert képlet segítségével számítják ki.
3. lépés: Számítsa ki a jövőbeli pénzáramlások jelenértékét. A jövőbeli pénzáramlások és a diszkontráta meghatározása után az egyes évek pénzáramlásainak jelenértékét úgy kell kiszámítani, hogy a jövőbeli pénzáramlást elosztjuk (1 + diszkontráta) és a pénzáramlás várhatóan a jövőben várható évek számának hatványával növelt értékével. Ezeket a jelenértékeket ezután összeadják, hogy megkapják a vállalat jövőbeli pénzáramlásainak teljes jelenértékét.
4. lépés: Adja hozzá a nem működő eszközöket. A jövőbeli pénzáramlások jelenértékén kívül a vállalat teljes értékéhez hozzá kell adni a nem működő eszközöket, például befektetéseket, ingatlanokat vagy szabadalmakat.
5. lépés: Vonja le a fennálló adósságokat vagy egyéb kötelezettségeket. Az utolsó lépés a fennálló adósságok vagy egyéb kötelezettségek levonása az előző lépésekben kiszámított teljes értékből. Az eredmény a vállalat becsült értéke a jövőbeli cash flow-k alapján.
Fontos megjegyezni, hogy a DCF-elemzés csak annyira pontos, mint az előrejelzési folyamat során használt feltételezések. Ezért alapvető fontosságú, hogy minden releváns tényezőt gondosan mérlegeljünk, és ahol csak lehetséges, konzervatív becsléseket használjunk. Emellett fontos az elemzés rendszeres frissítése a körülmények változásával annak érdekében, hogy az értékelés pontos maradjon.
Egy vállalkozás értékének meghatározása összetett folyamat, amely az eladások szintjén túl több tényező figyelembevételét is magában foglalja. Az egyik általánosan használt módszer egy vállalkozás értékelésére azonban az ár/értékesítés arányának használata.
Az ár/értékesítés arány egy olyan értékelési mérőszám, amely a vállalat részvényárát a bevételéhez viszonyítja. Ezt úgy számítják ki, hogy a piaci kapitalizációt (a vállalat forgalomban lévő részvényeinek összértékét) elosztják a vállalat elmúlt 12 havi összbevételével. Az így kapott arányszámot azután az azonos iparágban működő különböző vállalatok értékének összehasonlítására lehet használni.
E módszer alkalmazása egy 1 millió dolláros árbevétellel rendelkező vállalkozás értékének meghatározására az iparágtól és a vállalkozás sajátos körülményeitől függ. Általános szabályként azonban az 1 ár/értékesítés arány a legtöbb iparágban átlagosnak tekinthető. Ez azt jelenti, hogy egy 1 millió dolláros árbevétellel rendelkező vállalkozás értéke 1 millió dollár körül lehet. Bizonyos iparágakban, például a technológiai vagy biotechnológiai iparágakban azonban magasabb ár-érték arányúak lehetnek a vállalkozások, ami azt jelenti, hogy többet érhetnek, mint amennyit a bevételük önmagában sugallna.
Fontos megjegyezni, hogy ez a módszer csak egy módja egy vállalkozás értékelésének, és más értékelési módszerekkel együtt kell használni, mint például a diszkontált cash flow elemzés vagy a nyereségszorzók. Emellett olyan tényezőket is figyelembe kell venni az általános érték meghatározásakor, mint a vállalkozás jövedelmezősége, növekedési potenciálja és piaci pozíciója.