A diszkrepancia-modell egy olyan keretrendszer, amelyet a speciális oktatásban használnak a tanulók tanulási nehézségeinek azonosítására és kezelésére. Ez magában foglalja a tanuló tényleges tanulmányi teljesítményének összehasonlítását a kora és az évfolyamszintje alapján elvárt teljesítményével. Ha a kettő között jelentős eltérés van, a tanuló jogosult lehet sajátos nevelési szolgáltatásra.
Bár az eltéréses modellnek vannak kritikusai, számos előnye van ennek a megközelítésnek az oktatásban való alkalmazásának. Az egyik fő előnye, hogy segíthet azonosítani azokat a tanulókat, akiknek tanulási nehézségeik lehetnek, de még nincs hivatalos diagnózisuk. A tanárok a tanuló tényleges és az elvárt teljesítményének összehasonlításával azonosíthatják azokat a területeket, ahol a tanulónak további támogatásra vagy beavatkozásra lehet szüksége.
Az eltérés modell másik előnye, hogy segíthet biztosítani, hogy a tanulók megfelelő szintű támogatásban részesüljenek. A tanulmányi nehézségekkel küzdő tanulók azonosításával a tanárok célzott beavatkozásokkal segíthetik őket abban, hogy felzárkózzanak társaikhoz. Ez segíthet megelőzni, hogy a tanulók még jobban lemaradjanak, és később esetleg intenzívebb beavatkozásra szoruljanak.
A diszkrepancia-modell a specifikus tanulási zavarok azonosításában is hasznos lehet. Ha például egy tanuló jelentősen az osztályszintje alatt teljesít olvasásból, de más tantárgyakból az osztályszintjén vagy annál jobban teljesít, ez utalhat egy speciális olvasási nehézségre, például diszlexiára. A konkrét fogyatékosság azonosításával a tanárok célzott beavatkozásokkal segíthetik a tanulót a nehézségek leküzdésében.
Végezetül, az eltérés modell segíthet biztosítani, hogy a speciális oktatási forrásokat hatékonyan használják fel. A speciális oktatási szolgáltatásokra rászoruló tanulók azonosításával a pedagógusok biztosíthatják, hogy a forrásokat azokhoz irányítsák, akiknek a legnagyobb szükségük van rá. Ez segíthet megelőzni a tanulók speciális oktatási szolgáltatások iránti túlzott igénybevételét, ami megbélyegzéshez és más negatív következményekhez vezethet.
Összefoglalva, bár az eltérési modell nem mentes a korlátoktól, értékes eszköz lehet a tanulók tanulási nehézségeinek azonosításában és kezelésében. A tanárok a tanuló tényleges és elvárt teljesítményének összehasonlításával azonosíthatják azokat a területeket, ahol a tanulónak további támogatásra vagy beavatkozásra lehet szüksége. Ez segíthet biztosítani, hogy a tanulók megfelelő szintű támogatásban részesüljenek, és hogy a speciális oktatási forrásokat hatékonyan használják fel.
Az IQ eltérés modell egy olyan módszer, amelyet az egyének tanulási zavarainak azonosítására és diagnosztizálására használnak. A modell alapvető célja annak meghatározása, hogy az egyén IQ-teszttel mért kognitív képességei szignifikánsan magasabbak-e, mint a standardizált tesztekkel mért iskolai teljesítménye. Ha a két eredmény között jelentős eltérés van, az arra utal, hogy az egyénnek tanulási nehézségei lehetnek, például diszlexia vagy ADHD.
Az IQ-különbség-modellt gyakran használják az iskolákban és más oktatási intézményekben, hogy támogatást és alkalmazkodást biztosítsanak a tanulási nehézségekkel küzdő tanulók számára. Az ilyen tanulók korai felismerésével a pedagógusok olyan egyéni oktatási terveket (IEP) készíthetnek, amelyek a tanulók speciális szükségleteivel foglalkoznak, és segítik őket a tanulmányi sikerekben.
Összességében az IQ eltérés modell célja annak biztosítása, hogy a tanulási zavarokkal küzdő egyének megkapják a szükséges támogatást és alkalmazkodást ahhoz, hogy teljes mértékben kiaknázhassák az iskolában és azon kívül rejlő lehetőségeiket.
Az eltérés-modell és a „wait to fail” módszer két gyakori megközelítés, amelyet az ügyfélszolgálaton alkalmaznak a technológiai termékekkel vagy szolgáltatásokkal kapcsolatos problémák azonosítására és megoldására. Mindkét módszerrel kapcsolatban vannak azonban problémák.
Az eltérési modell az ügyfél elvárásai és a termék vagy szolgáltatás tényleges teljesítménye közötti eltérések azonosítására épül. Ez a megközelítés feltételezi, hogy az ügyfelek képesek pontosan megfogalmazni elvárásaikat, és hogy a termék vagy szolgáltatás képes megfelelni ezeknek az elvárásoknak. Előfordulhatnak azonban olyan esetek, amikor az ügyfelek nem tudják pontosan leírni elvárásaikat, vagy amikor a termék vagy szolgáltatás nem képes megfelelni ezeknek az elvárásoknak. Ilyen esetekben az eltérési modell nem biztos, hogy hatékony a problémák azonosításában és megoldásában.
A „wait to fail” módszer lényege, hogy megvárjuk, amíg az ügyfelek jelzik a problémákat, mielőtt lépéseket tennénk azok megoldására. Ez a megközelítés feltételezi, hogy az ügyfelek időben jelentik a problémákat, és hogy a bejelentett problémák reprezentatívak az ügyfelek által tapasztalt összes problémára nézve. Előfordulhatnak azonban olyan esetek, amikor az ügyfelek nem jelentenek problémákat, vagy amikor a bejelentett problémák nem reprezentálják az ügyfelek által tapasztalt összes problémát. Ilyen esetekben a „wait to fail” módszer a problémák késedelmes vagy elégtelen megoldását eredményezheti.
E problémák kezelése érdekében az ügyfélszolgálati csapatok proaktív megközelítést alkalmazhatnak a problémák azonosítására és megoldására. Ez magában foglalhatja rendszeres ügyfélfelmérések elvégzését vagy a termék- vagy szolgáltatási teljesítménymutatók nyomon követését a potenciális problémák azonosítása érdekében, mielőtt azok széles körben elterjednének. Emellett az ügyféltámogatási csapatok prioritásként kezelhetik a folyamatos fejlesztést és a folyamatos kommunikációt az ügyfelekkel annak biztosítása érdekében, hogy elvárásaik teljesüljenek, és a problémákat időben és hatékonyan kezeljék.