A felhalmozott nyereség az a nettó nyereség, amelyet egy vállalat elért, de nem osztott ki osztalékként a részvényeseknek. Bár egy vállalat visszatartott nyeresége segíthet a jövőbeni növekedés és terjeszkedés támogatásában, elengedhetetlen, hogy megértsük e nyereség adóvonzatait.
A közhiedelemmel ellentétben a vállalat nem fizet jövedelemadót az eredménytartalék után. Ehelyett a vállalat a nyereség után abban az évben fizet adót, amikor az keletkezik. Minden olyan nyereség, amelyet nem osztalékként osztanak ki, a vállalat eredménytartalék számlájára kerül, amely a mérlegben szerepel.
Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a társaságnak további adókat kell fizetnie az eredménytartalék után. Például, ha egy vállalat hosszabb ideig tartja meg a nyereségét, akkor a felhalmozott nyereségadó hatálya alá kerülhet. Ennek az adónak az a célja, hogy visszatartsa a vállalatokat attól, hogy felhalmozzák a nyereségüket, és ne osszák szét a részvényesek között, vagy ne fektessék be a vállalkozásba.
Egy másik adó, amely a felhalmozott nyereségre vonatkozhat, a személyi holdingtársasági adó. Ennek az adónak az a célja, hogy megakadályozza a magánszemélyeket abban, hogy a társaságot passzív jövedelmek adóelhelyezéseként használják. Ha egy társaság jelentős mennyiségű passzív jövedelmet, például kamat- vagy bérleti jövedelmet termel, és részvényesei túlnyomórészt magánszemélyek, akkor a társaság a személyi holdingtársasági adó hatálya alá tartozhat.
E potenciális adók ellenére a visszatartott nyereség még mindig hatékony módja lehet egy vállalat pénzügyi erejének növelésére és a jövőbeli növekedés támogatására. A nyereségnek a vállalkozásba történő visszaforgatásával a vállalat finanszírozhatja a kutatást és fejlesztést, bővítheti tevékenységét, vagy új eszközöket szerezhet. Ez viszont a jövőben nagyobb nyereségességet és magasabb osztalékot eredményezhet a részvényesek számára.
Összefoglalva, bár egy vállalat nem fizet jövedelemadót az eredménytartalék után, mégis vannak potenciális adóvonzatok, amelyeket figyelembe kell venni. Megfelelő kezelés esetén azonban az eredménytartalék értékes eszköz lehet a pénzügyi erejüket növelni és a jövőbeli növekedést támogatni kívánó vállalatok számára.
Az eredménytartalék a vállalat nettó jövedelmének azt a részét jelenti, amelyet a vállalat megtart, ahelyett, hogy osztalékként osztana ki a részvényeseknek. Egy vállalat többféle módon is felhasználhatja az eredménytartalékot, többek között:
1. Újrabefektetés a vállalkozásba: A vállalat dönthet úgy, hogy az eredménytartalékot új berendezésekbe, technológiába vagy kutatás-fejlesztésbe történő beruházásra használja fel. Ez segítheti a vállalat növekedését és működésének javítását.
2. Adósságok törlesztése: Az eredménytartalék felhasználható adósságok, például hitelek vagy hitelkeretek törlesztésére is. Ez segíthet a vállalatnak csökkenteni a kamatkiadásait és javíthatja pénzügyi helyzetét.
3. Más vállalatok felvásárlása: A vállalat dönthet úgy, hogy a felhalmozott nyereséget más vállalatok felvásárlására használja, hogy bővítse tevékenységét vagy új piacokra lépjen be.
4. Érték visszaadása a részvényeseknek: Bár az eredménytartalékot jellemzően nem osztják ki osztalékként, a vállalat dönthet úgy, hogy saját részvényeinek visszavásárlására vagy a részvényesek számára különleges osztalékfizetésre fordítja.
Összességében egy vállalat döntése arról, hogy mit kezdjen a felhalmozott nyereséggel, számos tényezőtől függ, beleértve a pénzügyi célokat, a növekedési kilátásokat és az osztalékpolitikát.
Az eredménytartalék a vállalat nyereségének egy olyan része, amelyet nem osztalékként osztanak szét a részvényesek között, hanem a vállalaton belül tartanak meg jövőbeli befektetések vagy felhasználás céljából. Az eredménytartalékot adózási szempontból nem adóznak másképp, mint más jövedelemformákat, mivel a vállalat adóköteles jövedelmének részének tekintik.
Ha egy vállalat nyereséget termel, akkor adót kell fizetnie e nyereség után, függetlenül attól, hogy azt osztalékként osztják-e ki vagy visszatartják. A visszatartott nyereségre vonatkozó adókulcs megegyezik a más jövedelemformákra vonatkozó adókulccsal, amelyet a vállalat adókulcsa és más tényezők határoznak meg.
A nyereség visszatartásával azonban bizonyos adókedvezmények is járnak. Például a visszatartott nyereség visszaforgatása a vállalatba segítheti a vállalat növekedését, ami magasabb nyereséget és magasabb értékelést eredményezhet a vállalat számára. Ez alacsonyabb adókat eredményezhet a jövőben, mivel a vállalat nyeresége alacsonyabb adókulccsal adózhat, ha a vállalat jövedelme alacsonyabb adókulcsba esik.
Összefoglalva, a felhalmozott nyereség nem adózik másképp, mint a jövedelem más formái. A nyereség megtartásával azonban potenciális adókedvezmények is járhatnak, például a vállalatba történő újbóli befektetés lehetősége és a jövőben esetlegesen alacsonyabb adók.
Nem, az eredménytartalékot nem lehet adómentesen kivenni. Az eredménytartalék az a nyereség, amelyet egy vállalat megkeresett, és úgy döntött, hogy a vállalaton belül tartja, ahelyett, hogy osztalékként osztaná ki a részvényeseknek. Ezek a nyereségek ugyanúgy a társasági adó hatálya alá tartoznak, mint bármely más nyereség. Ha egy vállalat úgy dönt, hogy az eredménytartalékot osztalékként osztja fel, az osztalékot az egyes részvényesek szintjén kell megadóztatni. Az osztalékra vonatkozó adókulcs általában alacsonyabb, mint a rendszeres jövedelemre vonatkozó adókulcs, de ettől még adókötelezettség keletkezik. Ezen túlmenően, ha a vállalat felhalmozott nyereséggel és nyereséggel (E&P) rendelkezik az előző évekből, ezeket a kifizetéseket egy további adó, az úgynevezett felhalmozott nyereségadó terhelheti. Ennek az adónak az a célja, hogy megakadályozza, hogy a vállalatok az adófizetés elkerülése érdekében felhalmozzák a nyereséget. Összességében, bár a felhalmozott nyereség pénzügyi tartalékot jelenthet egy vállalat számára, nem adómentes módja a nyereség felosztásának.