Amikor egy vállalkozás pénzügyeinek kezeléséről van szó, elengedhetetlen, hogy megértsük a fizetendő számlák és a hosszú lejáratú adósságok közötti különbségeket. Bár mindkettő olyan pénzt jelent, amellyel egy vállalat tartozik, több kritikus szempontból is különböznek egymástól.
A fizetendő számlák (AP) olyan rövid lejáratú kötelezettségek, amelyekkel egy vállalat tartozik a szállítóinak vagy beszállítóinak. Ezek olyan kiadások, amelyek a vállalatnál felmerültek, de még nem fizettek ki. Például, ha egy vállalkozás nyersanyagokat vásárol a termékei előállításához, a nyersanyagok költségét kötelezettségként tartja nyilván, amíg ki nem fizeti a szállítónak.
Az AP általában a számla keltétől számított 30, 60 vagy 90 napon belül esedékes. A szállítói kötelezettségek időben történő kifizetésének elmulasztása késedelmi díjakat vagy akár a szállítás felfüggesztését is eredményezheti. Emiatt a vállalkozások számára létfontosságú, hogy hatékonyan kezeljék a kintlévőségeket.
A hosszú lejáratú adósság olyan hitelfelvétel, amelyet egy vállalat a működésének vagy tőkeberuházásainak finanszírozására vesz fel. A szállítói tartozásokkal ellentétben az LTD nem rövid időn belül esedékes. Ehelyett egy évnél hosszabb lejáratú, és általában részletekben törlesztik.
A hitelek különböző formái lehetnek, mint például kötvények, jelzálogok és kölcsönök. Ezeknek a megállapodásoknak meghatározott feltételei vannak, beleértve a kamatlábakat, a visszafizetési időszakokat és a biztosítékokra vonatkozó követelményeket. Azok a vállalatok, amelyek hosszú lejáratú adósságot vesznek fel, ezt gyakran nagy tőkeberuházások, például építési projektek, eszközbeszerzések vagy felvásárlások finanszírozására teszik.
A kötelezettségek és a hosszú lejáratú adósságok közötti elsődleges különbség a kötelezettség jellege. Az AP olyan rövid lejáratú kötelezettség, amelyet a vállalat vállalt, de még nem fizetett ki. Az LTD ezzel szemben egy hosszabb távú hitelfelvételt jelent, amelyet a vállalat a működésének vagy beruházásainak finanszírozására vett fel.
Egy másik jelentős különbség az egyes kötelezettségtípusokhoz kapcsolódó kockázat. A szállítói kötelezettségek kisebb kockázatot hordoznak, mint a hosszú lejáratú kötelezettségek, mivel rövid lejáratú kötelezettségről van szó. A kötelezettségek időben történő kifizetésének elmulasztása azonban késedelmi díjakat és a szállítás felfüggesztését eredményezheti, ami árthat a vállalat hírnevének.
A hosszú lejáratú adósság nagyobb kockázatot hordoz, mint a kötelezettségek, mivel hosszabb távú kötelezettségről van szó. A hosszú lejáratú adósságot felvevő vállalatoknak több éven keresztül kell teljesíteniük visszafizetési kötelezettségeiket, ami kihívást jelenthet, ha pénzügyi nehézségekkel vagy gazdasági visszaeséssel szembesülnek.
Összefoglalva, a kötelezettségek és a hosszú lejáratú adósságok közötti különbségek megértése alapvető fontosságú a vállalat pénzügyeinek hatékony kezeléséhez. Mindkettő olyan pénzt jelent, amellyel egy vállalat tartozik, de különböznek a kötelezettség jellege, a visszafizetési időszak és a kapcsolódó kockázatok tekintetében. A kötelezettségek és a hosszú lejáratú adósságok hatékony kezelésével a vállalkozások egészséges pénzforgalmat tarthatnak fenn, és elkerülhetik a pénzügyi instabilitást.
A kötelezettségek és a hosszú lejáratú kötelezettségek két fontos fogalom a számvitelben és a könyvelésben.
A szállítói kötelezettségek azt a pénzt jelentik, amellyel egy vállalat tartozik a beszállítóinak vagy eladóinak a hitelre vásárolt árukért vagy szolgáltatásokért. Amikor egy vállalat hitelre vásárol árukat vagy szolgáltatásokat, kötelezettséget hoz létre a mérlegében, amelyet szállítói tartozásként tart nyilván. A kötelezettségek rövid lejáratú kötelezettségek, mivel várhatóan egy éven belül kifizetésre kerülnek.
Ezzel szemben a hosszú lejáratú tartozás az a pénzösszeg, amellyel a vállalat egy évnél hosszabb ideig tartozik a hitelezőknek vagy a hitelezőknek. Ide tartozhatnak a kölcsönök, kötvények, jelzálogok és egyéb, egy éven túli lejáratú adósságformák. A hosszú lejáratú adósságot a mérlegben kötelezettségként tartják nyilván, és jellemzően hosszú távú beruházások vagy eszközök finanszírozására használják.
A legfontosabb különbség a kötelezettségek és a hosszú lejáratú adósságok között az időtartamuk. A szállítói kötelezettségek olyan rövid lejáratú kötelezettségek, amelyek várhatóan egy éven belül kifizetésre kerülnek, míg a hosszú lejáratú adósság olyan hosszú lejáratú kötelezettség, amely egy évnél hosszabb időszak alatt fizetendő. Ezen túlmenően a hosszú lejáratú adósság jellemzően magasabb kamatlábbal jár, mint a szállítói kötelezettségek, ami a hosszabb időre történő hitelnyújtással járó nagyobb kockázatot tükrözi.
Nem, a kötelezettségek és a hosszú lejáratú kötelezettségek két külön kategóriát képeznek a számvitelben.
A kötelezettségek azokat a rövid távú kötelezettségeket jelentik, amelyekkel egy vállalkozás tartozik a beszállítóinak vagy szállítóinak a kapott, de még ki nem fizetett árukért és szolgáltatásokért. Ezek jellemzően egy éven belül vagy annál rövidebb időn belül esedékesek, és a mérlegben rövid lejáratú kötelezettségként szerepelnek.
Másrészt a hosszú lejáratú kötelezettségek azok a hitelek, amelyeket egy vállalat egy évnél hosszabb időre vett fel. Ezek általában kölcsönök, kötvények vagy más típusú pénzügyi instrumentumok, amelyek lejárati ideje több mint egy év. A hosszú lejáratú adósságot szintén kötelezettségként tartják nyilván a mérlegben, de külön kategóriában.
Ezért a kötelezettségek és a hosszú lejáratú adósságok nem felcserélhetők egymással, és külön-külön kell szerepeltetni őket a vállalat pénzügyi kimutatásaiban.
A rövid lejáratú adósság és a szállítói tartozások nem ugyanazok, bár a számvitelben mindkettő kötelezettség.
A rövid lejáratú adósság minden olyan adósságot jelent, amely egy éven belül vagy annál rövidebb időn belül esedékes, mint például a kölcsön vagy a hitelkeret. Az ilyen típusú adósságot általában rövid távú kötelezettségek, például készletbeszerzések, bérszámfejtés vagy egyéb működési költségek finanszírozására használják.
A szállítói tartozások viszont azt a pénzösszeget jelentik, amellyel egy vállalat tartozik a szállítóinak vagy beszállítóinak a már átvett, de még ki nem fizetett árukért vagy szolgáltatásokért. A kötelezettségek szintén rövid lejáratú kötelezettségek, mivel ezek a kifizetések általában 30-90 napon belül esedékesek.
Bár mind a rövid lejáratú adósság, mind a kötelezettségek rövid lejáratú kötelezettségek, céljuk és a vállalat mérlegében való nyilvántartásuk tekintetében különböznek egymástól. A rövid lejáratú adósságokat külön soron tartják nyilván a mérlegben, míg a kötelezettségek a rövid lejáratú kötelezettségek között szerepelnek.