Amikor egy vállalatnak finanszírozásra van szüksége, az egyik lehetőség a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, például a fizetendő váltók és a fizetendő kötvények kibocsátása. Mindkét értékpapírtípus a hitelezőnek történő visszafizetésre vonatkozó ígéretet jelent, de a kettő között fontos különbségek vannak.
A váltók rövid lejáratú adósságinstrumentumok, amelyek általában egy éven belül vagy annál rövidebb időn belül lejárnak. Ezeket jellemzően a napi működés finanszírozására vagy átmeneti készpénzhiány fedezésére használják. A fizetendő váltók lehetnek fedezetlenek vagy biztosítékkal fedezettek, és általában magasabb kamatlábbal rendelkeznek, mint a hosszabb lejáratú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok. A fizetendő váltók kamatát jellemzően havonta vagy negyedévente fizetik, a tőkét pedig a futamidő végén fizetik vissza.
A fizetendő kötvények ezzel szemben hosszú lejáratú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyek általában egy évnél hosszabb lejáratúak. Ezeket jellemzően nagy projektek, például infrastrukturális beruházások, bővítési tervek vagy fúziók és felvásárlások finanszírozására használják. A fizetendő kötvények általában biztosítékkal vannak fedezve, és hosszabb futamidejük miatt alacsonyabb kamatlábbal rendelkeznek, mint a fizetendő kötvények. A fizetendő kötvények kamatát jellemzően félévente fizetik, a tőkét pedig a futamidő végén fizetik vissza.
A fizetendő váltók és a fizetendő kötvények közötti másik fontos különbség a kibocsátás módja. A fizetendő váltókat általában váltók formájában bocsátják ki, amelyek nem bejegyzett hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyeket közvetlenül a befektetőknek adnak el. A fizetendő kötvényeket viszont általában névre szóló értékpapírként bocsátják ki, ami azt jelenti, hogy az Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet (SEC) nyilvántartásba veszi őket, és jegyzési garanciavállalókon keresztül értékesítik a nyilvánosság számára.
Összefoglalva, a fizetendő váltók és a fizetendő kötvények egyaránt fontos finanszírozási források a vállalatok számára, de különböző célokat szolgálnak és eltérő jellemzőkkel rendelkeznek. A fizetendő váltók rövid lejáratú adósságinstrumentumok, amelyeket a napi működés finanszírozására használnak, míg a fizetendő kötvények hosszú lejáratú adósságpapírok, amelyeket nagy projektek finanszírozására használnak. A fizetendő váltók jellemzően magasabb kamatozásúak, mint a fizetendő kötvények, és közvetlenül a befektetőknek adják el őket váltóként. A fizetendő kötvényeket jegyzési garanciavállalókon keresztül, névre szóló értékpapírként értékesítik, és hosszabb futamidejük miatt alacsonyabb kamatlábbal rendelkeznek. E különbségek megértése segítheti a befektetőket abban, hogy megalapozott döntéseket hozzanak a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok értékelésekor.
A kötvények és a kötvények egyaránt a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok formái, amelyeket vállalatok, kormányok és más szervezetek bocsátanak ki forrásbevonás céljából. A kötvények és a kötvények közötti elsődleges különbség a futamidő.
A kötvények jellemzően hosszú lejáratú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyek futamideje meghaladja a 10 évet. Általában vállalatok vagy kormányok bocsátják ki őket jelentős mennyiségű tőkebevonás céljából. A kötvényeket vásárló befektetők rendszeres kamatfizetésben részesülnek, és a kötvény lejáratakor visszakapják a tőkeösszeget.
A kötvények viszont rövidebb lejáratú, 10 évnél rövidebb lejáratú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok. Ezeket gyakran használják a vállalatok rövid távú projektek finanszírozására vagy működőtőke-szükségleteik kielégítésére. A kötvényekkel ellentétben a kötvények nem fizetnek rendszeres kamatot, hanem a névértékükhöz képest diszkont áron bocsátják ki őket, és lejáratkor a teljes névértéken fizetik vissza őket.
Egy másik különbség a kötvények és a kötvények között a kockázati szintjükben van. A kötvények általában kevésbé kockázatosnak tekinthetők, mint a kötvények, mivel ezeket a kötvényeket jobban megalapozott vállalatok vagy kormányok bocsátják ki, és hosszabb futamidővel rendelkeznek. Ezzel szemben a kötvényeket gyakran kisebb vagy gyengébb pénzügyi helyzetű vállalatok bocsátják ki, és ezért kockázatosabbnak tekinthetők.
Összefoglalva, a kötvények és a kötvények közötti elsődleges különbség a lejárati idő, a kamatfizetés és a kockázati szint. A kötvények hosszabb lejáratúak, rendszeresen fizetnek kamatot, és kevésbé kockázatosak, míg a kötvények rövidebb lejáratúak, nem fizetnek rendszeresen kamatot, és általában kockázatosabbnak tekinthetők.
A fő különbség a kötvény és a részvény között az, hogy a kötvény egy vállalat vagy kormányzati szerv tartozását jelenti, míg a részvény a vállalatban való tulajdoni részesedést.
Amikor egy vállalat kötvényt bocsát ki, pénzt vesz fel a befektetőktől, és azt ígéri, hogy meghatározott időn belül kamatostul visszafizeti nekik. A kötvénytulajdonosok nem rendelkeznek tulajdonosi vagy szavazati joggal a vállalatban, és nem jogosultak részesedni a nyereségből vagy veszteségből.
Másrészt, amikor egy vállalat részvényeket bocsát ki, akkor a vállalat tulajdonosi részesedést ad el a befektetőknek. A részvényesek szavazati joggal rendelkeznek a vállalat fontos döntéseiről, és osztalék formájában részesülnek a nyereség egy részéből. Lehetőségük van arra is, hogy részesüljenek a vállalat részvényárfolyamának bármilyen emelkedéséből.
Összefoglalva, a kötvény egy adósságinstrumentum, míg a részvény egy vállalatban való tulajdoni részesedést jelent. A kötvénytulajdonosok hitelezők és fix kamatfizetésben részesülnek, míg a részvényesek tulajdonosok, akik osztalékot kaphatnak és részesülhetnek a részvényárfolyam emelkedéséből.
A fizetendő kötvény olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amelyet egy vállalat bocsát ki a befektetők számára tőkebevonás céljából. A kibocsátó ígéretet tesz arra, hogy a befektetőnek egy meghatározott időszak alatt bizonyos összegű kamatot fizet, és a kötvény névértékét a lejáratkor visszafizeti. Kötvényeket jellemzően vállalatok, önkormányzatok és kormányok bocsátanak ki működésük vagy konkrét projektek finanszírozására. A kötvények általában biztonságosabb befektetésnek számítanak, mint a részvények, mivel fix jövedelmet biztosítanak, és alacsonyabb kockázattal járnak. A fizetendő kötvények feltételei változhatnak, beleértve a kamatlábat, a lejárati dátumot és a kötvény összegét. A vállalat mérlegében kötelezettségként a kötvénykötelezettségeket közzé kell tenni a pénzügyi kimutatásokban, és a számviteli standardok és előírások vonatkoznak rájuk.