A függő árképzés egy olyan típusú fizetési megállapodás, amelyben az ügyfél csak akkor fizet az ügyvédnek, ha az ügyvéd segít megnyerni az ügyét. Ez gyakori gyakorlat a személyi sérüléses ügyekben, ahol az ügyfélnek esetleg nincsenek meg az anyagi lehetőségei arra, hogy előre kifizesse az ügyvédet.
Az eseti díj jellemzően az ügyfél által kapott kártérítés vagy díj százalékát jelenti. A százalékos arány az ügy összetettségétől és az ügyvéd tapasztalatától függően 20% és 40% között mozoghat. Egyes esetekben a százalékos arány magasabb is lehet.
Az eseti díj egyik előnye, hogy lehetővé teszi az ügyfelek számára, hogy jogi lépéseket tegyenek anélkül, hogy aggódniuk kellene az előzetes költségek miatt. A legtöbb esetben az ügyvéd fedezi az ügy költségeit, például a bírósági díjakat, a szakértői díjakat és egyéb kiadásokat. Ha az ügy sikertelen, az ügyfél nem felelős ezekért a költségekért.
Az eseti árazás másik előnye, hogy arra ösztönzi az ügyvédeket, hogy keményen dolgozzanak az ügy megnyeréséért. Mivel az ügyvéd csak akkor kap fizetést, ha az ügy sikeres, erős motivációjuk van arra, hogy szorgalmasan és hatékonyan dolgozzanak az ügyfél számára kedvező eredmény elérése érdekében.
A függő díjmegállapításnak azonban van néhány lehetséges hátránya is. Az ügyfelek végül magasabb százalékot fizethetnek az egyezségből vagy a díjból, mintha előre fizetnének a jogi szolgáltatásokért. Emellett előfordulhat, hogy egyes ügyvédek inkább a gyors megegyezés biztosítására összpontosítanak, mint arra, hogy az ügyfél számára a lehető legjobb eredményt érjék el.
Összességében a függő ügyleti díjszabás hasznos lehetőség lehet azon ügyfelek számára, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy előre fizessenek a jogi szolgáltatásokért. Fontos azonban, hogy az ügyfelek gondosan mérlegeljék az előnyöket és hátrányokat, mielőtt ezt a fizetési konstrukciót választják. Az is lényeges, hogy olyan tapasztalt és megbízható ügyvéddel dolgozzanak együtt, aki a jogi eljárás során az ügyfél érdekeit helyezi előtérbe.
A rendkívüli költség olyan kiadás, amelyet nem terveztek be a költségvetésbe vagy a projekttervbe, hanem tartalékként tesznek félre arra az esetre, ha váratlan események következnének be. Az üzleti technológia és ügyféltámogatás kategóriában a rendkívüli költségre példa lehet egy szoftverfrissítés, amely további hardvert igényel, vagy a berendezések váratlan javítása. Ha például egy vállalat új ügyfélkapcsolat-kezelő (CRM) szoftvert vezet be, az új rendszer támogatásához további hardvert vagy szoftverlicenceket kell vásárolnia. Arra az esetre, ha a bevezetési folyamat során előre nem látható problémák vagy késedelmek merülnének fel, az ilyen kiadások fedezésére tartalékot kell képezni. Hasonlóképpen, ha egy vállalat kapcsolattartó központjának berendezései váratlanul meghibásodnak, szükség lehet a sürgősségi javítás vagy a csereberendezés költségeire, ami szintén tartalékköltségnek minősül. Azáltal, hogy a vállalkozások félretesznek forrásokat ezekre a váratlan kiadásokra, jobban tudják kezelni a potenciális kockázatokat, és biztosítani tudják, hogy projektjeik és működésük a tervek szerint haladjanak.
Az üzleti életben a 10%-os tartalékkeret általában egy olyan kiegészítő pénzösszeget vagy forrást jelent, amelyet félretesznek a projekt vagy művelet során felmerülő váratlan kiadások vagy események fedezésére. Ez lényegében egy puffer vagy biztonsági háló, amely az esetlegesen felmerülő, előre nem látható költségek vagy kihívások fedezésére használható.
Például, ha egy vállalat egy új termék bevezetését tervezi, és 100 000 USD költségvetéssel rendelkezik, félretehet 10 000 USD 10%-os tartalékot a gyártási folyamat során esetlegesen felmerülő váratlan költségek vagy késedelmek fedezésére. Ilyenek lehetnek például a berendezések meghibásodása, az ellátási lánc megszakadása vagy váratlan szabályozási követelmények.
A tartalékkeret megléte segíthet a vállalkozásoknak a kockázatok kezelésében, és biztosíthatja, hogy jobban felkészüljenek az esetlegesen felmerülő váratlan események vagy kiadások kezelésére. Segíthet továbbá minimalizálni ezeknek az eseményeknek a projekt vagy művelet általános sikerére gyakorolt hatását.
Az előre nem látható költségek százalékos aránya a projekt teljes költségének egy bizonyos százalékát jelenti, amelyet arra az esetre tesznek félre, ha a projekt során váratlan kiadások vagy események merülnének fel. Nincs szabványos vagy tipikus, minden projektre érvényes függőségi százalékos arány. A százalékos arány számos tényezőtől függően változhat, például a projekt összetettségétől, a kockázat mértékétől és az iparági szabványoktól.
Általánosságban azonban az előre nem látható költségek százalékos aránya általában a projekt teljes költségének 5 és 20 %-a között mozog. Az alacsonyabb összetettségű és kockázatú, kisebb projektek esetében elegendő lehet az 5-10%-os függőségi százalékos arány. Másfelől, a nagyobb összetettségű és kockázatú, nagyobb projektek esetében megfelelőbb lehet a 15-20%-os előre nem látható költségek aránya.
Fontos megjegyezni, hogy az előre nem látható költségek százalékos arányát a projekttervezési szakaszban kell meghatározni, és a projektben érintett valamennyi érdekelt félnek meg kell állapodnia. Egy jól megtervezett tartalék százalékos arány segíthet az előre nem látható kiadások mérséklésében, és biztosíthatja, hogy a projekt a költségvetésen és az ütemterven belül maradjon.
A vészhelyzeti példa egy olyan hipotetikus forgatókönyv, amelyre a vállalkozások vagy szervezetek előre felkészülnek arra az esetre, ha bekövetkezne. Lényegében ez egy B-terv, amely felvázolja, hogy milyen lépéseket kell tenni, ha bizonyos előre nem látható események vagy körülmények bekövetkeznek. Például egy kiskereskedelmi üzlet vészhelyzeti terve magában foglalhatja a természeti katasztrófára, például egy hurrikánra való felkészülést, biztosítva, hogy minden alkalmazottat kiképezzenek a vészhelyzeti protokollokra, tartalék generátorokat tartsanak készenlétben, és kommunikációs tervet dolgozzanak ki a vásárlókkal való tájékoztatásuk érdekében. Egy ügyfélszolgálati csapat számára a vészhelyzeti terv lehet egy tartalék csapat felállítása váratlanul nagy hívásmennyiség vagy technikai problémák esetére. Ezek a tervek alapvető fontosságúak a vállalkozások számára annak biztosítása érdekében, hogy előre nem látható kihívások vagy zavarok esetén is zökkenőmentesen folytathassák működésüket.