Mivel a vállalkozások arra törekszenek, hogy javítsák pénzügyi teljesítményüket, elengedhetetlen, hogy pontosan ismerjék a termékeikhez és szolgáltatásaikhoz kapcsolódó költségeket. Ez segíti a vállalkozásokat abban, hogy megalapozott döntéseket hozzanak az árképzéssel, a jövedelmezőséggel és a stratégiai tervezéssel kapcsolatban. Az eladott áruk valós költségének kiszámítása azonban összetett folyamat lehet, és fontos biztosítani, hogy az alkalmazott költségszámítási módszer összhangban legyen az általánosan elfogadott számviteli elvekkel (GAAP).
A GAAP a Pénzügyi Számviteli Standard Testület (FASB) által kidolgozott számviteli standardok összessége, amely szabályozza a pénzügyi kimutatások elkészítését és bemutatását az Egyesült Államokban. A GAAP által jóváhagyott költségszámítási módszerek azok a módszerek, amelyek megfelelnek az ezekben a standardokban meghatározott követelményeknek. Az üzleti életben leggyakrabban alkalmazott költségszámítási módszerek közé tartozik a munkaköltségszámítás, a folyamatköltségszámítás és a tevékenységalapú költségszámítás.
A munkaköltségszámítást akkor alkalmazzák, ha a termékek egyediek vagy egyedi gyártásúak, és minden egyes munkának saját költségkészlete van. Ez a módszer magában foglalja a közvetlen anyagok, a közvetlen munkaerő és az általános költségek hozzárendelését minden egyes munkához. Ezt az információt azután felhasználják az egyes munkákra vonatkozó teljes eladott áruk költségének kiszámításához.
Másrészt a folyamatköltségszámítást akkor alkalmazzák, amikor a termékeket nagy mennyiségben gyártják és azonosak. Ez a módszer magában foglalja a költségek hozzárendelését az egyes termelési részlegekhez vagy folyamatokhoz, majd e költségek hozzárendelését az adott időszakban előállított egységekhez. Ezt az információt azután az adott időszakra vonatkozó teljes eladott áruk költségének kiszámításához használják fel.
A tevékenységalapú költségszámítás (ABC) egy összetettebb módszer, amely magában foglalja a termék előállításában vagy szolgáltatás nyújtásában részt vevő összes tevékenység azonosítását, majd a költségek hozzárendelését az egyes tevékenységekhez. Ez a módszer azon a feltevésen alapul, hogy minél több tevékenység vesz részt egy termék előállításában, annál magasabb a költség. Ezt az információt azután felhasználják az egyes termékek vagy szolgáltatások teljes eladott áruk költségének kiszámításához.
A GAAP által jóváhagyott költségszámítási módszerek használata azért fontos, mert ez biztosítja, hogy a pénzügyi kimutatások pontosak, következetesek és átláthatóak legyenek. Ez különösen fontos a nyilvánosan jegyzett vállalatok esetében, mivel a befektetők a pénzügyi kimutatásokra támaszkodnak, hogy megalapozott döntést hozzanak arról, hogy befektessenek-e egy vállalatba vagy sem. A GAAP által jóváhagyott költségszámítási módszerek alkalmazásának elmulasztása pontatlan pénzügyi kimutatásokat eredményezhet, ami jogi és pénzügyi következményekkel járhat.
Összefoglalva, a vállalkozásoknak biztosítaniuk kell, hogy a GAAP által jóváhagyott költségszámítási módszereket alkalmazzanak az eladott áruk költségének pontos kiszámításához. Bár számos költségszámítási módszer áll rendelkezésre, a vállalkozásoknak ki kell választaniuk a tevékenységüknek és termékeiknek leginkább megfelelőt. A GAAP által jóváhagyott költségszámítási módszerek alkalmazása nemcsak a pontos pénzügyi beszámolót biztosítja, hanem segíti a vállalkozásokat abban is, hogy megalapozott döntéseket hozzanak az árképzéssel, a nyereségességgel és a stratégiai tervezéssel kapcsolatban.
A US GAAP (általánosan elfogadott számviteli alapelvek) szerint nem megengedett költségszámítási módszer a készletek LIFO (Last-In-First-Out) költségszámítási módszere. Bár a LIFO az adózási célokra elfogadott költségszámítási módszer, a US GAAP szerint nem megengedett, mivel nem tükrözi pontosan a vállalat készleteinek valós értékét. A LIFO szerint az eladott áruk bekerülési értéke a legutóbbi készletbeszerzések költségén alapul, ami infláció idején alacsonyabb adóköteles jövedelmet eredményezhet. Ez a módszer azonban nem tükrözi pontosan a készletek tényleges fizikai áramlását, és torzíthatja a vállalat pénzügyi kimutatásait. Ezért a US GAAP előírja a vállalatok számára, hogy az eladott áruk bekerülési értékének meghatározásához más költségszámítási módszereket alkalmazzanak, mint például a FIFO (First-In-First-Out), az átlagköltség vagy az egyedi azonosítás.
A három költségszámítási módszer a következő:
1. Munkaköltségszámítás: Ezt a módszert akkor alkalmazzák, ha a vállalkozás egyedi, egyedi termékeket vagy szolgáltatásokat állít elő. Itt a költséget minden egyes munkára vagy projektre külön-külön számítják ki. Az anyag-, munka- és általános költségeket mind nyomon követik és az adott munkához vagy projekthez rendelik.
2. Folyamatköltségszámítás: Ezt a módszert akkor alkalmazzák, ha a vállalkozás nagy mennyiségű azonos terméket állít elő. Itt a költséget a termelési ciklus minden egyes folyamatára kiszámítják. Az anyag- és bérköltségeket nyomon követik és hozzárendelik az egyes folyamatokhoz, a rezsiköltségeket pedig egy átlagos arány alapján osztják el.
3. Tevékenységalapú költségszámítás (ABC): Ezt a módszert akkor alkalmazzák, ha a vállalkozás összetett folyamatokkal és több termékkel vagy szolgáltatással rendelkezik. Itt a költségeket az egyes termékek vagy szolgáltatások előállításához szükséges tevékenységek alapján számítják ki. Az anyag-, munka- és általános költségeket mind nyomon követik és a termelési folyamatban részt vevő konkrét tevékenységek alapján osztják fel.
A megfelelő költségszámítási módszer kiválasztása döntő fontosságú egy vállalkozás számára a termelési költségek pontos kiszámításához és a termékek vagy szolgáltatások megfelelő árának meghatározásához.
Igen, a GAAP (általánosan elfogadott számviteli elvek) előírja a standard költségszámítást bizonyos típusú vállalkozások számára. A standard költségszámítás egy olyan számviteli módszer, amely magában foglalja a standard költségek hozzárendelését a termék vagy szolgáltatás különböző összetevőihez, majd e standard költségek felhasználását a termék vagy szolgáltatás előállításának teljes költségének meghatározásához.
Bár a GAAP nem írja elő a standard költségelszámolás alkalmazását minden vállalkozás számára, a termékeket gyártó vagy előállító vállalkozások számára ez kötelező. Ennek oka, hogy a standard költségszámítás fontos eszköz az eladott áruk költségének (COGS) és a készletértékelésnek a meghatározásához, amelyek a gyártó vállalkozások pénzügyi beszámolásának kritikus elemei.
A GAAP mellett a standard költségszámítást a vezetői számvitelben is gyakran használják, hogy segítsenek a vállalkozásoknak megalapozott döntéseket hozni az árképzéssel, a termeléssel és a készletgazdálkodással kapcsolatban. Azáltal, hogy egy termék vagy szolgáltatás minden egyes összetevőjére standard költségeket állapítanak meg, a vállalkozások pontosabban meg tudják jósolni költségeiket és jövedelmezőségüket, és szükség esetén kiigazításokat tudnak végezni a teljesítmény javítása érdekében.
Összességében, bár a standard költségszámítás nem minden vállalkozás számára kötelező, a gyártó vállalkozások számára fontos eszköz, és a GAAP előírja a pénzügyi beszámoláshoz.