A halasztott kompenzációs tervek kiváló lehetőséget nyújtanak a munkavállalók számára a nyugdíjcélú megtakarításokra. Ezek a programok lehetővé teszik a munkavállalók számára, hogy fizetésük vagy bónuszuk egy részét egy későbbi időpontig, általában a nyugdíjba vonulásig elhalasszák. Többféle halasztott kompenzációs program létezik, például a nem minősített halasztott kompenzációs programok és a 401(k) programok. A halasztott kompenzációs tervekre vonatkozó, az Internal Revenue Service (IRS) által meghatározott korlátozások megértése azonban elengedhetetlen a tervek előnyeinek maximalizálásához.
Az IRS korlátozza azt a pénzösszeget, amelyet a munkavállalók évente halasztott kompenzációs programjaikba halaszthatnak. A 2021-es évre az IRS korlátja a 401(k) tervekre 19 500 dollár, és az 50 éves vagy annál idősebbek számára további 6 500 dolláros felzárkóztató hozzájárulás engedélyezett. A nem minősített halasztott kompenzációs terveknek nincsenek hozzájárulási korlátai. A halasztott kompenzációt azonban egy későbbi időpontban, általában a nyugdíjba vonuláskor kell kifizetni, és jövedelemadó-köteles.
A halasztott kompenzációs programok egyik jelentős előnye, hogy lehetővé teszik a munkavállalók számára, hogy csökkentsék adóköteles jövedelmüket. A 401(k) programokba történő befizetések adózás előtti alapon történnek, ami azt jelenti, hogy a befizetéseket nem terheli jövedelemadó, amíg a pénzt ki nem veszik. A nem minősített halasztott kompenzációs programok ezzel szemben nem vonhatók le az adóból, de a jövedelemadót a program kifizetéséig elhalasztják.
A halasztott kompenzációs programok másik előnye, hogy lehetővé teszik a munkavállalók számára, hogy többet takarítsanak meg a nyugdíjra, mint a hagyományos nyugdíjprogramok esetében. Mivel a halasztott kompenzációs programok magasabb hozzájárulási korlátokkal rendelkeznek, mint a hagyományos nyugdíjprogramok, a munkavállalók több pénzt takaríthatnak meg nyugdíjas éveikre. Ezenkívül a halasztott kompenzációs tervekre nem vonatkozik az előírt minimális felosztási kötelezettség (RMD), amíg a munkavállaló el nem éri a 72. életévét. Ez azt jelenti, hogy a munkavállalók továbbra is elhalaszthatják a kompenzációjukat, és nyugdíjba vonulásukig késleltethetik a jövedelem utáni adófizetést.
Összefoglalva, a halasztott kompenzációs programok kiváló lehetőséget nyújtanak a munkavállalók számára, hogy nyugdíjcélú megtakarításokat tegyenek, miközben csökkentik az adóköteles jövedelmüket. A halasztott kompenzációs programokra vonatkozó IRS-korlátozások megértése azonban elengedhetetlen a programok előnyeinek maximalizálása érdekében. A munkavállalóknak figyelembe kell venniük a halasztott kompenzációs tervek különböző típusait és azok hozzájárulási korlátait is, amikor eldöntik, hogy melyik terv a legjobb számukra. A halasztott kompenzációs tervek kihasználásával a munkavállalók több pénzt takaríthatnak meg nyugdíjas éveikre, és biztosíthatják pénzügyi jövőjüket.
A halasztott kompenzáció egyfajta nyugdíjprogram, amely lehetővé teszi a jogosult munkavállalók számára, hogy fizetésük egy részét egy későbbi időpontig, jellemzően a nyugdíjba vonulás utánra halasszák a programba. A halasztott kompenzációból kivehető összeg több tényezőtől függ, többek között a program feltételeitől, a munkavállaló életkorától és a kivonás okától.
Általánosságban elmondható, hogy a halasztott kompenzációs programban részt vevő munkavállalók akkor vehetnek ki pénzt a programból, amikor elérik a nyugdíjkorhatárt, ami általában 59 és fél év. Egyes programok azonban bizonyos körülmények között, például pénzügyi nehézségek vagy rokkantság esetén lehetővé tehetik a korábbi kifizetést is.
A halasztott kompenzációs programból felvehető összeg a számla egyenlegétől függ a visszavonás időpontjában, valamint az alkalmazandó adók és büntetések összegétől. Az 59 1/2 éves kor előtt történő visszavonás esetén a szokásos jövedelemadó mellett 10%-os korai visszavonási büntetés is kiszabható.
Fontos megjegyezni, hogy a halasztott kompenzációs programokra szigorú előírások és szabályok vonatkoznak, és a kifizetéseket csak a lehetséges adókövetkezmények és a hosszú távú pénzügyi hatások alapos mérlegelése után szabad megtenni. Mindig érdemes konzultálni egy pénzügyi tanácsadóval vagy adószakértővel, mielőtt bármilyen, a halasztott kompenzációs programmal kapcsolatos döntést hozna.
Jelenleg az 50 év feletti magánszemélyek számára a 2023-as maximális 457-es hozzájárulást még nem jelentette be az Internal Revenue Service (IRS). A 457-es tervek hozzájárulási korlátait általában évente kiigazítják az infláció alapján.
A 2022-es évre a 457-es terv maximális hozzájárulási korlátja az 50 év feletti egyének számára 26 000 dollár. Fontos megjegyezni, hogy azokra a magánszemélyekre, akik egyszerre vesznek részt egy 457-es tervben és egy másik típusú, munkáltató által finanszírozott nyugdíjprogramban, például egy 401(k)-ban, mindkét terv esetében külön hozzájárulási korlátok vonatkoznak.
Célszerű figyelemmel kísérni az IRS frissítéseit a 2023. évi hozzájárulási korlátokkal kapcsolatban. Ezenkívül az egyéneknek konzultálniuk kell egy pénzügyi tanácsadóval vagy adószakértővel, hogy meghatározzák az egyedi pénzügyi helyzetüknek legmegfelelőbb nyugdíj-megtakarítási stratégiát.
Az IRS 401k hozzájárulási korlátokat 2022-re vonatkozóan 20 500 dollárként jelentették be az 50 év alatti munkavállalók számára. Ez az előző évhez képest 1000 dolláros növekedést jelent. Az 50 éves vagy annál idősebb munkavállalók számára 2022-ben további 6 500 dollárig terjedő felzárkóztató hozzájárulást tehetnek, így a teljes hozzájárulási határuk 27 000 dollárra emelkedik. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek a korlátok változhatnak, mivel az IRS rendszeresen kiigazítja őket az infláció figyelembevételével. Fontos továbbá, hogy tájékozódjon a munkáltatójánál, hogy van-e további járulékkorlátozás vagy korlátozás.