A tűzfalak alapvető eszközei a hálózat védelmének a potenciális biztonsági fenyegetésekkel szemben. Akadályként működnek a számítógép vagy a hálózat és az internet között, figyelik a forgalmat és kiszűrik a potenciálisan káros adatokat. Ahhoz azonban, hogy a tűzfal hatékonyan működjön, megfelelően kell konfigurálni. Ez magában foglalja annak ismeretét, hogy mely portok vannak nyitva és zárva a tűzfalon. Ebben az útmutatóban közelebbről megvizsgáljuk, hogyan lehet megtalálni a tűzfal portjainak számait.
Mielőtt belemerülnénk a tűzfal portjainak számának megkeresésébe, fontos megérteni, hogy mi is az a port. Hálózati szempontból a port egy virtuális végpont, amely lehetővé teszi, hogy a számítógépen vagy hálózaton lévő különböző alkalmazások és szolgáltatások kommunikáljanak egymással. A portokat egy számmal azonosítják, amely 1-től 65535-ig terjed. Egyes portok meghatározott szolgáltatások számára vannak fenntartva, például a 80-as port a HTTP-forgalom számára, míg mások bármilyen alkalmazás számára használhatók.
A tűzfalportok számának megkereséséhez először is tudnia kell, hogy milyen típusú tűzfalat használ. A tűzfalaknak két fő típusa van: hardveres és szoftveres. A hardveres tűzfalakat általában útválasztókba vagy más hálózati berendezésekbe építik be, míg a szoftveres tűzfalakat az egyes számítógépekre vagy kiszolgálókra telepítik. A nyitott és zárt portok megtalálásának folyamata attól függően változik, hogy milyen típusú tűzfalat használ.
A hardveres tűzfalak esetében hozzá kell férnie az eszköz kezelőfelületéhez. Ezt általában úgy lehet megtenni, hogy az eszköz IP-címét beírja egy webböngészőbe. Miután bejelentkezett, keressen egy „tűzfal” vagy „biztonság” feliratú részt. Itt láthatja a nyitott és zárt portok listáját. Ha meg kell nyitnia vagy be kell zárnia egy portot, nézze meg az eszköz felhasználói kézikönyvét, vagy forduljon a gyártóhoz útmutatásért.
A szoftveres tűzfalakat általában könnyebb kezelni, mivel közvetlenül arról a számítógépről vagy kiszolgálóról érhetőek el, amelyre telepítették őket. A Windows például beépített tűzfallal rendelkezik, amely a Vezérlőpultról érhető el. Innen megtekintheti az engedélyezett és blokkolt programok és portok listáját. Ha új portot kell hozzáadni, kattintson a „Speciális beállítások”, majd a „Bejövő szabályok” vagy a „Kimenő szabályok” menüpontra, a forgalom irányától függően.
Összefoglalva, a tűzfal portszámainak megtalálása elsőre ijesztőnek tűnhet, de fontos feladat a hálózat biztonságának megőrzése szempontjából. Ha megérti, hogy melyek a portok, és hogyan férhet hozzá a tűzfal kezelőfelületéhez, könnyedén kezelheti a nyitott és zárt portokat, hogy csak az engedélyezett forgalmat engedje át. Ne feledje, hogy a tűzfal konfigurálásával kapcsolatos konkrét útmutatásért forduljon az eszköz felhasználói kézikönyvéhez vagy a gyártóhoz.
A tűzfalak típusuktól és konfigurációjuktól függően több portot is használhatnak. A tűzfalak által leggyakrabban használt port azonban a 80-as port, amely a HTTP-forgalom alapértelmezett portja. Ennek oka, hogy a legtöbb webes forgalom, beleértve a webböngészést és a webalapú alkalmazásokat is, ezt a portot használja.
A tűzfalak általánosan használt egyéb portok közé tartozik a 443-as port, amely a HTTPS-forgalom alapértelmezett portja, valamint a 21-es port, amely az FTP-forgalom alapértelmezett portja. A tűzfalak azonban konfigurálhatók úgy, hogy bármilyen portot használjanak, beleértve a testreszabott portokat is, a hálózatok közötti biztonságos kommunikáció biztosítása érdekében.
Fontos megjegyezni, hogy a tűzfalhoz használt konkrét port a használt tűzfalmegoldástól és a hálózati infrastruktúrától függ. Ezért feltétlenül konzultáljon a tűzfal dokumentációjával vagy a gyártóval, hogy megbizonyosodjon a használt port(ok)ról.
Annak megállapításához, hogy egy eszköz milyen portot használ, többféle módszert is kipróbálhat:
1. Ellenőrizze a dokumentációt: Az első hely, ahol meg kell keresni, az eszköz dokumentációja. Ennek tájékoztatást kell adnia arról, hogy az eszköz milyen portokat használ más eszközökhöz való csatlakozáshoz.
2. Használja a parancssorozatot: Windowson a Command Prompt vagy Macen a Terminal segítségével megkeresheti az eszköz által használt portot. Először csatlakoztassa az eszközt a számítógéphez. Ezután nyissa meg a Command Promptet, és írja be az „ipconfig” vagy „ifconfig” (Mac-felhasználók) parancsot, majd nyomja le az Entert. Keresse meg az eszközt a listában, és keresse meg a mellette szereplő portszámot.
3. Ellenőrizze az Eszközkezelőt: Windowson az Eszközkezelőt is ellenőrizheti, hogy megnézze, milyen portot használ egy eszköz. Kattintson a jobb gombbal a Windows Start ikonjára, és válassza az Eszközkezelőt. Keresse meg az eszközt a listában, kattintson rá a jobb gombbal, és válassza a Tulajdonságok lehetőséget. Kattintson a Portbeállítások fülre, hogy megnézze, milyen portot használ az eszköz.
4. Használjon hálózati szkennert: Ha az eszköz hálózathoz van csatlakoztatva, akkor egy hálózati szkenner eszközzel megkeresheti az általa használt portot. A hálózati szkennereszközök közé tartozik például az Angry IP Scanner, az Advanced IP Scanner és az Nmap.
Összességében az, hogy milyen módszerrel keresi meg, hogy egy eszköz milyen portot használ, az eszköztől és a használt operációs rendszertől függ. Ha problémái vannak a port megtalálásával, mindig felkeresheti az eszköz gyártójának weboldalát, vagy segítséget kérhet az ügyfélszolgálattól.
Természetesen, itt van néhány általánosan használt portszám:
1. Port 80 – HTTP (Hypertext Transfer Protocol)
2. Port 80 – HTTP (Hypertext Transfer Protocol)
2. Port 80 – HTTP (Hypertext Transfer Protocol) 443-as port – HTTPS (Hypertext Transfer Protocol Secure)
3. 25-ös port – SMTP (Simple Mail Transfer Protocol)
4. 110-es port – POP3 (Post Office Protocol version 3)
5. POP3 (Post Office Protocol version 3)
Port 143 – IMAP (Internet Message Access Protocol)
6. Port 21 – FTP (File Transfer Protocol)
7. Port 22 – SSH (Secure Shell)
8. Port 3389 – Távoli asztali protokoll (RDP)
9. 53-as port – DNS (tartománynévrendszer)
10. Port 1194 – OpenVPN (virtuális magánhálózat)
Ezeket a portszámokat különböző célokra használják a hálózatépítésben, és fontosak a különböző típusú hálózati szolgáltatások és alkalmazások beállításához.