A haszonkulcsok minden vállalkozás lényeges szempontjai, mivel azt tükrözik, hogy a vállalat milyen hatékonysággal használja fel erőforrásait a nyereségtermelés érdekében. A haszonkulcsoknak több típusa létezik, köztük a bruttó haszonkulcs, a működési haszonkulcs és a nettó haszonkulcs. A két leggyakrabban összetévesztett haszonkulcs a működési haszonkulcs és a bruttó gyártási haszonkulcs. Bár mindkét haszonkulcs a termelési folyamat különböző szakaszait képviseli, határozott különbségek vannak közöttük.
A bruttó gyártási árrés a gyártott termékek értékesítéséből származó bevétel és az eladott áruk költségei (COGS) közötti különbség. Ez egy vállalat termelési hatékonyságának mérőszáma, és a kizárólag a gyártási folyamatból származó nyereséget jelenti. Ezt az árrést úgy számítják ki, hogy a bruttó nyereséget elosztják az árbevétellel, százalékban kifejezve. A magasabb bruttó gyártási árrés azt jelzi, hogy a vállalat alacsonyabb költséggel állít elő árukat, ami magasabb nyereséget eredményez.
Másrészt a működési árrés a vállalkozás által termelt bevétel és a vállalkozás működtetéséhez felmerülő működési költségek közötti különbség. A működési költségek közé tartoznak a bérek, a bérleti díjak, a közüzemi díjak és egyéb olyan költségek, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a termelési folyamathoz. Ezt az árrést úgy számítják ki, hogy a működési bevételt elosztják a bevételekkel, százalékban kifejezve. A magasabb működési árrés azt jelzi, hogy a vállalat több nyereséget termel az alaptevékenységéből.
A legfontosabb különbség a bruttó gyártási árrés és a működési árrés között az, hogy az előbbi csak a gyártási folyamatot veszi figyelembe, míg az utóbbi a teljes üzleti tevékenységet. A bruttó gyártási árrés a termelési folyamat hatékonyságát méri, míg az üzemi árrés a vállalkozás teljes jövedelmezőségét.
Összefoglalva, az üzemi árrés és a bruttó gyártási árrés közötti különbségek megértése alapvető fontosságú minden üzlettulajdonos vagy befektető számára. Bár mindkét mérőszám fontos egy vállalkozás pénzügyi egészségének értékeléséhez, a termelési folyamat különböző szakaszait képviselik. Mindkét árrés elemzésével az üzlettulajdonos azonosíthatja azokat a területeket, ahol javíthatja a gyártási folyamat hatékonyságát, és optimalizálhatja a teljes üzleti tevékenységét a nagyobb nyereség elérése érdekében.
A működési árrés egy olyan pénzügyi mérőszám, amely a bevételnek azt a százalékát méri, amelyet egy vállalat a működési költségek levonása után keres. A gyártás jó működési árrése az iparágtól, a vállalat méretétől és más tényezőktől, például a verseny szintjétől és a piaci körülményektől függően változhat. A jó működési árrés általánosan elfogadott referenciaértéke a gyártás területén azonban 10-20% körül van.
Ez azt jelenti, hogy minden egyes dollárnyi bevételből a vállalat 10 és 20 cent közötti működési nyereséget termel. A magasabb működési árrés azt jelzi, hogy a vállalat hatékonyabban kezeli a költségeit és nyereséget termel, míg az alacsonyabb működési árrés arra utalhat, hogy a vállalat küzd a költségek ellenőrzésével vagy árképzési nyomással néz szembe.
Fontos megjegyezni, hogy a működési árrés a feldolgozóiparon belül nagymértékben változhat, olyan tényezők alapján, mint a gyártott termékek típusa, a gyártási folyamat összetettsége és az alkalmazott automatizálás szintje. Ezért fontos összehasonlítani az azonos iparágon belüli hasonló vállalatok működési árréseit annak meghatározásához, hogy mi számít jó működési árrésnek.
A működési árrés másik neve az EBIT (kamat- és adófizetés előtti eredmény) árrés. Ez egy olyan pénzügyi mutatószám, amely egy vállalat jövedelmezőségét méri a bevétel azon százalékának kiszámításával, amely a működési költségek, például a bérek, bérleti díjak és közüzemi díjak levonása után, de a kamatok és adók levonása előtt fennmarad. Hasznos mérőszám a befektetők és az elemzők számára egy vállalat működési hatékonyságának és nyereségességének értékeléséhez. A magasabb EBIT-ráta azt jelzi, hogy a vállalat több nyereséget termel a működéséből, ami pozitív jel lehet a befektetők számára.
Az árrés három típusa a pénzügyekben a bruttó árrés, a működési árrés és a nettó árrés.
1. Bruttó árrés: A bruttó árrés a bevétel és az eladott áruk költségeinek (COGS) különbsége. Ezt a bevétel százalékában fejezik ki. A bruttó árrés azt az összeget jelenti, amelyet a vállalat az általa értékesített áruk vagy szolgáltatások előállítási költségeinek levonása után keres. Fontos mérőszám a vállalkozások számára, mivel segít meghatározni a jövedelmezőséget és az árképzési stratégiát.
2. Működési árrés: A működési árrés a bevétel és a működési költségek közötti különbség. Ezt a bevétel százalékában fejezik ki. A működési árrés azt az összeget jelenti, amelyet egy vállalat a működési költségek – beleértve a béreket, bérleti díjakat és egyéb kiadásokat – levonása után keres. A vállalkozások számára kulcsfontosságú mérőszám, mivel segít felmérni hatékonyságukat és jövedelmezőségüket.
3. Nettó árrés: A nettó árrés a bevétel és az összes költség, beleértve az adókat és a kamatokat is, különbsége. Ezt a bevétel százalékában fejezik ki. A nettó árrés azt az összeget jelenti, amelyet egy vállalat az összes kiadás levonása után keres, beleértve az adókat és a kamatfizetéseket is. Ez egy kritikus mérőszám a vállalkozások számára, mivel segít meghatározni az általános jövedelmezőségüket és pénzügyi egészségüket.