A termelési folyamatban a határtermék olyan kulcsfontosságú fogalom, amelyet minden vállalkozónak meg kell értenie. Azt a többletkibocsátást írja le, amely akkor keletkezik, ha egy input, például a munkaerő vagy a tőke egy további egységét hozzáadjuk, miközben a többi inputot változatlanul hagyjuk. A határtermék felhasználható a termelési folyamatban felhasználandó ráfordítások optimális szintjének meghatározására. Lényeges továbbá annak meghatározásához, hogy milyen szintű kibocsátás állítható elő, ha a vállalat növeli a termelési folyamatba bevitt ráfordítások számát.
A határtermék úgy számítható ki, hogy a kibocsátás változását elosztjuk a ráfordítás változásával. Például, ha a kibocsátás 100 egységről 120 egységre nő, amikor egy plusz munkással bővül, akkor ennek a munkásnak a határterméke 20 egység (120-100). A munkaerő határterméke felhasználható a termelési folyamatban felhasználandó munkaerő optimális szintjének meghatározására. A vállalat kiszámíthatja a munkaerő határtermékét minden egyes munkás esetében, és felvehet munkaerőt addig a pontig, ahol a munkaerő határterméke csökkenni kezd.
Amikor a határtermék csökkenni kezd, az azt jelenti, hogy a termelési folyamat csökkenő hozamú. Csökkenő hozam akkor jelentkezik, amikor egy további ráfordítás alacsonyabb határterméket eredményez, mint az előző ráfordítás. Ez a termelési folyamat más inputok korlátozott kapacitásának tulajdonítható. Például, amikor egy vállalat növeli a munkavállalók számát, előfordulhat, hogy nincs elég gép vagy nyersanyag a kereslet kielégítésére, ami a munkaerő határtermékének csökkenéséhez vezet.
A csökkenő hozam jelentős következményekkel járhat egy vállalat számára. Ha egy ráfordítás határterméke csökkenni kezd, az azt jelenti, hogy a vállalat már nem az optimális hatékonysággal működik. Ez a termelési költségek növekedését és a nyereség csökkenését eredményezheti. Ezért a vállalat számára létfontosságú, hogy figyelemmel kísérje a ráfordítások határtermékét annak biztosítása érdekében, hogy optimális hatékonysággal működjön.
Összefoglalva, a határtermék megértése minden vállalkozó számára létfontosságú. Segít a termelési folyamatban felhasználandó ráfordítások optimális szintjének meghatározásában, ami a kibocsátás és a nyereség növekedését eredményezheti. A csökkenő hozam viszont azt jelenti, hogy a termelési folyamat hatékonysága csökken. Ez a termelési költségek növekedését és a nyereség csökkenését eredményezheti. Ezért a vállalatoknak figyelemmel kell kísérniük a ráfordításaik határtermékét annak biztosítása érdekében, hogy optimális szinten működjenek.
A közgazdaságtanban a határtermék azt a többletkibocsátást jelenti, amely akkor keletkezik, ha a termelési folyamathoz egy további egységnyi inputot adunk hozzá. Ezt úgy számítják ki, hogy a kibocsátás változását elosztják a ráfordítás változásával.
A csökkenő határtermék ezzel szemben egy olyan fogalom, amely a határtermék csökkenését írja le, amely akkor következik be, amikor a termelési folyamathoz további egységnyi inputot adunk hozzá. Ez azért következik be, mert ahogy egyre több inputot adunk hozzá, úgy csökken minden egyes további input hatékonysága, ami a teljes kibocsátás csökkenéséhez vezet.
Például, ha egy gyárban 10 munkás dolgozik, és egy termékből naponta 1000 egységet állít elő, egy további munkás hozzáadása a kibocsátást napi 1050 egységre növelheti. Egy másik munkás hozzáadása azonban csak napi 1 080 egységre, egy harmadik munkás hozzáadása pedig csak napi 1 100 egységre növelheti a kibocsátást. Ez a csökkenő határtermék azért következik be, mert a gyár nem rendelkezik elegendő erőforrással vagy helyiséggel a további munkások vagy berendezések hatékony elhelyezéséhez.
A határtermék és a csökkenő határtermék megértése fontos a reklámban és a marketingben, mert segít a vállalkozásoknak optimalizálni termelési folyamataikat és maximalizálni nyereségüket azáltal, hogy meghatározzák a termelésben felhasználandó ráfordítások optimális szintjét.
A határtermék azt a többletkibocsátást jelöli, amely egy adott ráfordítás eggyel több egységének hozzáadásával keletkezik, miközben az összes többi ráfordítás változatlan marad. Egyszerűbben fogalmazva, ez az a kibocsátásnövekedés, amely egy adott ráfordítás, például a munkaerő vagy a nyersanyagok felhasználásának egy egységgel történő növeléséből adódik. Fontos fogalom a közgazdasági elméletben, és gyakran használják az üzleti döntéshozatalban, hogy meghatározzák a termelékenység és a nyereségesség maximalizálása érdekében az erőforrások elosztásának optimális szintjét.
A közgazdaságtanban a csökkenés fogalma a határhaszon vagy az elégedettség csökkenésére utal, amelyet a fogyasztó egy áru vagy szolgáltatás további egységeinek fogyasztásából nyer. Ez azt jelenti, hogy ahogy egy személy egyre többet fogyaszt egy adott termékből vagy szolgáltatásból, a belőle származó további elégedettség vagy hasznosság idővel csökken.
Például, ha valaki megeszik egy szelet pizzát, nagyfokú elégedettséget tapasztalhat. Ha azonban egyre több szeletet eszik, minden egyes további szeletből származó élvezet csökken, míg végül eléri azt a pontot, amikor már elege van, vagy rosszul érzi magát. A csökkenő határhaszon koncepcióját a vállalkozásoknak fontos megérteniük termékeik és szolgáltatásaik árazásakor, mivel hatással lehet a fogyasztói keresletre és a fizetési hajlandóságra.
A csökkenő határhozam a közgazdaságtanban egy olyan fogalom, amely arra a helyzetre utal, amikor egy újabb egységnyi input (például munkaerő, tőke vagy erőforrás) hozzáadása a kibocsátás kisebb növekedését eredményezi, mint az előző egységé. Más szóval, ahogy egyre több erőforrást adunk hozzá, a kibocsátás növekedési üteme végül csökkenni kezd.
Egy reklámmal és marketinggel kapcsolatos példával élve, képzeljük el, hogy egy vállalat úgy dönt, hogy havonta 10%-kal növeli a reklámköltségvetését annak érdekében, hogy több vásárlót vonzzon. Kezdetben ez a reklámköltés-növelés az értékesítés és a bevétel jelentős növekedését eredményezheti. Azonban ahogy a vállalat folytatja a reklámköltségvetés havi növelését, a reklámköltés minden egyes további egységéből származó többletbevétel végül csökkenni kezd.
Ennek az az oka, hogy a hirdetésekkel csak bizonyos számú potenciális vásárlót lehet elérni, és egy bizonyos pont után a vállalat már a legtöbbjüket elérte. Továbbá, ahogy a vállalat telíti a piacot a hirdetéseivel, a hirdetések hatékonysága tekintetében csökkenő megtérüléssel találkozhat.
Annak érdekében, hogy elkerüljék a csökkenő határhozam hatásait a reklámozásban és a marketingben, a vállalatoknak gondosan figyelemmel kell kísérniük kiadásaikat, és arra kell összpontosítaniuk, hogy megtalálják a célközönségük elérésének leghatékonyabb módjait. Ez magában foglalhatja a különböző hirdetési csatornákkal való kísérletezést, különböző hirdetési kreatívok tesztelését, valamint kampányaik folyamatos elemzését és optimalizálását annak biztosítása érdekében, hogy a megfelelő embereket a megfelelő időben érjék el.