Minden vállalkozásban a munkaerő termelékenysége lényeges tényező, amely befolyásolja a szervezet sikerét. A munkatermelékenység mérését segítő két kritikus fogalom a határtermelékenység és az átlagos termelékenység. Bár ez a két fogalom különállónak tűnhet, szorosan kapcsolódnak egymáshoz.
A határtermelékenység azt a többletkibocsátást jelenti, amelyet egy további munkaegység hozzáadásával állítanak elő. Ez a teljes kibocsátás változása, amikor a termelési folyamathoz egy további munkaegységet adunk hozzá, miközben minden más tényezőt változatlanul hagyunk. Másrészt az átlagos termelékenység a teljes kibocsátás osztva a foglalkoztatott munkavállalók teljes számával. Az egyes munkavállalók által előállított átlagos kibocsátás mennyiségét méri.
A határtermelékenység és az átlagos termelékenység közötti kapcsolat egyszerű. Ha a határtermelékenység nagyobb, mint az átlagos termelékenység, akkor a munkaerő átlagos termelékenysége nő. Ennek az az oka, hogy egy további munkavállaló hozzáadása nagyobb mértékben növeli a teljes kibocsátást, mint az egy munkavállalóra jutó átlagos kibocsátás. Ezzel szemben, ha a határtermelékenység kisebb, mint az átlagos termelékenység, egy további munkavállaló hozzáadása csökkenti az átlagos termelékenységet.
Például, ha egy gyár tíz munkással naponta 500 egység árut állít elő, akkor az egy munkásra jutó átlagos termelékenység 50 egység áru. Ha a gyár felvesz egy további munkást, és 60 egység árut állít elő, a tizenegyedik munkás határtermelékenysége 10 egység. A tizenegyedik munkás megnövekedett kibocsátása a munkaerő átlagos termelékenységét 54,5 egységre emeli munkásonként. A határtermelékenység tehát nagyobb, mint az átlagos termelékenység, és egy újabb munkás hozzáadása növeli a munkatermelékenységet.
Ha azonban a gyár felvesz még egy munkást, de a teljes kibocsátás 60 egység marad, a tizenkettedik munkás határtermelékenysége nulla. Ebben az esetben a munkaerő átlagos termelékenysége 50 egységre csökken egy munkásonként, ami azt jelenti, hogy a munkás hozzáadása csökkenti a munkatermelékenységet.
Összefoglalva, a határtermelékenység és az átlagos termelékenység egymástól függő fogalmak, amelyek segítenek a vezetőknek felmérni a munkaerő hatékonyságát egy vállalkozásban. A határtermelékenység és az átlagos termelékenység közötti kapcsolat döntő fontosságú a foglalkoztatandó munkavállalók optimális számának meghatározásában. Ha a határtermelékenység nagyobb, mint az átlagos termelékenység, egy újabb munkavállaló hozzáadása növeli a munkatermelékenységet, és ha a határtermelékenység kisebb, mint az átlagos termelékenység, egy újabb munkavállaló hozzáadása csökkenti a termelékenységet. Ezért a vállalkozásoknak a munkatermelékenység optimalizálása érdekében törekedniük kell a határtermelékenység és az átlagos termelékenység közötti egyensúly fenntartására.
Az MPL és az APL két fontos termelékenységi mérőszám, amelyet a munkavállalók irányításában használnak. Az MPL a „Munka határtermelékenysége”, míg az APL a „Munka átlagos termelékenysége” rövidítése.
Az MPL azt a többletkibocsátást jelenti, amely akkor keletkezik, ha a termelési folyamathoz egy további munkaegységet adunk hozzá, miközben az összes többi ráfordítást változatlanul hagyjuk. Ez azt jelenti, hogy az MPL az utolsó felvett munkavállaló által létrehozott többletkibocsátást méri. Az MPL fontos mérőszám, mert segít a vezetőknek meghatározni a termelésben felhasználandó munkaerő optimális szintjét.
Másrészt az APL az egységnyi munkaerőre jutó kibocsátást méri. Ezt úgy számítják ki, hogy a teljes kibocsátást elosztják a munkavállalók teljes számával. Az APL fontos mérőszám, mert segít a vezetőknek megérteni a munkaerő egészének termelékenységét.
Az MPL és az APL közötti kapcsolat az, hogy mindkettő olyan termelékenységi mérőszám, amelyet a termelésben a munkaerő hatékonyságának mérésére használnak. Az MPL-t egy további munkavállaló határtermelékenységének meghatározására használják, míg az APL-t az összes munkavállaló átlagos termelékenységének mérésére. Ha az MPL nagyobb, mint az APL, az arra utal, hogy egy további munkavállaló hozzáadása növeli a termelékenységet, míg ha az MPL kisebb, mint az APL, az arra utal, hogy egy további munkavállaló hozzáadása csökkenti a termelékenységet.
Összességében az MPL és az APL közötti kapcsolat megértése kulcsfontosságú a vezetők számára ahhoz, hogy megalapozott döntéseket hozzanak a termelésben felhasználandó munkaerő optimális szintjéről, és javítsák a munkaerő általános hatékonyságát.
A határ- és az átlagos termelékenységi görbék, valamint a határ- és az átlagos változó költséggörbék közötti kapcsolatot fontos megérteniük a vezetőknek, mivel ez segít nekik abban, hogy megalapozott döntéseket hozzanak üzleti tevékenységükkel kapcsolatban.
A határtermelékenységi görbe azt a többletkibocsátást mutatja, amely egy további egységnyi munkaerő vagy más változó input hozzáadásával érhető el. Megmutatja, hogy a ráfordítások kis mértékű változása következtében mennyit változik a kibocsátás. Az átlagos termelékenységi görbe ezzel szemben a teljes kibocsátás osztva a felhasznált ráfordítások teljes számával. Megmutatja az egy egységnyi inputra jutó outputot.
Hasonlóképpen, a változó határköltség görbe azt a többletköltséget mutatja, amely a kibocsátás egy további egységének előállítása során keletkezik. Megmutatja, hogy mennyit változik a költség a kibocsátás kis mértékű változása következtében. Az átlagos változó költséggörbe a teljes változó költséget osztva a teljes előállított kibocsátással mutatja. Megmutatja az egységnyi kibocsátásra jutó költséget.
E görbék közötti kapcsolat az, hogy a határtermelékenységi görbe ott metszi az átlagos termelékenységi görbét, ahol az átlagos termelékenység a legnagyobb. Hasonlóképpen, a változó határköltség görbe ott metszi az átlagos változó költség görbét, ahol az átlagos változó költség a minimumon van.
Ez azt jelenti, hogy amikor a marginális termelékenység nagyobb, mint az átlagos termelékenység, az átlagos termelékenységi görbe növekszik, és amikor a marginális termelékenység kisebb, mint az átlagos termelékenység, az átlagos termelékenységi görbe csökken. Hasonlóképpen, amikor a változó határköltség kisebb, mint az átlagos változó költség, az átlagos változó költség görbe csökkenő, és amikor a változó határköltség nagyobb, mint az átlagos változó költség, az átlagos változó költség görbe növekvő.
Ezért a vezetőknek arra kell törekedniük, hogy azon a ponton működjenek, ahol a marginális termelékenység egyenlő a marginális változó költséggel, ami egyben az a pont is, ahol az átlagos termelékenység egyenlő az átlagos változó költséggel. Ennek az az oka, hogy ezen a ponton egy további egységnyi kibocsátás előállításának költsége megegyezik az adott egységből származó többletbevétellel, ami maximalizálja a nyereséget.