A hatékony készletgazdálkodás minden vállalkozás sikeréhez elengedhetetlen, különösen a kiskereskedelemben és a feldolgozóiparban. Az egyik népszerű készletgazdálkodási módszer a FIFO (First-In, First-Out) módszer. A FIFO egy olyan rendszer, amely biztosítja, hogy az elsőként beérkező tételeket elsőként adják el vagy használják fel. Ezt a rendszert általában romlandó áruk, például élelmiszerek és gyógyszerek esetében alkalmazzák, de nem romlandó áruk esetében is alkalmazható. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a FIFO jelentőségét a készletgazdálkodásban, és egy példát mutatunk be az alkalmazására.
A FIFO kulcsfontosságú készletgazdálkodási módszer, mert segít biztosítani, hogy a régebbi tételeket előbb adják el vagy használják fel, mint az újabbakat, csökkentve ezzel a romlás, a lejárat vagy az elavulás kockázatát. Vegyünk például egy élelmiszerboltot, amely banánszállítmányt kap. A banánok mind egyformák, de egyesek frissebbek, mint mások. Ha a bolt a FIFO-módszert alkalmazza, akkor a régebbi banánokat adja el először, így biztosítva, hogy azok nem romlanak meg, mielőtt eladnák őket. Ez csökkenti a pazarlást, és biztosítja, hogy a vásárlók mindig a legfrissebb terméket kapják.
A FIFO-módszer használatának másik előnye, hogy segít a vállalkozásoknak pontos leltárnyilvántartást vezetni. A tételek beérkezési és eladási dátumának nyomon követésével a vállalkozások nyomon követhetik készletszintjeiket és tervezhetik a jövőbeli rendeléseket. Ez segít megelőzni a készletkimaradásokat vagy a túlkínálatot, ami elmaradt értékesítéshez vagy szükségtelen kiadásokhoz vezethet.
A FIFO áruk működésének példája a feldolgozóiparban található. Vegyünk egy olyan vállalatot, amely kozmetikai termékeket gyárt. A vállalat raktára tele van nyersanyagokkal, például illóolajokkal és illatanyagokkal. Ha a vállalat a FIFO-módszert alkalmazza, akkor a legrégebbi nyersanyagokat használja fel először, biztosítva ezzel, hogy azok ne romoljanak meg, vagy ne veszítsék el hatékonyságukat. Ez segít biztosítani, hogy a végtermék a legmagasabb minőségű és állagú legyen.
Összefoglalva, a hatékony készletgazdálkodás minden vállalkozás sikeréhez elengedhetetlen, és a FIFO módszer az egyik legnépszerűbb és leghatékonyabb készletgazdálkodási módszer. Annak biztosításával, hogy a régebbi tételeket adják el vagy használják fel először, a vállalkozások csökkenthetik a pazarlást, pontos készletnyilvántartást vezethetnek, és biztosíthatják, hogy termékeik a legjobb minőségűek legyenek. Ha tehát a leltárkezelés javításának módjait keresi, fontolja meg a FIFO-módszer bevezetését vállalkozásában.
A „FIFO-e az Apple?” kérdés kissé félreérthető, és nem egyértelmű, hogy mit nevezünk FIFO-nak. A kérdés kontextusa és a FIFO (First-In, First-Out) számviteli elve alapján azonban valószínűsíthető, hogy a kérdés arra irányul, hogy az Apple Inc. a FIFO-módszert alkalmazza-e a készletek könyvelésében.
A kérdés megválaszolásához megnézhetjük az Apple pénzügyi kimutatásait és a pénzügyi kimutatásokhoz fűzött megjegyzéseket. A 2020-as pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésében az Apple közzéteszi, hogy a FIFO-módszert alkalmazza készleteinek értékelésére. Konkrétan a vállalat azt állítja:
„A Társaság a készleteket a bekerülési érték (first-in, first-out módszer) vagy a piaci érték közül az alacsonyabb értéken értékeli. A Társaság készleteinek nagy részének bekerülési értékét a FIFO-módszerrel határozza meg.”
Ez a nyilatkozat megerősíti, hogy az Apple a FIFO-módszert alkalmazza készletei nagy részére. A FIFO-módszer feltételezi, hogy az elsőként vásárolt (vagy előállított) tételek az elsőként eladott tételek, így az eladott áruk bekerülési értéke a legrégebbi leltári tételek bekerülési értékén alapul. Ezt a módszert általában olyan iparágakban alkalmazzák, ahol az áruk bekerülési értéke jelentősen változhat, például az elektronikai vagy az élelmiszeripari termékek esetében.
Összefoglalva, az Apple pénzügyi kimutatásai alapján megerősíthetjük, hogy a vállalat a FIFO-módszert használja a készletek könyvelésére.
A LIFO és a FIFO a két leggyakrabban használt készletnyilvántartási módszer. A LIFO az „Last-In, First-Out”, míg a FIFO az „First-In, First-Out” rövidítése.
A LIFO feltételezi, hogy az utoljára vásárolt tételek az elsőként eladott tételek, és ezért az eladott áruk költsége (COGS) a legutóbbi készletbeszerzéseken alapul. Ez magasabb COGS-t, alacsonyabb bruttó nyereséget és alacsonyabb adózott eredményt eredményez. A LIFO-t általában infláció idején használják, mert segít csökkenteni az adóköteles jövedelmet.
Tegyük fel például, hogy egy vállalat widgeteket értékesít, és a következő készleteket vásárolja:
– Január 1.: 100 widget darabonként 5 dollárért
– Február 1.: 200 widget darabonként 6 dollárért
– Március 1.: 150 widget darabonként 7 dollárért
Ha a vállalat áprilisban 300 widgetet ad el, a LIFO szerinti COGS-t a legutóbbi, március 1-jei beszerzés alapján számítják ki. Ezért a COGS 150 widget lesz darabonként 7 dollárért, azaz 1050 dollár.
A FIFO ezzel szemben azt feltételezi, hogy az elsőként vásárolt tételek az elsőként eladott tételek, és ezért a COGS a legrégebbi készletbeszerzésen alapul. Ez alacsonyabb COGS-t, magasabb bruttó nyereséget és magasabb adózott eredményt eredményez. A FIFO-t gyakran használják deflációs időszakokban, mert segít növelni az adóköteles jövedelmet.
A fenti példával élve, ha a vállalat FIFO-t használ, és áprilisban 300 widgetet ad el, akkor a COGS-t a legrégebbi beszerzés alapján számítják ki, ami január 1-je. Ezért a COGS 100 widget lesz darabonként 5 dollárért, plusz 200 widget darabonként 6 dollárért, azaz 1700 dollár.
Összefoglalva, a LIFO és a FIFO két olyan készletnyilvántartási módszer, amelyek jelentős hatással lehetnek a vállalat pénzügyi kimutatásaira és adózott eredményére.