A számvitel és a pénzügyek területén a mérleg az egyik legfontosabb pénzügyi kimutatás, amelyet egy vállalat pénzügyi helyzetének értékelésére használnak. Információt nyújt a vállalat eszközeiről, kötelezettségeiről és saját tőkéjéről. A mérlegben szereplő egyik eszköz a jelzáloggal terhelt épület.
A jelzáloggal terhelt épület olyan ingatlan, amelyet hitel fedezetéül használtak. A hitelt az épület megvásárlásának vagy felújításának finanszírozására használják. Az épületet a hitel biztosítékául zálogba adják, és a hitelezőnek mindaddig követelése van az ingatlanra, amíg a hitel teljes mértékben ki nem fizetésre nem kerül. Ebben a forgatókönyvben az épület tulajdonosának jelzáloghitel-kötelezettsége van, amely a hitelezőnek járó összeg.
A mérlegben a jelzáloggal terhelt épület eszközként szerepel. Az épület értékét a vételárként vagy az ingatlan becsült értékeként tartják nyilván. A jelzáloghitel-kötelezettség a mérlegben kötelezettségként szerepel. Az épület értéke és a hitelezőnek járó összeg közötti különbség a mérlegben saját tőkeként szerepel.
Fontos megjegyezni, hogy a jelzáloggal terhelt épület nem azonos a tehermentes épülettel, amely olyan ingatlan, amelynek tulajdonában nincs hitel vagy zálogjog. A tehermentes épület a mérlegben eszközként szerepel, teljes értéken, kötelezettségek és terhek nélkül.
A mérlegben szereplő jelzáloggal terhelt épület értéke a piaci feltételek, például az ingatlanértékek vagy a kamatlábak változásai alapján ingadozhat. Emellett a jelzálogkötelezettség változásai is befolyásolhatják az épület mérlegben szereplő értékét. Például, ha a tulajdonos visszafizeti a jelzáloghitel egy részét, a mérleg saját tőke része növekedni fog.
Összefoglalva, egy jelzáloggal terhelt épület eszközként szerepelhet a mérlegben, az épület értéke a vételárként vagy becsült értékként, a jelzáloghitel-kötelezettség pedig kötelezettségként. Az épület értéke és a hitelezőnek járó összeg közötti különbözetet saját tőkeként kell kimutatni. A jelzáloggal terhelt épületek mérlegben betöltött szerepének megértése fontos a vállalat pénzügyi helyzetének értékeléséhez és a megalapozott pénzügyi döntések meghozatalához.
A jelzálogot jellemzően nem tekintik eszköznek egy vállalkozás mérlegében. Az eszköz olyan dolog, amely a vállalkozás tulajdonában van, amely értékkel bír, és amely bevételszerzésre használható. A jelzálog viszont olyan kötelezettség, amellyel a vállalkozás tartozik a hitelezőnek. Ez az ingatlan vagy eszköz megvásárlására vagy finanszírozására felvett pénzösszeget jelenti.
A vállalkozás mérlege tartalmazza az eszközöket, a kötelezettségeket és a saját tőkét. Az eszközök a mérleg bal oldalán, míg a kötelezettségek és a saját tőke a jobb oldalon szerepelnek. Az összes eszköznek meg kell egyeznie az összes kötelezettséggel és a saját tőkével, ezt nevezik a számviteli egyenletnek.
Bár a jelzálog nem eszköz, a jelzáloggal finanszírozott ingatlan vagy eszköz eszköz eszköznek tekinthető. Az ingatlan vagy eszköz értéke befektetett eszközként szerepelhet a mérlegben. A befektetett eszköz értékét az eredeti bekerülési értéken kell szerepeltetni, csökkentve a felhalmozott értékcsökkenéssel.
Összefoglalva, bár a jelzálog nem eszköz, a jelzáloggal finanszírozott ingatlan vagy eszköz eszköz eszköznek tekinthető, és szerepelhet a vállalkozás mérlegében.
A jelzáloghitelek a szemlélettől függően eszköznek és forrásnak egyaránt tekinthetők. A hitelfelvevő szemszögéből nézve a jelzáloghitel kötelezettségnek minősül, mivel kötelezettséget jelent a felvett összeg és a kamatok egy bizonyos idő alatt történő visszafizetésére. Ez a kötelezettség hatással lehet a hitelfelvevő hitelpontszámára, és befolyásolhatja a további hitelfelvételi képességét.
A hitelező szempontjából azonban a jelzáloghitel eszköz, mivel kamatfizetés formájában jövedelmet termel. A hitel olyan befektetés, amelytől a hitelező azt várja, hogy idővel megtérül. Ezenkívül a hitelező eladhatja a jelzáloghitelt más befektetőknek, ami további bevételi forrást jelenthet.
Egy új vállalkozás alapításakor a jelzáloghitel hasznos eszköz lehet az ingatlanvásárlás finanszírozására vagy működőtőke biztosítására. Fontos azonban, hogy az üzlettulajdonosok mérlegeljék az adósságfelvétel előnyeit és kockázatait, beleértve azt is, hogy az milyen hatással lehet a vállalat pénzforgalmára és hosszú távú pénzügyi egészségére. Fontos mérlegelni más finanszírozási lehetőségeket is, például tőkebefektetéseket vagy támogatásokat, amelyek a vállalkozás rendelkezésére állhatnak.
Igen, az épületre felvett jelzálog egy új vállalkozás esetében rövid lejáratú kötelezettségnek minősül. A jelzálog olyan hiteltípus, amelyet egy vállalkozás vehet fel egy épület megvásárlására vagy építésének finanszírozására. Mint minden hitelnek, a jelzáloghitelnek is van futamideje – egy meghatározott időszak, amely alatt a vállalkozásnak rendszeresen fizetnie kell a hitelezőnek. Ha a jelzáloghitel futamideje egy évnél rövidebb, akkor a jelzáloghitel rövid lejáratú kötelezettségnek minősül.
A rövid lejáratú kötelezettségek olyan adósságok, amelyeket a vállalkozás várhatóan egy éven belül vagy annál rövidebb időn belül visszafizet. Ide tartozhatnak a fizetendő számlák, rövid lejáratú hitelek és egyéb, hamarosan esedékessé váló kötelezettségek. Mivel egy épületre felvett jelzáloghitel jellemzően több éven keresztül rendszeres kifizetéseket igényel, nem mindig minősül rövid lejáratú kötelezettségnek. Ha azonban a jelzáloghitel futamideje egy évnél rövidebb, vagy ha a vállalkozás várhatóan egy éven belül visszafizeti, akkor az rövid lejáratú kötelezettségnek minősül.
Egy új vállalkozás számára fontos, hogy nyomon kövesse kötelezettségeit, beleértve az épületein lévő jelzáloghiteleket is. Ez az információ hasznos lesz a pénzügyi kimutatások készítésekor, a pénzforgalom nyomon követésekor, valamint a jövőbeli beruházásokkal és kiadásokkal kapcsolatos döntések meghozatalakor.