Egy termék megvásárlásakor a fogyasztók gyakran fontos tényezőnek tekintik a jótállást a döntési folyamat során. A garancia biztonságérzetet ad nekik, mivel tudják, hogy ha egy bizonyos időszakon belül bármi baj történik a termékkel, akkor azt megjavíttatják vagy kicserélik. A garanciák azonban nem mindig egyértelműek, és az egyik szempont, amely zavaró lehet, az amortizáció fogalma.
Az amortizáció az a folyamat, amelynek során egy termék költségét eloszlatják annak hasznos élettartama alatt. Ha például 20 000 dollárért vásárol egy autót, és tíz évig tervezi használni, akkor az autó költségét úgy amortizálhatja, hogy a 20 000 dollárt elosztja tízzel, ami évi 2000 dollárt ad. Ez azt jelenti, hogy minden évben 2000 dollárt használ fel az autó értékéből.
A garancia esetében az amortizációt arra használják, hogy meghatározzák, hogy a garancia értékéből mennyi fogyott el az idő múlásával. Ez azért fontos, mert sok garancia időarányos, ami azt jelenti, hogy a fedezet összege idővel csökken. Ha például egy termékre hároméves garanciát vásárol, akkor az első évben a javítási vagy csereköltségek 100%-át, a második évben 50%-át, a harmadik évben pedig 25%-át fedezi.
A garancia amortizációjának kiszámításához ismernie kell a garancia időtartamát, a termék költségét és az arányosítási ütemtervet. Tegyük fel, hogy vásárolt egy 1000 dolláros számítógépet kétéves garanciával, amely az első évben 100%-ban, a második évben pedig 50%-ban fedezi a javítást vagy cserét. Az első év amortizációjának kiszámításához a számítógép árát el kell osztania a garancia időtartamával, ami 500 dollárt ad. Ez azt jelenti, hogy az első évben a garancia értéke 500 dollár.
A második évben figyelembe kell vennie az arányosítási ütemtervet. Mivel a garancia a második évben a javítás vagy csere 50%-át fedezi, a számítógép árát meg kell szoroznia 50%-kal, ami 500 $-t ad. Ezt az összeget elosztja a garancia időtartamával, ami 250 dollárt ad. Ez azt jelenti, hogy a második évben a garancia értéke 250 dollár.
Ha megértjük, hogyan kell kiszámítani a garancia amortizációját, a fogyasztók megalapozott döntést hozhatnak arról, hogy vásároljanak-e kiterjesztett garanciát, és hogy a részarányos garancia elegendő értéket nyújt-e a pénzükért. Fontos megjegyezni, hogy nem minden garancia arányosítható, ezért fontos, hogy vásárlás előtt figyelmesen olvassa el a feltételeket.
A jótállási költség az a költség, amelyet a vállalat várhatóan a hibás termékek javításával vagy cseréjével kapcsolatban visel, amelyekre a vásárlóknak nyújtott jótállás vonatkozik. A jótállási költség kiszámításához meg kell becsülni a jótállási időszak alatt szükséges javítások vagy cserék teljes költségét. Az alábbiakban a garanciális költségek kiszámításának lépéseit ismertetjük:
1. Határozza meg a jótállási időszakot: Az első lépés a jótállási időszak hosszának meghatározása. Ez az az időszak, amely alatt a vállalat felelős a termék javításáért vagy cseréjéért, ha az hiba miatt meghibásodik.
2. Becsülje meg a várható meghibásodási arányt: A következő lépés a termék várható meghibásodási arányának becslése. Ez történeti adatokon vagy iparági szabványokon alapulhat. Ha például a hasonló termékek meghibásodási aránya 5%, akkor a vállalat ezt használhatja becslésként a saját termékére.
3. Becsülje meg a javítás vagy csere átlagos költségét: A vállalatnak meg kell becsülnie a hibás termék javításának vagy cseréjének átlagos költségét. Ez alapulhat a tényleges javítási költségeken vagy a szolgáltatók becslésein.
4. Számítsa ki a garanciális tartalékot: A garanciális céltartalék az az összeg, amelyet a vállalat a pénzügyi kimutatásaiban elkülönít a javítások vagy cserék várható költségeinek fedezésére a garanciális időszak alatt. Ezt úgy számítják ki, hogy a várható meghibásodási arányt megszorozzák a javítások vagy cserék átlagos költségével, majd ezt megszorozzák a jótállási időszak alatt értékesített egységek számával.
Például, ha egy vállalat 10.000 darabot értékesít 1 éves jótállási idővel, és 5%-os meghibásodási arányra számít, 50 $ átlagos javítási költséggel, akkor a jótállási céltartalék összege a következő:
Ez azt jelenti, hogy a vállalatnak 25 000 dollárt kell elkülönítenie a pénzügyi kimutatásaiban a garanciális időszak alatt értékesített termékek várható garanciális költségeinek fedezésére.
A garanciális kötelezettség az a becsült pénzösszeg, amelyet a vállalat várhatóan ki fog fizetni a jövőben a garanciális időszak alatt eladott termékek javítására vagy cseréjére. A garanciális kötelezettség kiszámításához a vállalatnak meg kell becsülnie az egyes termékek garanciális időszak alatti szervizelésének várható költségeit, figyelembe véve a hibák vagy meghibásodások előfordulásának valószínűségét, valamint a termék javításának vagy cseréjének költségeit.
A jótállási kötelezettség kiszámításához a következő lépéseket lehet megtenni:
1. Határozza meg a jótállási időszakot: A jótállási időszak az az időszak, amely alatt a vállalat köteles a termékeihez ügyféltámogatást vagy szervizszolgáltatást nyújtani.
2. Becsülje meg az egyes termékek szervizelésének várható költségeit: Ez magában foglalja a termék garanciális időszak alatti javításának vagy cseréjének becsült költségét. A költségnek tartalmaznia kell a munkaerő, az alkatrészek és a termék szervizelésével kapcsolatos bármely más költséget.
3. Becsülje meg a hibák vagy meghibásodások előfordulásának valószínűségét: Ez magában foglalja a múltbeli adatok vagy piackutatás elemzését annak megbecslésére, hogy a termékben a jótállási időszak alatt milyen valószínűséggel fordulnak elő hibák vagy meghibásodások.
4. Számítsa ki a jótállási időszak alatt értékesített összes termék szervizelésének várható költségét: Ennek során az egyes termékek szervizelésének várható költségét meg kell szorozni a jótállási időszak alatt értékesített termékek becsült számával.
5. Módosítsa a becsült jótállási kötelezettséget a termék tervezésében, minőségében vagy más, a jótállási költségeket befolyásoló tényezőkben bekövetkezett változásokra.
6. A becsült garanciális kötelezettséget a társaság mérlegében kötelezettségként tüntesse fel.
A jótállási kötelezettség kiszámításával a vállalat biztosíthatja, hogy megfelelő pénzeszközökkel rendelkezzen az esetleges jótállási igények fedezésére, ami segíthet fenntartani az ügyfelek elégedettségét és minimalizálni az üzleti kockázatot.