A jövedelem-kiadás modell egy makrogazdasági eszköz, amely segít a közgazdászoknak értékelni a gazdaság bevételei és kiadásai közötti kapcsolatot. Emellett betekintést nyújt abba is, hogy a kormányzati kiadások és adók változásai hogyan befolyásolhatják a gazdaság egészét. Egyszerűbben fogalmazva, a jövedelem-kiadás modell egy számviteli azonosság, amely kimondja, hogy egy gazdaságban a teljes kibocsátásnak (jövedelem) meg kell egyeznie a teljes kiadással (kiadás). Ez a modell alapvető eszköz a politikai döntéshozók és közgazdászok számára, akik olyan makrogazdasági kérdéseket tanulmányoznak, mint az infláció, a gazdasági növekedés és a recesszió.
A modell az aggregált kereslet fogalmán alapul, amely a fogyasztók, a vállalkozások és a kormányzat által adott árszinten megvásárolni kívánt áruk és szolgáltatások teljes mennyiségét jelenti. Az aggregált kereslet négy összetevőből áll: fogyasztói kiadások, üzleti beruházások, kormányzati kiadások és nettó export. A fogyasztói kiadások az aggregált kereslet legnagyobb összetevője, az összes kiadás mintegy kétharmadát teszik ki. Az üzleti beruházások közé tartoznak a gépekre, berendezésekre és építményekre fordított kiadások. A kormányzati kiadások a szövetségi, állami és helyi önkormányzatok által árukra és szolgáltatásokra fordított kiadásokat jelentik. A nettó export a kivitel (más országokba eladott áruk és szolgáltatások) és a behozatal (más országokból vásárolt áruk és szolgáltatások) különbözetére utal.
A jövedelem-kiadási modell szerint a teljes kibocsátás (Y) egyenlő a fogyasztói kiadások (C), az üzleti beruházások (I), a kormányzati kiadások (G) és a nettó export (NX) összegével. Egyenlet formájában ez a következőképpen fejezhető ki: Y = C + I + G + NX. Ezt az egyenletet nemzeti jövedelmi azonosságnak is nevezik.
A modell figyelembe veszi az adók és a transzferfizetések (például a társadalombiztosítás és a jólét) gazdaságban betöltött szerepét is. Az adók csökkentik a rendelkezésre álló jövedelmet (az adók utáni jövedelmet), és ezért csökkentik a fogyasztói kiadásokat. A transzferfizetések növelik a rendelkezésre álló jövedelmet, és ezért növelik a fogyasztói kiadásokat. A jövedelem-kiadási modell ezeket a tényezőket úgy építi be az egyenletbe, hogy a fogyasztói kiadásokhoz (C) levonja az adókat (T) és hozzáadja a transzferfizetéseket (TR). Az egyenlet így Y = C + I + G + NX – T + TR.
A jövedelem-kiadási modell egyik legfontosabb felismerése, hogy a kormányzati kiadások és adók változásai befolyásolhatják a gazdasági tevékenység általános szintjét. Ha például a kormány növeli az infrastrukturális projektekre, például autópályák vagy hidak építésére fordított kiadásokat, ez növeli az aggregált keresletet, és a kibocsátás és a foglalkoztatás növekedéséhez vezet. Hasonlóképpen, ha a kormány csökkenti az adókat, az növeli a rendelkezésre álló jövedelmet és a fogyasztói kiadások növekedéséhez vezet, ami szintén növeli az aggregált keresletet és a kibocsátást. Másrészt, ha a kormány csökkenti a kiadásokat vagy növeli az adókat, az csökkenti az aggregált keresletet, és a kibocsátás és a foglalkoztatás csökkenéséhez vezet.
Összefoglalva, a jövedelem-kiadás modell alapvető eszköz egy gazdaság jövedelme és kiadásai közötti kapcsolat megértéséhez. Ez a modell betekintést nyújt abba, hogy a kormányzati kiadások és adók változásai hogyan befolyásolhatják a gazdasági tevékenység általános szintjét. A jövedelem-kiadási modell használatával a közgazdászok és a politikai döntéshozók jobban megérthetik a gazdaságot érintő makrogazdasági kérdéseket, és olyan politikákat dolgozhatnak ki, amelyek elősegítik a gazdasági növekedést és stabilitást.
A bevételi és kiadási képlet egy alapvető számviteli egyenlet, amely egy vállalkozás pénzügyi tranzakcióit ábrázolja. Más néven eredménykimutatásnak vagy nyereség- és veszteségkimutatásnak is nevezik. A képlet a következő:
Bevétel = Bevétel – Kiadások
A bevétel a vállalkozás által az áruk vagy szolgáltatások értékesítéséből származó bevétel. A kiadások azok a költségek, amelyek a vállalkozásnál felmerülnek, hogy ezt a bevételt megteremtse. A bevétel és a kiadások közötti különbség a vállalkozás nyeresége vagy vesztesége. Ha a bevétel nagyobb, mint a kiadás, akkor a vállalkozás nyereséget ért el. Ha a kiadások nagyobbak, mint a bevételek, akkor a vállalkozás veszteséges.
A bevételi és kiadási képlet fontos eszköz a vállalkozások számára pénzügyi teljesítményük nyomon követéséhez. A bevételek és kiadások kiszámításával a vállalkozások meghatározhatják jövedelmezőségüket, és megalapozott döntéseket hozhatnak a jövőbeli beruházásokról és kiadásokról. A befektetők és a hitelezők is használják, hogy értékeljék egy vállalkozás pénzügyi egészségi állapotát és meghatározzák hitelképességét.
A kiadási megközelítés egy olyan módszer egy ország bruttó hazai termékének (GDP) kiszámítására, amely az ország határain belül felmerülő összes kiadást összeadja. A kiadási megközelítést négy kategória alkotja:
1. Személyi fogyasztási kiadások (PCE): Ez a kategória tartalmazza a háztartások által árukra és szolgáltatásokra, például élelmiszerre, ruházatra, lakhatásra és egészségügyi ellátásra fordított összes kiadást.
2. Bruttó hazai magánberuházások (GPDI): Ez a kategória tartalmazza a vállalkozások összes kiadását beruházási javakra, például gépekre és berendezésekre, valamint az építési projektekre és a készletváltozásokra fordított kiadásokat.
3. Kormányzati fogyasztási kiadások és bruttó beruházások (GCEGI): Ez a kategória tartalmazza a kormányzat által árukra és szolgáltatásokra, például védelemre, oktatásra és infrastruktúrára fordított összes kiadást.
4. Áruk és szolgáltatások nettó exportja: Ez a kategória tartalmazza az ország által exportált összes áru és szolgáltatás értékét mínusz az ország által importált összes áru és szolgáltatás értékét.
Ha ezeket a kategóriákat összeadjuk, teljes képet kaphatunk az ország határain belül felmerülő összes kiadásról, amelyből a GDP kiszámítható.