A készletadó a vállalkozások által raktáron tartott áruk és anyagok értékére kivetett adó. Ez egyfajta vagyonadó, amelyet a vállalkozás által egy meghatározott időpontban tartott készletekre vetnek ki. Az adó célja a helyi önkormányzatok bevételeinek növelése, és általában évente állapítják meg. Nem minden vállalkozásnak kell azonban készletadó-bevallást benyújtania. Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy kinek és miért kell leltáradót bevallania.
A leltáradóra vonatkozó törvények államonként eltérőek, ezért fontos, hogy a helyi adóhatóságnál tájékozódjon a konkrét szabályokról és követelményekről. Általában azoknak a vállalkozásoknak kell leltáradó-bevallást benyújtaniuk, amelyek értékesítésre vagy a rendszeres működésük során történő felhasználásra szánt készletet tartanak. Ide tartoznak többek között a kiskereskedők, a nagykereskedők, a gyártók és a forgalmazók.
A leltáradó általában a vállalkozás által tartott leltár teljes értékén alapul, amelyet úgy határoznak meg, hogy az egyes tételek mennyiségét megszorozzák azok valós piaci értékével. A valós piaci értéket általában a tétel eladási ára vagy a tétel beszerzési költsége határozza meg. Az adó mértéke államonként változik, és a készletérték töredék százalékától a készletérték több százalékáig terjedhet.
Egyes államokban az alacsony leltárértékkel rendelkező vagy a „just-in-time” leltárkezelési rendszert alkalmazó vállalkozások mentesülhetnek a leltáradó alól. Emellett egyes államok mentességet vagy kedvezményes adókulcsokat biztosíthatnak bizonyos típusú készletekre, például nyersanyagokra vagy tranzitárukra. Fontos, hogy megértse az Ön államának konkrét szabályait és előírásait annak megállapításához, hogy vállalkozása mentesül-e a leltáradó alól.
A leltáradó-bevallás benyújtásának elmulasztása szankciókat és kamatterheket vonhat maga után, ezért fontos, hogy megfeleljen a követelményeknek. A büntetések jelentősek lehetnek, és bírságokat, kamatterheket, sőt egyes esetekben akár büntetőjogi vádakat is magukban foglalhatnak.
Összefoglalva, az értékesítésre vagy felhasználásra készletet tartó vállalkozásoknak általában leltáradó-bevallást kell benyújtaniuk. Az adó alapja a vállalkozás által tartott készlet teljes értéke, és az adó mértéke államonként változik. Egyes vállalkozások vagy készletfajták esetében azonban lehetnek mentességek vagy kedvezményes adókulcsok. Fontos, hogy megértse az Ön államának konkrét szabályait és előírásait annak meghatározásához, hogy az Ön vállalkozása köteles-e leltáradó-bevallást benyújtani.
Leltárjelentést általában a fizikai termékeket értékesítő vállalkozásoknak kell tenniük, függetlenül attól, hogy egyéni vállalkozóként, társas vállalkozásként, társaságként vagy LLC-ként működnek. Konkrétan azoknak a vállalkozásoknak, amelyek leltárt vezetnek az eladásra szánt árukból, adózási és számviteli célokból be kell jelenteniük a leltárkészletüket. Ide tartoznak a kiskereskedők, nagykereskedők, gyártók és más, fizikai árukat készleten tartó vállalkozások. Ezenkívül az eredményszemléletű számviteli módszert alkalmazó vállalkozásoknak a számviteli időszak végén kell jelenteniük a készletet. A leltár pontos jelentésének elmulasztása az Internal Revenue Service (IRS) és más szabályozó ügynökségek által kiszabott büntetéseket és bírságokat eredményezhet. Ezért fontos, hogy a vállalkozások pontos leltárnyilvántartást vezessenek, és konzultáljanak adószakértővel vagy könyvelővel a jelentési követelményeknek való megfelelés biztosítása érdekében.
A leltár a vállalkozás eszközének minősül, és a vállalkozás jövedelmének részeként adózik. A készlet megadóztatásának oka, hogy a készletet a vállalkozás adóköteles jövedelmének kiszámításakor az eladott áruk költségének (COGS) részeként veszik figyelembe. Amikor egy vállalkozás árut ad el a vevőknek, a készlet értéke átkerül a COGS-be, amelyet a vállalkozás bevételéből vonnak le az adóköteles jövedelem meghatározásához. Ez a levonás csökkenti az adóköteles jövedelem összegét.
Emellett az Internal Revenue Service (IRS) megköveteli a vállalkozásoktól, hogy nyomon kövessék készleteiket, és adóbevallásuk részeként jelentse azokat. Az IRS a készletet a vállalkozás eszközének tekinti, és azt a vállalkozás adóköteles jövedelmének kiszámításakor figyelembe kell venni. Ez azt jelenti, hogy a készlet értéke szerepel a vállalkozás nettó jövedelmének kiszámításakor, amely adóköteles.
Összességében a vállalkozások a készlet után adóznak, mivel azt a jövedelmük részének és a vállalkozásuk eszközének tekintik. A készletek nyomon követésével és jelentésével a vállalkozások csökkenthetik adóköteles jövedelmüket, és biztosíthatják az IRS előírásainak való megfelelést.
Az Internal Revenue Service (IRS) leltárnak tekinti azokat az árukat vagy anyagokat, amelyeket egy vállalkozás vásárol vagy állít elő a vevőknek történő értékesítés céljából. Ide tartozhatnak a nyersanyagok, a befejezetlen termelésben lévő tételek és az értékesítésre tartott késztermékek. A készlet egy vállalkozás számára eszköznek minősül, és a mérlegben forgóeszközként szerepel.
Az IRS megköveteli a vállalkozásoktól, hogy adózási célokból nyilvántartást vezessenek a készleteikről. Ez magában foglalja a készlet értékelését minden év elején és végén, valamint az év során az eladott áruk költségének (COGS) kiszámítását. A COGS-t a vállalkozás bruttó nyereségének meghatározására használják, amelyet aztán az adóköteles jövedelem kiszámításához használnak.
A vállalkozások különböző módszereket használhatnak a készleteik értékelésére, többek között a FIFO (FIFO) módszert, a LIFO (Last-in, First-out) módszert és a súlyozott átlagköltség módszert. A módszer megválasztása befolyásolhatja a készlet értékét, és ezáltal a COGS-t és a bruttó nyereséget.
A vállalkozások számára fontos, hogy megfelelően kezeljék készleteiket és pontos nyilvántartást vezessenek adózási célokból. Ennek elmulasztása büntetéseket és bírságokat vonhat maga után az IRS részéről.