A készletértékelés a fizikai termékekkel foglalkozó vállalkozások számvitelének lényeges eleme. A vállalat különböző módszereket alkalmazhat a készletek értékelésére, a két legelterjedtebb a FIFO (First-In, First-Out) és a LIFO (Last-In, First-Out). Mindegyik módszernek megvannak az előnyei és hátrányai, és a módszer kiválasztása jelentős hatással lehet a vállalat nyereségadójára.
A FIFO a készletek értékelésének olyan módszere, amely azon a feltételezésen alapul, hogy az elsőként vásárolt tételek az elsőként eladott tételek. Ez azt jelenti, hogy az eladott áruk költségét (COGS) a készletben lévő legrégebbi tételek bekerülési értéke alapján számítják ki. Ezzel szemben a LIFO azt feltételezi, hogy az utoljára vásárolt tételek az elsőként eladott tételek, ami azt eredményezi, hogy a COGS-t a készletben lévő legújabb tételek bekerülési értéke alapján számítják ki.
Az alkalmazott készletértékelési módszer jelentős hatással lehet a vállalat nyereségadójára, mivel befolyásolja a kimutatott adóköteles jövedelem összegét. Az emelkedő árak időszakában a LIFO általában alacsonyabb adóköteles jövedelmet eredményez, mivel a COGS a magasabb, újabb árakon alapul. Ezzel szemben a FIFO magasabb adóköteles jövedelmet eredményez, mivel a COGS az alacsonyabb, régebbi árakon alapul.
A készletértékelési módszerek adóra gyakorolt hatása azonban túlmutat a COGS-en. A módszer megválasztása befolyásolhatja a készletek mérlegben szereplő értékét is, ami hatással lehet a fizetett adók összegére. Például az emelkedő árak időszakában a LIFO alacsonyabb készletértéket eredményezhet a mérlegben, mivel a régebbi, alacsonyabb árú tételeket feltételezhetően először értékesítik. Ez alacsonyabb adóköteles jövedelmet és alacsonyabb adószámlát eredményezhet. Ezzel szemben a FIFO magasabb készletértéket eredményezhet a mérlegben, mivel az újabb, magasabb árú tételek feltételezhetően a készletben vannak. Ez magasabb adóköteles jövedelmet és magasabb adóterhet eredményezhet.
Összefoglalva, a készletértékelési módszer megválasztása jelentős hatással lehet egy vállalat nyereségadójára. Míg a LIFO alacsonyabb adókat eredményezhet az emelkedő árak időszakában, nem biztos, hogy minden vállalkozás számára ez a legjobb módszer, mivel a készletek alacsonyabb értékét eredményezheti a mérlegben. A vállalatok számára elengedhetetlen, hogy mérlegeljék az egyes módszerek előnyeit és hátrányait, és az üzleti igényeiknek legmegfelelőbbet válasszák. Emellett fontos megjegyezni, hogy az Internal Revenue Service (IRS) speciális szabályokkal és előírásokkal rendelkezik a készletértékelési módszerekre vonatkozóan, és a vállalatoknak be kell tartaniuk ezeket az előírásokat az adóbevallásuk során.
A LIFO (Last-In, First-Out) és a FIFO (First-In, First-Out) olyan készletnyilvántartási módszerek, amelyeket a vállalkozások az eladott áruk költségének (COGS) és a zárókészletnek a kiszámítására használnak pénzügyi és adóbevallási célokra.
Adózási célokra a LIFO jobb lehet, mint a FIFO, mivel lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy csökkentsék az adóköteles jövedelmüket azáltal, hogy a COGS kiszámításához a legfrissebben vásárolt készletelemeket használják. Ez a módszer azt feltételezi, hogy a készlethez utoljára hozzáadott tételek az elsőként eladott tételek, ami alacsonyabb nyereséget és alacsonyabb adókötelezettséget eredményezhet.
Másrészt a FIFO azt feltételezi, hogy a készlethez elsőként hozzáadott tételek az elsőként eladott tételek, ami magasabb nyereséget és magasabb adókötelezettséget eredményezhet.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a LIFO-t egyes országok adótörvényei nem mindig engedélyezik, és még ha engedélyezett is, a vállalkozásoknak a LIFO alkalmazásakor be kell tartaniuk bizonyos IRS-előírásokat. Ezenkívül az egyik készletnyilvántartási módszerről egy másikra való áttérés jelentős pénzügyi következményekkel járhat, és előzetes jóváhagyást igényelhet az IRS-től.
Ezért a vállalkozásoknak konzultálniuk kell egy képzett adószakértővel vagy könyvelővel, hogy meghatározzák az adott helyzetüknek legmegfelelőbb készletnyilvántartási módszert, és biztosítsák az adótörvényeknek és -szabályoknak való megfelelést.
A FIFO, amely a „first in, first out” rövidítése, egy olyan készletgazdálkodási módszer, amelyet a vállalkozások a készletek nyilvántartására és az eladott áruk költségének (COGS) meghatározására használnak. E módszer szerint az elsőként vásárolt vagy előállított tételeket tekintik az elsőként eladott tételeknek, és e tételek bekerülési értékét használják a COGS kiszámításához.
A FIFO alkalmazása jelentős hatással lehet egy vállalkozás nyereségére és adózására. Különösen, ha az árak emelkednek, a FIFO alkalmazása magasabb nyereséget és magasabb adókat eredményezhet. Ennek az az oka, hogy a FIFO szerinti eladott áruk költsége a régebbi, alacsonyabb árú készleten alapul, míg az újabb, magasabb árú készlet értékét a fennmaradó készlet értékének kiszámításához használják. Ennek eredményeképpen az önköltség alacsonyabb, a bruttó nyereség pedig magasabb, ami magasabb nyereséghez és magasabb adókhoz vezethet.
Ezzel szemben, ha az árak csökkennek, a FIFO alkalmazása alacsonyabb nyereséget és alacsonyabb adókat eredményezhet. Ennek az az oka, hogy a FIFO esetében az eladott áruk költsége a régebbi, magasabb árú készleten alapul, míg az újabb, alacsonyabb árú készlet értékét a fennmaradó készlet értékének kiszámításához használják. Ennek eredményeként az önköltség magasabb, a bruttó nyereség pedig alacsonyabb, ami alacsonyabb nyereséghez és alacsonyabb adókhoz vezethet.
Összefoglalva, a FIFO alkalmazása jelentős hatással lehet egy vállalkozás nyereségére és adójára, a piaci árváltozások irányától függően. Fontos, hogy a vállalkozások gondosan mérlegeljék a készletgazdálkodási módszereiket és a lehetséges adóvonzatokat, amikor a készleteikkel kapcsolatos döntéseiket meghozzák.