A készletgazdálkodás minden vállalkozás egyik legfontosabb szempontja, és ugyanilyen fontos a készletértékelés helyes módszerének megválasztása is. Két általánosan használt módszer a nettó és az abszolút leltár. Mindkét módszernek megvannak a maga előnyei és hátrányai, és a megfelelő módszer kiválasztása a vállalkozás és a készlet jellegétől függ.
A nettó leltár a teljes leltárértékből az eladott áruk költségének (COGS) levonása utáni leltárértéket jelenti. Ez a módszer a nagy forgalmú és folyamatosan változó árakkal rendelkező vállalkozások számára hasznos. Például egy olyan kiskereskedelmi üzlet, amely szezonális termékeket, például ruhákat vagy dekorációkat értékesít, hasznosabbnak találhatja a nettó leltárt. E módszer alkalmazásával a vállalkozás pontosabban nyomon követheti a készletértéket, és ennek megfelelően módosíthatja az árakat.
Másrészt az abszolút leltár a levonások nélküli leltárértékre utal. Ez a módszer olyan vállalkozások számára hasznos, amelyek alacsony fluktuációs rátával és stabil árakkal rendelkeznek. Például egy gépeket gyártó gyártó vállalat számára hasznosabb lehet az abszolút leltár. E módszer alkalmazásával a vállalkozás pontosabban nyomon követheti a készletértéket, és megalapozott döntéseket hozhat a termeléssel és az árképzéssel kapcsolatban.
A nettó leltár egyik előnye, hogy pontosabb képet ad a készletértékről. A COGS levonásával a vállalkozások pontosabban nyomon követhetik a készletértéket, és megalapozott döntéseket hozhatnak az árképzéssel és a készletfeltöltéssel kapcsolatban. Ez a módszer azonban nem biztos, hogy alkalmas olyan vállalkozások számára, amelyeknek alacsony a fluktuációs rátája vagy stabilak az áraik, mivel nem biztos, hogy pontosan tükrözi a készlet valós értékét.
Az abszolút leltár viszont stabilabb és következetesebb leltárértéket biztosít. Ez a módszer olyan vállalkozások számára hasznos, amelyek alacsony fluktuációs rátával és stabil árakkal rendelkeznek. Azonban előfordulhat, hogy nem tükrözi pontosan a készlet valós értékét azon vállalkozások esetében, amelyeknek magas a fluktuációs rátájuk vagy folyamatosan változó áraik vannak.
Összefoglalva, a készletértékelés megfelelő módszerének kiválasztása a vállalkozás és a készlet jellegétől függ. Mind a nettó, mind az abszolút leltárnak megvannak a maga előnyei és hátrányai, és a vállalkozásoknak alaposan meg kell fontolniuk, hogy melyik módszer a legjobb számukra. Végső soron a cél a készlet pontos nyomon követése és kezelése a megalapozott üzleti döntések meghozatala érdekében.
Az abszolút variancia-leltár a készletgazdálkodásban használt módszer a tényleges készletszintek és a várható készletszintek közötti különbség mérésére. Ezt az eltérést abszolút értékben fejezik ki, ami azt jelenti, hogy ez egy pozitív szám, amely azt jelzi, hogy a tényleges készlet milyen mértékben tér el a várt készlettől.
Az abszolút varianciakészletet úgy számítják ki, hogy a tényleges készletszintből kivonják a várható készletszintet, ami az abszolút varianciát eredményezi. Ezt az eltérést számos tényező okozhatja, például pontatlan előrejelzés, lopás, elszámolási hiba vagy a készlet sérülése.
Az abszolút variancia leltár rendszeres mérésével a vállalkozások azonosíthatják az eltéréseket a leltárkezelési folyamataikban, és korrekciós intézkedéseket tehetnek a pontosság javítása és a pazarlás csökkentése érdekében. Ez segíthet pénzt megtakarítani, javíthatja az ügyfelek elégedettségét és növelheti a működési hatékonyságot.
Összességében az abszolút eltérés-leltár értékes eszköz a vállalkozások számára a készletszintek nyomon követéséhez és annak biztosításához, hogy hatékonyan kezeljék készleteiket.
Az abszolút leltárpontosság a vállalkozás rendelkezésére álló leltáradatok vagy információk pontosságára utal. Azt méri, hogy a nyilvántartott készletszintek mennyire egyeznek meg a tényleges fizikai készletszintekkel. Más szóval, ez azt jelenti, hogy a vállalkozás készletnyilvántartása mennyire tükrözi a tényleges készletet.
Az abszolút leltárpontosság fenntartása létfontosságú azon vállalkozások számára, amelyek készletszintjeik nyomon követésében a készletgazdálkodási rendszerekre támaszkodnak. Ez azért van így, mert a készletpontosság közvetlenül befolyásolja a vállalkozás azon képességét, hogy megfeleljen a vevői igényeknek, és elkerülje a készletkimaradásokat vagy a túlkínálatot. A pontatlan készletnyilvántartás elmaradt eladásokhoz, a felesleges készlet miatt megnövekedett költségekhez és a vásárlói elégedettség csökkenéséhez vezethet.
Az abszolút leltárpontosság eléréséhez szigorú leltárellenőrzési eljárásokra van szükség, például rendszeres fizikai számlálásra és egyeztetésre, vonalkódolvasásra és automatizált leltárkezelő rendszerekre. A leltáradatok rendszeres ellenőrzése és felülvizsgálata segíthet az eltérések azonosításában, és lehetővé teszi az időben történő korrekciókat.
Összességében az abszolút leltárpontosság a sikeres leltárkezelés lényeges eleme, és jelentős hatással lehet egy vállalkozás eredményére.
Az abszolút nettó összeg egy olyan típusú bérleti szerződés, amelyben a bérlő felelős az ingatlannal kapcsolatos összes költségért, beleértve az adókat, a biztosítást, a karbantartást és a javításokat. Ez azt jelenti, hogy a bérbeadó nem felel az ingatlannal kapcsolatos költségekért, és a bérlő viseli ezeknek a kiadásoknak a teljes terhét. Az abszolút nettó bérleti szerződések gyakoriak a kereskedelmi ingatlanok esetében, ahol a bérlőknek szükségük lehet arra, hogy a helyiséget saját igényeikhez igazítsák, és ahol az ingatlan fenntartásának költségei jelentősek lehetnek. Az abszolút nettó bérleti szerződések a bérlők számára a legdrágább bérleti típusnak számítanak, ugyanakkor a legnagyobb mértékű ellenőrzést és rugalmasságot kínálják. Fontos, hogy a bérlők az aláírás előtt gondosan áttanulmányozzák az abszolút nettó bérleti szerződés feltételeit, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy megértették a megállapodásból eredő kötelezettségeiket és felelősségüket.