A készletgazdálkodás minden sikeres vállalkozás gerince. A megfelelő mennyiségű készlet megléte dönthet a vállalat jövedelmezőségéről. Azonban nem minden készlet egyenlő. A készleteknek két fő típusa van: a közvetlen anyagkészlet és az árukészlet. Bár hasonlóan hangzanak, határozott különbségek vannak közöttük, amelyeket fontos megérteni a hatékony készletgazdálkodáshoz.
A közvetlen anyagkészlet azokat a nyersanyagokat jelenti, amelyeket a vállalat a késztermékek előállításához használ fel. Ezek az anyagok különböző beszállítóktól származhatnak, és gyakran egyediek a vállalat egyedi gyártási folyamatában. A közvetlen anyagok közé tartozik például a faanyag egy bútorgyártó számára, a szövet egy ruházati gyártó számára vagy az összetevők egy élelmiszergyártó számára.
Az árukészlet másrészről azokra a késztermékekre utal, amelyeket a vállalat a beszállítótól vásárol, hogy eladja a vevőknek. Ezek a termékek gyakran szabványosak és több beszállítótól is beszerezhetők. Az árukészletre példa a ruházat egy kiskereskedelmi üzletben, az elektronikai cikkek egy elektronikai üzletben vagy az élelmiszerek egy élelmiszerboltban.
Az egyik legfontosabb különbség a közvetlen anyagkészlet és az árukészlet között az, hogy a vállalat milyen szintű ellenőrzést gyakorol a készlet felett. A közvetlen anyagok esetében a vállalatnak nagyobb ellenőrzése van a készlet mennyisége és minősége felett, mivel maga szerzi be az anyagokat. Ez azt jelenti, hogy a készletszinteket a kereslet alapján módosíthatják, és biztosíthatják, hogy az anyagok megfeleljenek az egyedi termelési követelményeknek. Az árukészlet esetében a vállalatnak kevesebb ellenőrzése van, mivel a készterméket egy beszállítótól vásárolja meg. Korlátozott lehetőségeik lehetnek a testreszabásra, és előfordulhat, hogy a szállító készletgazdálkodási folyamataira kell hagyatkozniuk.
Egy másik különbség a készletgazdálkodás időzítése. A közvetlen anyagok készletét jellemzően just-in-time (JIT) alapon kezelik, ami azt jelenti, hogy a vállalat akkor rendeli meg az anyagokat, amikor azok a termeléshez szükségesek. Ez segít minimalizálni a készletezési költségeket és csökkenti a felesleges készlet kockázatát. Ezzel szemben az árukészletet hagyományosabb készletgazdálkodási rendszerrel is lehet kezelni, ahol a vállalat a várható kereslet alapján rendel bizonyos mennyiségű készletet.
Összefoglalva, a közvetlen anyagkészlet és az árukészlet két különböző típusú készlet, eltérő jellemzőkkel és kezelési stratégiákkal. E különbségek megértése kulcsfontosságú a hatékony készletgazdálkodás szempontjából, és segíthet a vállalatoknak optimalizálni készletszintjeiket és javítani a nyereségességet.
A közvetlen anyagkészlet a vállalkozás termelési folyamatában felhasznált nyersanyagok vagy alkatrészek készletére utal. Ezeket az anyagokat jellemzően beszállítóktól vásárolják, és a késztermék előállításának szerves részét képezik. A közvetlen anyagok közé tartozik például az acél, a műanyag, a fa és az elektronikai alkatrészek.
A pontos és hatékony közvetlen anyagkészlet fenntartása kulcsfontosságú minden olyan vállalkozás számára, amely a gyártási folyamatra támaszkodik. A jól kezelt készlet biztosítja, hogy a szükséges anyagok szükség esetén rendelkezésre álljanak, és segít megelőzni a készletkimaradásokat és a termelésben bekövetkező késedelmeket.
A közvetlen anyagkészletet jellemzően nyomon követési és felügyeleti rendszerrel kezelik, amely magában foglalhatja a készletgazdálkodási szoftverek használatát, a vonalkódolást és a rendszeres fizikai számlálást. A vállalkozások leltárellenőrzési irányelveket és eljárásokat is bevezethetnek annak érdekében, hogy biztosítsák a készletszintek optimalizálását és a pazarlás minimalizálását.
Összességében a közvetlen anyagkészlet a termelési folyamat kulcsfontosságú eleme minden olyan vállalkozás számára, amely termékeket gyárt. E készlet megfelelő kezelése segíthet a hatékony működés biztosításában, a költségek csökkentésében és a vevői elégedettség javításában.
Az áruelleltározás két típusa az örökös és az időszakos leltározási rendszer.
Az örökös leltározási rendszerek a leltári nyilvántartások folyamatos frissítésével járnak, és minden egyes tranzakciót (például eladást vagy vásárlást) azonnal rögzítenek a rendszerben. Ez lehetővé teszi a leltárszintek valós idejű nyomon követését, és segíti a vállalkozásokat abban, hogy gyorsan felismerjék a leltárral kapcsolatos eltéréseket vagy problémákat. A folyamatos leltározási rendszerek gyakran használnak vonalkódolvasókat vagy más automatizált rendszereket a leltármozgások nyomon követésére.
Ezzel szemben az időszakos leltározási rendszerekben rendszeresen (általában negyedévente vagy évente) fizikai leltározást végeznek, hogy meghatározzák az aktuális leltárszinteket. Ez a módszer időigényesebb és hibalehetőségekkel járhat, de alkalmasabb lehet kisebb, kisebb leltármennyiségű vállalkozások számára, vagy olyan vállalkozások számára, amelyek olyan egyedi vagy egyedi tételekkel foglalkoznak, amelyeket nehéz valós időben nyomon követni.
Végső soron a kétféle leltározási rendszer közötti választás az adott vállalkozás méretétől és jellegétől, valamint konkrét leltározási igényeitől és céljaitól függ.
Az árukészlet azon áruk vagy termékek teljes mennyisége, amelyeket egy vállalkozás vagy kiskereskedő készleten tart, és amelyek a vevők számára eladásra rendelkezésre állnak. Ez magában foglalja az összes eladásra kész kész terméket, valamint a befejezésre váró nyersanyagokat, befejezetlen vagy részben kész termékeket.
A pontos és naprakész leltár fenntartása alapvető fontosságú minden olyan vállalkozás számára, amely termékeket értékesít. Segít a vállalkozásoknak nyomon követni, hogy milyen termékek vannak készleten, mely termékek fogynak jól, és mely termékeket kell feltölteni. Segít továbbá a vállalkozásoknak abban is, hogy megalapozott döntéseket hozzanak az árképzéssel, promóciókkal és értékesítési stratégiákkal kapcsolatban.
A leltár hatékony kezelése segíthet a vállalkozásoknak a költségek csökkentésében, a hatékonyság növelésében és a vevői elégedettség javításában. A készletszintek nyomon követésével és azzal, hogy csak a szükséges mennyiséget rendelik meg, a vállalkozások elkerülhetik a túlkínálatot, és csökkenthetik a termékek elavulásának vagy eladhatatlanná válásának kockázatát. Másrészt, ha egy vállalkozásnak túl gyakran fogynak ki a népszerű termékek, az forgalomkieséshez és elégedetlen ügyfelekhez vezethet.
Összefoglalva, az árukészlet létfontosságú eleme minden olyan vállalkozásnak, amely termékeket értékesít. Lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy nyomon kövessék, milyen termékek vannak készleten, megalapozott döntéseket hozzanak az árképzéssel és promóciókkal kapcsolatban, és hatékonyan kezeljék a készletet a költségek csökkentése és a vevői elégedettség javítása érdekében.