A készletgazdálkodás kulcsfontosságú üzleti funkció, amely jelentősen befolyásolhatja a vállalat eredményét. A pontos és hatékony leltározási rendszer lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy optimalizálják készletszintjeiket, minimalizálják a készletkimaradásokat, és elkerüljék a túlkínálatot. A készletgazdálkodással kapcsolatban a vállalatoknak két lehetőségük van: belső készletgazdálkodás vagy kiszervezés egy külső logisztikai szolgáltatóhoz. Ebben a cikkben összehasonlítjuk a két lehetőség előnyeit és hátrányait.
A házon belüli készletgazdálkodás egy belső csapat alkalmazását jelenti, amely a készletekkel kapcsolatos összes feladatot elvégzi, a készletszámlálástól és -követéstől kezdve a rendelésig és a készletfeltöltésig. A házon belüli leltárkezelés egyik előnye, hogy nagyobb ellenőrzést és rugalmasságot biztosít a leltárrendszer felett. A vállalatok sajátos igényeikhez igazíthatják leltározási folyamataikat, és gyorsan alkalmazkodhatnak a kereslet vagy a kínálat változásaihoz.
A házon belüli készletgazdálkodás azonban költséges és időigényes lehet. A személyzet felvétele és képzése, a leltárkezelő szoftverek beszerzése és a leltárfelszerelések karbantartása jelentős beruházást jelenthet. Emellett a leltárkezelés sok munkaórát igényel, ami időt vesz el más kritikus üzleti funkcióktól.
Másrészről viszont a készletgazdálkodás kiszervezése egy harmadik fél logisztikai szolgáltatónak költséghatékony és hatékony megoldást jelenthet. Ezek a szolgáltatók a készletgazdálkodásra szakosodtak, és rendelkeznek a készlet pontos és hatékony kezeléséhez szükséges szakértelemmel és technológiával. A készletgazdálkodás kiszervezése belső erőforrásokat is felszabadíthat, lehetővé téve a vállalatok számára, hogy a fő kompetenciáikra összpontosítsanak.
A készletgazdálkodás kiszervezése azonban hátrányokkal is járhat. A vállalatoknak kevesebb ellenőrzésük lehet a leltárrendszer felett, és a kommunikáció a külső szolgáltatóval nem biztos, hogy olyan zökkenőmentes, mint egy házon belüli csapat esetében. Emellett a készletgazdálkodás kiszervezése hosszabb átfutási időhöz vezethet, és potenciálisan megzavarhatja az ellátási láncot.
Összefoglalva, a megfelelő készletgazdálkodási rendszer kiválasztása a vállalat egyedi igényeitől és prioritásaitól függ. A házon belüli készletgazdálkodás nagyobb ellenőrzést és testreszabási lehetőségeket biztosít, de költséges és időigényes lehet. A készletgazdálkodás kiszervezése költséghatékony és hatékony megoldás lehet, de a vállalatoknak kevesebb ellenőrzésük lehet, és a kommunikáció kihívást jelenthet. Végső soron a vállalatoknak mérlegelniük kell az egyes lehetőségek előnyeit és hátrányait, és azt kell választaniuk, amelyik a legjobban megfelel az üzleti igényeiknek.
Igen, a vállalatoknak meg kell számolniuk a készleteiket. A készleteket a vállalkozások egyik legjelentősebb eszközének tekintik, és értékük tükröződik a vállalat pénzügyi kimutatásaiban. Ezért elengedhetetlen a pontos és naprakész leltárszámlálás, hogy világos képet adjon a vállalat pénzügyi helyzetéről. Emellett a leltárszámlálásra adózási célokból is szükség van, mivel az eladott áruk költsége (COGS) jelentős kiadás, amely befolyásolhatja a vállalat adókötelezettségét. A pontatlan leltárszámlálás a COGS túl- vagy aluljelentését eredményezheti, ami helytelen adóbevalláshoz és esetleges jogi problémákhoz vezethet. Ezért a vállalatoknak rendszeresen, általában minden elszámolási időszak végén meg kell számolniuk a készleteiket, hogy a készletnyilvántartásuk pontos és naprakész legyen.
A ciklikus számlálás és a fizikai leltározás egyaránt olyan módszer, amelyet a vállalkozások a készletszintek kezelésére és a pontosság biztosítására használnak. A két módszer között azonban van néhány alapvető különbség.
A ciklikus számlálás egy folyamatos leltárkezelési folyamat, amelynek során a leltár egy részét rendszeresen, általában napi vagy heti rendszerességgel megszámolják. Ez a módszer az eltérések azonosítására és kijavítására szolgál, amint azok felmerülnek, lehetővé téve a vállalkozások számára, hogy pontos készletszinteket tartsanak fenn, és csökkentsék a készletkimaradások vagy túlkínálat valószínűségét. A ciklikus számlálást általában előre meghatározott ütemezéssel vagy statisztikai elemzéssel végzik annak meghatározására, hogy mikor kell megszámolni a készletet.
A fizikai leltározás ezzel szemben egy átfogóbb és időigényesebb folyamat, amely magában foglalja az összes, egy adott időpontban rendelkezésre álló készlet megszámlálását. Ez jellemzően évente vagy félévente történik, és a számlálás elvégzéséhez le kell állítani a műveleteket. A fizikai leltározás a leltári nyilvántartások pontosságának ellenőrzésére és a kezelendő eltérések azonosítására szolgál.
A ciklusszámlálás és a fizikai leltározás közötti egyik fő különbség a számlálás gyakorisága. Míg a ciklusszámlálás folyamatos folyamat, addig a fizikai leltározás jellemzően ritkábban történik. Ezenkívül a ciklusszámlálás általában kisebb léptékben történik, a leltár egy részére összpontosítva, míg a fizikai leltározás az összes leltári tétel megszámlálását igényli.
Egy másik különbség a vállalkozás megzavarásának mértéke. A ciklikus számlálás a műveletek leállítása nélkül elvégezhető, míg a fizikai leltározás általában legalább részleges leállást igényel. Ez hatással lehet a termelésre és késedelmeket okozhat, így a folyamat sokkal zavaróbb.
Összességében mind a ciklusszámlálás, mind a fizikai leltározás fontos eszköze a készletszintek kezelésének és a pontosság biztosításának. Az, hogy melyik módszert válasszuk, a vállalkozás sajátos igényeitől és a rendelkezésre álló erőforrástól függ.