Az üzleti világban naponta történnek tranzakciók a vállalatok és a magánszemélyek között. A különböző tranzakciótípusok megértése elengedhetetlen a vállalatok számára a pénzügyi kimutatások megfelelő rögzítéséhez és jelentéséhez. Az egyik gyakran figyelmen kívül hagyott vagy félreértett tranzakciótípus a pénzeszköz-egyenértékes tranzakciók.
A pénzeszköz-egyenértékes ügylet olyan ügylettípus, amelyben egy készpénzre könnyen átváltható eszközt egy másik, szintén könnyen készpénzre váltható eszközre cserélnek. A pénzeszköz-egyenértékesek olyan rövid lejáratú befektetések, amelyek 90 napon belül vagy annál rövidebb időn belül lejárnak, és nagymértékben likvidek, ami azt jelenti, hogy jelentős értékvesztés nélkül könnyen eladhatók vagy készpénzre válthatók. A pénzeszköz-egyenértékesek közé tartoznak például a kincstárjegyek, a kereskedelmi papírok és a pénzpiaci alapok.
A pénzeszköz-egyenértékes tranzakciók azért fontosak, mert befolyásolhatják a vállalat pénzforgalmát és pénzügyi kimutatásait. Például, ha egy vállalat elad egy forgalomképes értékpapírt, és a bevételt egy másik forgalomképes értékpapír megvásárlására fordítja, az pénzeszköz-egyenértékű tranzakciónak minősül. Ha azonban a társaság a bevételt készlet vagy befektetett eszközök vásárlására fordítja, az nem minősül pénzeszköz-egyenértékű tranzakciónak.
A pénzeszköz-egyenértékű tranzakciók nyilvántartásakor fontos, hogy azokat megfelelően osztályozzák a vállalat pénzügyi kimutatásaiban. A pénzeszköz-egyenértékű tranzakciókat a cash flow kimutatásban befektetési tevékenységként kell feltüntetni, nem pedig működési tevékenységként. Ennek oka, hogy a pénzeszköz-egyenértékű tranzakciók befektetési értékpapírok vételét és eladását foglalják magukban, amelyek befektetési tevékenységnek minősülnek.
Összefoglalva, a pénzeszköz-egyenértékes tranzakciók megértése fontos a vállalatok számára a pénzügyi kimutatások megfelelő nyilvántartásához és jelentéséhez. A vállalatoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy milyen típusú eszközök minősülnek pénzeszköz-egyenértékesnek, és megfelelően kell besorolniuk a pénzeszköz-egyenértékes tranzakciókat a pénzügyi kimutatásaikban. Ezáltal a vállalatok pontosan tükrözhetik pénzforgalmukat és pénzügyi helyzetüket az érdekelt felek számára.
A készpénz olyan fizikai fizetőeszközre utal, mint például bankjegyek és érmék, amelyeket tranzakciókra lehet felhasználni. A pénzeszköz-egyenértékesek ezzel szemben olyan rövid távú befektetésekre utalnak, amelyek könnyen, jelentős értékvesztés nélkül készpénzre válthatók. A pénzeszköz-egyenértékesek közé tartoznak például a pénzpiaci alapok, a kincstárjegyek és a rövid lejáratú kereskedelmi papírok.
A készpénz és a készpénz-egyenértékesek közötti egyik legfontosabb különbség a likviditás szintje. A készpénz a leglikvidebb eszköz, mivel azonnal felhasználható tranzakciókra. A készpénz-egyenértékesek szintén magas likviditásúak, de valamivel több időt igényelhet a készpénzzé alakításuk.
Egy másik lényeges különbség az egyes eszközökhöz kapcsolódó kockázat mértéke. A készpénz tekinthető a legbiztonságosabb eszköznek, mivel nincs kitéve a piaci ingadozásoknak. A készpénz-egyenértékesek szintén viszonylag biztonságosnak tekinthetők, de még mindig van némi kockázati szintjük, mivel értéküket befolyásolhatják a kamatlábak változásai és a kibocsátó hitelkockázata.
Összességében mind a készpénz, mind a készpénz-egyenértékesek fontosak a magánszemélyek és a vállalkozások számára a napi tranzakciók és a váratlan kiadások kezelésére. Fontos azonban megérteni a kettő közötti különbségeket és azt, hogy hogyan használhatók fel a pénzügyi célok eléréséhez.
A készpénzegyenérték bármely olyan pénzügyi eszközre használt kifejezés, amely könnyen készpénzre váltható. Ide tartoznak az olyan eszközök, mint a pénzpiaci alapok, kincstárjegyek, betéti jegyek és rövid lejáratú államkötvények. Ezek az eszközök nagymértékben likvidnek minősülnek, és gyorsan készpénzre válthatók anélkül, hogy jelentős értékvesztésük kockázata állna fenn.
A pénzeszköz-egyenértékeseket a befektetők és a vállalkozások gyakran használják arra, hogy készpénzüket parkoltassák, amíg jövedelmezőbb befektetési lehetőségeket keresnek, vagy rövid távú kötelezettségeik fedezésére. A befektetési portfólió teljesítményének mérésére is használják őket, mivel a portfólió alacsony kockázatú összetevőjének tekintik őket.
Fontos megjegyezni, hogy bár a pénzeszköz-egyenértékesek alacsony kockázatú befektetésnek minősülnek, nem teljesen kockázatmentesek. Ezen eszközök értéke a kamatlábak és a piaci feltételek változása miatt ingadozhat. Általában azonban biztonságos és megbízható lehetőségnek számítanak azok számára, akik meg akarják őrizni a tőkéjüket és likviditásukat.
A készpénzzel egyenértékű tranzakciós díj a Bank of America által felszámított díj, amikor az ügyfél a hitelkártyáját készpénz vagy készpénzszerű tranzakciókhoz használja. A készpénz-szerű tranzakciók közé tartozhat az ajándékkártyák, utazási csekkek, fizetési megbízások vagy egyéb előre fizetett kártyák vásárlása. Ez a díj általában a tranzakció teljes összegének egy százalékát teszi ki, és a tranzakció típusától és a használt hitelkártyától függően változhat. A Bank of America például általában a tranzakció teljes összegének 3%-át számítja fel a készpénzes vagy készpénz-egyenértékű tranzakciókért, a minimális díj pedig 10 USD. Fontos megjegyezni, hogy ez a díj a készpénzelőleg vagy készpénz-egyenértékű tranzakció után felszámított kamaton felül kerül felszámításra, amely jelentősen magasabb lehet, mint a szokásos vásárlások után felszámított kamat. Ezért fontos, hogy az ügyfelek gondosan elolvassák és megértsék a hitelkártya-használati feltételeket, mielőtt készpénz-szerű tranzakciókat hajtanának végre.