A kintlévőségek kezelése minden vállalkozás alapvető része, és az egyik legnagyobb kihívást jelentő feladat a kintlévőségek becslése. Az értékvesztés-módszer a behajthatatlan követelések költségének becslésére használt gyakori technika, de két különböző megközelítés létezik – a hitelértékesítésen alapuló értékvesztés-módszer és a követeléseken alapuló értékvesztés-módszer. Ebben a cikkben a két módszer közötti különbségeket, valamint azok előnyeit és hátrányait vizsgáljuk meg.
A hitelértékesítésen alapuló értékvesztés-módszer a hitelértékesítés százalékos arányának felhasználásával becsüli meg a behajthatatlan követelések költségét. Ez a módszer feltételezi, hogy a hitelértékesítések bizonyos százaléka végül behajthatatlanná válik. Például, ha egy vállalatnak 1 000 000 USD hitelértékesítése van, és 2%-os behajthatatlan követelés arányt alkalmaz, akkor a becsült behajthatatlan követelés költség 20 000 USD lesz. Ennek a módszernek az az előnye, hogy egyszerű és könnyen kiszámítható. Van azonban egy jelentős hátránya – nem veszi figyelembe a követelések öregedését.
A követeléseken alapuló értékvesztési módszer a követelések öregedésének elemzésével becsüli meg a követelések értékvesztési költségét. Ez a módszer figyelembe veszi, hogy egy számla mennyi ideje áll fenn, és a behajtás valószínűségén alapuló százalékos arányt alkalmaz. Például, ha egy vállalatnak 500 000 dollárnyi követelése van a következő lejárati ütemezéssel:
30 nap – 200.000 $
60 nap – 150.000 $
90 nap – 100.000 $
120 nap – 50.000 $
A vállalat a 90 napon túli kintlévőségekre 2%-os behajthatatlan követelés arányt alkalmazhat, ami 3.500 $ becsült behajthatatlan követelés költséget eredményez. Ennek a módszernek az az előnye, hogy pontosabb, mert figyelembe veszi a követelések öregedését. Ugyanakkor bonyolultabb és időigényesebb a kiszámítása.
Amikor eldöntjük, hogy melyik módszert alkalmazzuk, feltétlenül figyelembe kell venni a vállalkozás jellegét és az ügyfelek típusát. Például, ha a vállalatnak nagy volumenű hitelértékesítései vannak és nagyszámú vevővel rendelkezik, akkor a hitelértékesítésen alapuló értékvesztési módszer megfelelőbb lehet. Másrészt, ha a vállalatnak kisebb számú, hosszú fizetési határidővel rendelkező vevője van, a követeléseken alapuló értékelési módszer pontosabb lehet.
Összefoglalva, mind a hitelértékesítésen alapuló, mind a követeléseken alapuló értékvesztési módszernek megvannak az előnyei és hátrányai. A kulcs az, hogy a vállalkozás jellegének és a vevők típusának legjobban megfelelő módszert válasszuk. A behajthatatlan követelések pontos becslésével a vállalkozások hatékonyan kezelhetik pénzforgalmukat, és egészséges pénzügyi helyzetet tarthatnak fenn.
Az értékvesztés-módszer a behajthatatlan követelések elszámolásának olyan módszere, amely magában foglalja a behajthatatlan követelések összegének becslését, és annak a kétes követelésekre képzett értékvesztés néven ismert ellenérték számlaként történő rögzítését. Az értékvesztés-módszer az óvatosság elvén alapul, amely megköveteli, hogy a vállalatok a potenciális veszteségeket a pénzügyi kimutatásokban akkor jelenítsék meg, amikor azok valószínűvé és ésszerűen becsülhetővé válnak.
Az értékvesztés módszere két fő feltételezésen alapul: először is, hogy nem minden ügyfél fogja teljes egészében kifizetni a tartozását, másodszor, hogy nehéz megjósolni, hogy mely ügyfelek fogják nem teljesíteni a tartozásukat. E bizonytalanság figyelembevétele érdekében a vállalatok múltbeli adatokat és egyéb tényezőket használnak fel a követelések azon százalékos arányának becsléséhez, amelyet nem fognak behajtani.
Az értékvesztés módszerének alkalmazásához a vállalat jellemzően a múltbeli tapasztalatok és az aktuális gazdasági feltételek alapján az adott időszakra vonatkozó behajthatatlan követelés ráfordításainak becslésével kezdi. Ezt a becslést aztán a pénzügyi kimutatásokban költségként és a kétes követelésekre képzett értékvesztés növeléseként könyvelik el. Amikor egy adott számla behajthatatlannak bizonyul, a társaság a számla összegét leírja a behajthatatlan követelések kiadásaként, és ugyanezzel az összeggel csökkenti a kétes követelésekre képzett értékvesztést.
Összefoglalva, az értékvesztés módszere az óvatosság elvén alapul, és magában foglalja a behajthatatlan követelések összegének becslését a múltbeli adatok és egyéb tényezők alapján. Ez a módszer segít a vállalatoknak abban, hogy időben és pontosan számoljanak el a behajthatatlan követelésekből származó potenciális veszteségekkel, ami elengedhetetlen a pénzügyi kimutatások integritásának fenntartásához.
A kétes követelésekre képzett értékvesztés becslésének két módszere az értékesítési százalékos módszer és a követelések öregedésének módszere.
1. Az értékesítési százalékos módszer: Ez a módszer a kétes követelésekre képzett értékvesztést az adott időszak alatt teljesített hitelértékesítések százalékos aránya alapján becsüli meg. Az alkalmazott százalékos arányt a múltbeli tapasztalatok és az iparági standardok alapján határozzák meg. Például, ha egy vállalat a múltban a hitelértékesítésből származó rossz követelések 3%-os arányát tapasztalta, akkor a kétes követelésekre képzett értékvesztést a folyó időszakra a hitelértékesítés 3%-ára becsülheti.
A kétes követelésekre képzett értékvesztés kiszámításának képlete az értékesítés százalékos módszerének alkalmazásával a következő:
Kétséges követelésekre képzett értékvesztés = Hitelértékesítés x a becsült rossz követelések százalékos aránya
2. A követelések öregedésének módszere: Ez a módszer a kétes követelésekre képzett értékvesztést a követelések kora alapján becsüli meg. A módszer lényege, hogy minél idősebb egy számla, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy behajtják. A vállalat felülvizsgálja a követelések öregedési jelentését, és különböző százalékos arányokat alkalmaz a különböző korosztályokra. Például a vállalat becslése szerint a 0-30 napos követelések 5%-a behajthatatlan, a 31-60 napos követelések 10%-a behajthatatlan, és így tovább.
A kétes követelésekre képzett értékvesztés kiszámításának képlete a követelések kormeghatározásának módszerével a következő:
Kétes követelésekre képzett értékvesztés = (összes követelés x a rossz követelések becsült százalékos aránya) – meglévő kétes követelésekre képzett értékvesztés.