Amikor pénzügyi tranzakciókról van szó, a vállalkozásoknak számos eszköz áll rendelkezésükre annak biztosítására, hogy teljesíteni tudják kötelezettségeiket. A két leggyakoribb eszköz a kezességvállalási kötvény és az akkreditív. Bár hasonlónak tűnhetnek, a két eszköz között jelentős különbségek vannak, amelyekkel a vállalkozásoknak tisztában kell lenniük.
A kezességvállalási kötvény lényegében három fél közötti megállapodás: a megbízó (a kötvényt igénylő fél), a kötelezett (a kötvényt igénylő fél) és a kezes (a kötvényt kibocsátó fél). A kötvény biztosítja, hogy a megbízó teljesíti a kötelezett felé fennálló kötelezettségeit, és ha nem teljesíti, akkor a kezes ugrik be a költségek fedezésére. A kezességvállalási kötvények gyakran szükségesek az építési projektekhez, mivel a projekt tulajdonosa számára további védelmet nyújtanak.
Az akkreditív viszont egy bank garanciája arra, hogy az eladó megkapja a fizetést a vevőtől. A bank közvetítőként jár el a két fél között, és addig tartja a pénzt, amíg az eladó a megállapodásban meghatározott árut vagy szolgáltatást nem szállítja. Az akkreditíveket gyakran használják nemzetközi ügyletekben annak biztosítására, hogy a vevő és az eladó megbízzon egymásban, még akkor is, ha nem ismerik egymás üzleti gyakorlatát.
Az egyik fő különbség a kezességvállalás és az akkreditív között az, hogy ki élvez védelmet. A kezességvállalási kötvények a kötelezettet védik, míg az akkreditívek az eladót. Egy kezességvállalási kötvény esetében a kezes csak akkor lép közbe, ha a megbízó nem teljesíti kötelezettségeit, míg egy akkreditív esetében a bank csak akkor adja ki a pénzt, ha az eladó az árut vagy a szolgáltatást a megadottak szerint teljesíti.
Egy másik különbség a költségekben rejlik. A kezességvállalási kötvényekért általában prémiumot kell fizetni a kezesnek, amely a kötvény nagyságától és a megbízó hitelképességétől függ. Az akkreditívek is díjkötelesek, de ezek általában alacsonyabbak, mint a kezességvállalási kötvények díjai.
Összefoglalva, bár mind az óvadéki kötvények, mind az akkreditívek pénzügyi védelmet nyújtanak a vállalkozások számára, különböző célokat szolgálnak és különböző költségekkel járnak. A vállalkozásoknak gondosan fel kell mérniük igényeiket és ügyleteik követelményeit, hogy eldönthessék, melyik eszköz felel meg leginkább a helyzetüknek.
A kezességvállalási kötvény a hagyományos értelemben nem minősül adósságnak. A kezességvállalási kötvény három fél közötti szerződés: a megbízó (a kötvényt igénylő személy vagy szervezet), a kötelezett (a kötvényt igénylő személy vagy szervezet) és a kezes (a kötvényt kibocsátó vállalat). A kezességvállalási kötvény célja, hogy pénzügyi garanciát nyújtson arra, hogy a megbízó teljesíti a kötelezett felé fennálló kötelezettségeit.
Az adósságtól eltérően a megbízó nem vesz fel kölcsönt a kezességvállalótól, amikor kezességvállalási kötvényt köt. Ehelyett a megbízó díjat fizet a kezességvállaló társaságnak, amely általában a kötvény összegének 1% és 15%-a között mozog. Ez a díj nem minősül kölcsönnek, és a megbízónak nem kell visszafizetnie a kezességvállaló társaságnak.
Ha a megbízó nem teljesíti kötelezettségeit, a kötelezett követelést támaszthat a kezességvállalási kötvény ellen a veszteségek megtérítése érdekében. A kezességvállaló társaság ezután kivizsgálja a követelést, és ha azt jogosnak találja, akkor a kötelezettnek a kötvény teljes összegéig fizet. Ezután a megbízó felelős a kezességvállaló társaságnak a kifizetett összeg, valamint a kapcsolódó díjak és kamatok megtérítéséért.
Összefoglalva, bár a kezességvállalás pénzügyi kötelezettséget jelent, a hagyományos értelemben nem tekinthető adósságnak. Inkább egy olyan szerződés, amely pénzügyi garanciát nyújt a megbízó, a kötelezett és a kezességvállaló társaság között.
A kezességvállalási kötvények olyan háromoldalú megállapodások, amelyek biztosítják egy szerződés vagy kötelezettség teljesítését az egyik fél (a megbízó) által egy másik fél (a kötelezett) számára, egy harmadik fél (a kezes) pedig pénzügyi fedezetet nyújt arra az esetre, ha a megbízó nem teljesít. A kezességvállalási kötvényeknek három típusa létezik:
1. Szerződéskötvények: Ezeket a kötvényeket építési projekteknél használják, hogy biztosítsák a projekt szerződéses feltételeknek megfelelő befejezését. Ilyenek például az ajánlati kötvények, a teljesítési kötvények, a fizetési kötvények és a karbantartási kötvények.
2. Kereskedelmi kötvények: Ezeket a kötvényeket különböző kormányzati szervek követelik meg, és arra szolgálnak, hogy megvédjék a nyilvánosságot a csalárd vagy etikátlan üzleti gyakorlattól. Példák: licenc- és engedélyezési kötvények, bírósági kötvények és közhivatalnokok kötvényei.
3. Bizalmi kötvények: Ezeket a kötvényeket arra használják, hogy megvédjék az üzlettulajdonosokat az alkalmazottak tisztességtelensége, lopása vagy csalása által okozott veszteségektől. Példaként említhetők a munkavállalói lopási kötvények, az ERISA-kötvények és a pénzügyi intézmények hűségkötvényei.
A kezességvállalási kötvények minden típusa meghatározott célt szolgál, de mindegyiknek az a célja, hogy pénzügyi védelmet nyújtson, és biztosítsa a kötelezettségek vagy szerződések teljesítését. A megfelelő fedezet megszerzése és a jogi és szerződéses kötelezettségeknek való megfelelés biztosítása érdekében fontos megérteni az egyes kötvénytípusokra vonatkozó egyedi követelményeket és előírásokat.
Nem, a teljesítési biztosíték és az akkreditív nem ugyanaz.
A teljesítési biztosíték egy olyan garancia, amelyet egy harmadik fél, például egy bank vagy egy biztosítótársaság bocsát ki annak biztosítására, hogy a vállalkozó a szerződés feltételeinek megfelelően fejezze be a projektet. Más szóval ez egyfajta biztosítás, amely megvédi a projekt tulajdonosát a pénzügyi veszteségtől abban az esetben, ha a vállalkozó nem fejezi be a projektet vagy rosszul teljesít.
Másrészt az akkreditív olyan pénzügyi eszköz, amelyet egy bank bocsát ki a vevő nevében, és amely garantálja az eladónak a szállított árukért vagy szolgáltatásokért történő fizetést. Ez egyfajta fizetési védelem, amely biztosítja, hogy az eladó akkor is megkapja a vevőtől a fizetést, ha a vevő nem teljesíti a fizetési kötelezettségét.
Bár mind a teljesítési garancia, mind az akkreditív pénzügyi védelmet nyújt, céljuk és hatályuk tekintetében különböznek egymástól. A teljesítési garancia az építési projektekre jellemző, míg az akkreditív a nemzetközi kereskedelemben használatos a fizetés biztosítására. Ezenkívül a teljesítési biztosítékot a projekt tulajdonosának védelmére bocsátják ki, míg az akkreditív az eladó védelmére szolgál.