Vállalkozóként Ön is tapasztalhatta már, hogy az ügyfelek nem fizetik ki időben a tartozásaikat, vagy ami még rosszabb, egyáltalán nem fizetnek. Ezek a kifizetetlen tartozások, más néven rossz követelések, jelentős hatással lehetnek vállalkozása pénzügyi kimutatásaira. Ezért az általánosan elfogadott számviteli alapelvek (GAAP) rendelkeznek a behajthatatlan követelések kezelésére vonatkozó szabályokkal.
A GAAP szerint a behajthatatlan követelések a pénzügyi kimutatásokban költségként szerepelnek. Ezt a ráfordítást ugyanabban az időszakban számolják el, mint az értékesítésből származó bevételt. A behajthatatlan követelés elszámolásához a vállalkozásnak először le kell írnia a kifizetetlen követelést behajthatatlanként. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozás megállapította, hogy a tartozás behajtására kevés vagy egyáltalán nincs esély.
A behajthatatlan követelés leírásához a vállalkozásnak először el kell távolítania az összeget a követelésállományából. Ez egy olyan naplóbejegyzés létrehozásával történik, amely megterheli a behajthatatlan követelés költségszámlát és jóváírja a követelések számláját. Ezzel a vállalkozás elismeri a kifizetetlen követelésből eredő veszteséget, és ennek megfelelően csökkenti a követelések egyenlegét.
Fontos megjegyezni, hogy a GAAP előírja a vállalkozások számára, hogy a veszteséges követelések elszámolására az értékvesztés módszerét alkalmazzák. E módszer szerint a vállalkozás megbecsüli az elszámolási időszak során felmerülő rossz követelések összegét, és tartalékot képez ezekre a követelésekre. Ezt a tartalékot ezután a követelések egyenlegének ellentételezésére használják, csökkentve a vállalkozás által várhatóan beszedhető összeg túlbecslésének kockázatát.
Az értékvesztés módszere azt is megköveteli a vállalkozásoktól, hogy rendszeresen felülvizsgálják a követeléseik egyenlegét, és ennek megfelelően módosítsák a rossz követelésekre képzett tartalékot. Ennek célja annak biztosítása, hogy a tartalék pontosan tükrözze a vállalkozás aktuális becslését a várhatóan felmerülő rossz követelések összegéről.
Összefoglalva, a rossz követelésekre vonatkozó GAAP-szabályok megértése létfontosságú minden olyan vállalkozó számára, aki pontos pénzügyi kimutatásokat szeretne vezetni. E szabályok betartásával a vállalkozások megfelelően elszámolhatják a kifizetetlen követeléseiket, és biztosíthatják, hogy pénzügyi kimutatásaik tükrözzék valós pénzügyi helyzetüket.
Az általánosan elfogadott számviteli elvek (GAAP) szerint egy vállalkozás leírhatja a behajthatatlan követeléseket, ha azok behajthatatlannak bizonyulnak. Egy tartozás akkor minősül behajthatatlannak, ha valószínűtlennek tekinthető, hogy a vállalkozás valaha is megkapja a fizetést az adóstól.
A követelés leírásához a vállalkozásnak először is erőfeszítéseket kell tennie a követelés behajtására, emlékeztetőket küldve és telefonon felhívva az adóst. Ha ezek az erőfeszítések nem vezetnek eredményre, a vállalkozás ezt követően a tartozást rossznak nyilváníthatja, és költségként leírhatja az eredménykimutatásában.
Fontos megjegyezni, hogy a GAAP szerint a vállalkozásnak az eredményszemléletű elszámolás módszerét kell alkalmaznia a követelések leírásához. Ez a módszer megköveteli a vállalkozásoktól, hogy a bevételeket és a ráfordításokat akkor könyveljék, amikor azok keletkeznek vagy felmerülnek, függetlenül attól, hogy a fizetés ténylegesen mikor érkezik vagy történik.
Összességében a GAAP szerinti követelések leírása szükséges lépés a vállalkozások számára a pénzügyi helyzetük pontos tükrözése és a bevételük túlértékelésének elkerülése érdekében.
A behajthatatlan követelések szabálya egy számviteli alapelv, amely kimondja, hogy a vállalkozásnak minden olyan tartozást, amelynek behajtása valószínűtlen, behajthatatlan követelésként kell kimutatnia és elszámolnia. Ez azért fontos, mert biztosítja, hogy a vállalkozás pénzügyi kimutatásai pontosan tükrözzék azt a pénzösszeget, amellyel a vállalkozás valóban tartozik.
A behajthatatlan követelések szabályának alkalmazásához a vállalkozásnak először meg kell határoznia, hogy mely követelések behajtása nem valószínű. Ez jellemzően a múltbeli esedékes számlák áttekintésével és a tartozással rendelkező ügyfelek pénzügyi stabilitásának felmérésével történik. Ha egy követelés behajthatatlannak minősül, a vállalkozásnak azt az eredménykimutatásában rossz követelés ráfordításként kell elszámolnia, és ugyanilyen összeggel kell csökkentenie a mérlegben szereplő követelések összegét.
Fontos megjegyezni, hogy a behajthatatlan követelések szabálya jelentős hatással lehet egy vállalkozás pénzügyi kimutatásaira. A rossz követelések költségként való elszámolásával a vállalkozás nyeresége alacsonyabb lesz, ami hatással lehet az adókötelezettségére és általános pénzügyi egészségére. A behajthatatlan követelések el nem ismerése azonban a vállalkozás követeléseinek túlértékeléséhez és pénzügyi helyzetének általános téves bemutatásához vezethet. Ezért minden vállalkozás számára fontos, hogy tisztában legyen a behajthatatlan követelések szabályával, és azt következetesen és pontosan alkalmazza.
Egy új vállalkozás alapításakor fontos átgondolni, hogy milyen könyvelési módszereket alkalmazzunk a követelések behajthatatlanságára. Két általánosan használt módszer a közvetlen leírás és az értékvesztés módszere.
1. Közvetlen leírási módszer: Ez a módszer a behajthatatlan követelések leírását jelenti, amint azok behajthatatlanná válnak. E módszer szerint a vállalkozás csak akkor számolja el a behajthatatlan követelések költségét, amikor megállapította, hogy a vevő nem fog fizetni. Ez a módszer egyszerűen alkalmazható, de félrevezető lehet, mivel nem tükrözi pontosan a vállalkozás valós pénzügyi helyzetét.
2. Értékvesztéses módszer: Ez a módszer magában foglalja a jövőben valószínűsíthetően előforduló követelések becslését és az erre az összegre képzett céltartalék képzését. Az értékvesztés a mérlegben ellenértékként jelenik meg, csökkentve a követelések egyenlegét. Amikor egy tényleges rossz követelés keletkezik, azt az értékvesztés számlával szemben könyvelik, ahelyett, hogy közvetlenül a követelések egyenlegét csökkentenék. Ez a módszer pontosabb képet ad a vállalkozás pénzügyi helyzetéről, és a könyvvizsgálók általában előnyben részesítik.
Összességében a módszer kiválasztása a vállalkozás jellegétől és számviteli igényeitől függ. Fontos, hogy konzultáljon egy hitelesített könyvvizsgálóval a vállalkozás számára legmegfelelőbb módszer meghatározásához.