A pénzügyek világában elengedhetetlen, hogy megértsük a különböző típusú követelések, például a kintlévőségek és az elhatárolt követelések közötti különbségeket. Bár ezek a kifejezések hasonlóan hangzanak, különböző pénzügyi fogalmakat képviselnek, amelyek hatással vannak egy vállalat pénzügyi kimutatásaira és pénzforgalmára.
A követelések azt a pénzösszeget jelentik, amellyel egy vállalat tartozik a vevőinek a hitelre eladott árukért vagy szolgáltatásokért. Ez egy vállalat működőtőkéjének lényeges összetevője, és azt a pénzösszeget jelenti, amelyet a vállalat egy adott időszakon belül várhatóan megkap a vevőitől.
A követelések a mérlegben eszközként szerepelnek, és a vállalatok likviditásuk és hitelképességük értékelésére használják őket. A vállalatok a követeléseket hitelek fedezeteként is felhasználhatják, vagy eladhatják azokat harmadik fél vállalatoknak, hogy javítsák pénzforgalmukat.
A követelésekkel ellentétben az elhatárolt követelés olyan pénzösszeg, amelyet a vállalat várhatóan megkap, de még nem számlázott ki a vevőinek. Ez olyan bevételt jelent, amelyet már megszereztek, de a vállalat számviteli rendszerében még nem került rögzítésre.
Az elhatárolt követelések gyakoriak az olyan iparágakban, mint például az építőipar, ahol a vállalatok a projekt befejezése után számlázhatnak ügyfeleiknek. A vállalat a bevételt az elvégzett munkáért könyvelheti el, de a számlázási folyamat eltarthat egy ideig, ami elhatárolt követeléseket eredményez.
Az elhatárolt követelések a mérlegben eszközként szerepelnek, és a vállalat pénzügyi teljesítményének pontos bemutatására szolgálnak. Arra is használják őket, hogy kiszámítsák a vállalat követelésforgalmi arányát, amely azt méri, hogy a vállalat milyen gyorsan szedi be a pénzt a vevőitől.
Összefoglalva, a követelések és az elhatárolt követelések egyaránt lényeges elemei egy vállalat pénzügyi kimutatásainak. A követelések azt a pénzösszeget jelentik, amelyet a vállalat a vevőitől vár a hitelre értékesített árukért vagy szolgáltatásokért, míg az elhatárolt követelések a már megszerzett, de még ki nem számlázott bevételeket jelentik.
A követelések e két típusa közötti különbségek megértése kulcsfontosságú a vállalatok számára a pénzforgalom és a pénzügyi teljesítmény hatékony kezeléséhez. A követelések és elhatárolt követelések nyomon követésével a vállalatok megalapozott döntéseket hozhatnak üzleti tevékenységükkel és pénzügyi stratégiájukkal kapcsolatban.
Az elhatárolt követelés azt a pénzösszeget jelenti, amellyel egy vállalkozás vagy magánszemély tartozik olyan árukért vagy szolgáltatásokért, amelyeket már teljesítettek, de amelyekért még nem kapták meg a fizetést. A számvitelben ezt bevételként könyvelik el, annak ellenére, hogy a kifizetés még nem történt meg, mivel a vállalkozás már megdolgozott a pénzért. Az „elhatárolt” kifejezés azt jelenti, hogy a bevételt akkor is elszámolják, ha az még nem érkezett meg, a „követelés” kifejezés pedig azt jelenti, hogy a vállalkozás várhatóan megkapja a fizetést a nyújtott árukért vagy szolgáltatásokért. Az elhatárolt követelések jellemzően eszközként szerepelnek a vállalat mérlegében, és a vállalat pénzügyi helyzetének fontos mutatójának tekintik.
Igen, a követelések aktív időbeli elhatárolásként szerepelnek. Az eredményszemléletű elszámolás a bevételeket akkor mutatja ki, amikor azok keletkeznek, és nem akkor, amikor a fizetés beérkezik. A követelések olyan bevételt jelentenek, amelyet már megtermeltek, de még nem kaptak készpénzben. Ezért elhatárolásnak minősül, mivel ez egy olyan mérlegtétel, amely a már elszámolt, de még be nem szedett bevételt tükrözi. A készpénz beérkezésekor a követelések egyenlege csökken, a készpénz pedig növekszik. Az eredményszemléletű elszámolás segít pontosabb képet adni a vállalat pénzügyi helyzetéről és teljesítményéről azáltal, hogy a bevételeket és a kiadásokat akkor mutatja ki, amikor azok felmerülnek, nem pedig akkor, amikor a készpénzt kicserélik.
A követelések két típusa a rövid és a hosszú lejáratú követelések.
A rövid lejáratú követelések olyan összegek, amelyekkel a vevők tartoznak, és amelyek várhatóan rövid időn belül, általában a következő 12 hónapon belül behajthatók. Ezek jellemzően rövid lejáratú tartozások, amelyekkel a vevők olyan árukért vagy szolgáltatásokért tartoznak, amelyeket már leszállítottak vagy nyújtottak, de még nem fizettek ki. A rövid lejáratú követelések a mérlegben forgóeszközként szerepelnek.
Ezzel szemben a hosszú lejáratú követelések olyan tartozások, amelyekkel a vevők tartoznak, és amelyek várhatóan nem kerülnek behajtásra a következő 12 hónapon belül. Ezek jellemzően a vevők hosszú lejáratú tartozásai, amelyeket egy bizonyos idő alatt törlesztenek. A hosszú lejáratú követelések a mérlegben hosszú lejáratú eszközként szerepelnek.
A vállalkozások számára fontos, hogy a követelések mindkét típusát nyomon kövessék annak biztosítása érdekében, hogy a fizetéseket időben beszedjék, és hogy pénzügyi helyzetükről pontosan beszámoljanak az érdekelt feleknek.
Nem, az elhatárolt és a kötelezettségek nem ugyanazok.
Az elhatárolások olyan kiadásokra utalnak, amelyek már felmerültek, de még nem kerültek kifizetésre. Például, ha egy vállalat januárban felvesz egy alkalmazottat, de csak februárban fizeti ki, akkor a januári bérek a januári pénzügyi kimutatásokban elhatároltnak számítanak.
A kötelezettségek viszont olyan kiadásokra utalnak, amelyeket egy szállító már kiszámlázott vagy kiszámlázott, de a vállalat még nem fizetett ki. Például, ha egy vállalat számlát kap egy szállítótól irodaszerekről, a tartozás összegét a kifizetésig a kötelezettségek között tartják nyilván.
Összefoglalva, az aktív időbeli elhatárolások a felmerült, de még ki nem fizetett költségekre, míg a kötelezettségek a kiszámlázott vagy kiszámlázott, de még ki nem fizetett költségekre vonatkoznak.